Hincz Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hincz Gyula
Született 1904. május 17.
Budapest
Meghalt 1986. január 26. (81 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Iskolái Képzőművészeti Főiskola
Mestere(i) Rudnay Gyula
Vaszary János
Üvegmozaik (1970)
Corvinus Egyetem díszterme
Üvegmozaik (részlet)
Corvinus Egyetem díszterme

Hincz Gyula (Budapest, 1904. május 17. – Budapest, 1986. január 26.) magyar festő, grafikus és iparművész.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922 és 1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányi úton járt 1926-ban Párizsban, ahol Paul Gauguin, s Pablo Picasso műveit tanulmányozta, s megismerte André Breton Szürrealizmus kiáltvány c. manifesztumát.

1928-as berlini tanulmányútján kapcsolatba került a Der Sturm körül csoportosuló expresszionista képzőművészekkel, de a Der Sturm valamennyi modern művészeti irányzat (kubizmus, konstruktivizmus, futurizmus, dadaizmus) gyűjtőmedencéje volt. Hincz ismeretséget kötött a Der Sturm főszerkesztőjével, Herwarth Waldennel, aki a következő évben, Moholy-Nagy Lászlóval közösen kiállította műveit a Sturm Galériában.

Itthon Kernstok Károly, Galimberti Sándor és Kmetty János festészete állt hozzá közel, 1928-ban az UME, 1929-ben a KUT tagja lett, velük állított ki a Tamás Galériában és az Ernst Múzeumban. Az 1940-es évek elején komor balatoni tájképeket festett, de 1943-ban Erdélybe utazott, az ottani táj és folklór hatása alatt művészete újra derűsre változott.

1946 és 1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958-1963 között igazgatója volt. 1950-1963-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán is. Nemcsak festményeket és rézkarcokat, hanem könyvillusztrációkat, szobrokat, murális alkotásokat, köztük üvegmozaikot, kerámiát, gobelint is készített. A Képzőművészeti Főiskolán számos jeles tanítvány került ki keze alól, köztük Meggyes László festőművész, Gácsi Mihály grafikusművész, Kass János grafikus- és szobrászművész, Reich Károly grafikusművész, Gyémánt László festőművész.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész életművére jellemző volt a nyitottság új és új művészeti irányzatok befogadására, kipróbálására, de az alapvető optimizmus, a tiszta színek használata, a szépség megragadására, a dekorativitásra való törekvés mindig állandó maradt, talán ezért lett újra kedvelt az ő művészete a 2000-es években is. A legelvontabb témák ábrázolása sem jelentett számára gondot (lásd „tudomány”, „művészet” Corvinus Egyetem dísztermének 16 táblás üvegmozaikja). Nem öregedett bele egyetlen sajátos stílusba, egész életében megőrizte megújulásra való képességét, nemcsak a fejlett világnak tekintett régióra figyelt, megragadta őt az ázsiai országok kalligrafikus művészete és a dél-amerikai festők (Diego Rivera, Frida Kahlo) folklórra építkező színes világa. Műveinek gyakran az ő felesége volt a modellje, felesége 1983-ban bekövetkezett halála után alkotói tevékenysége abbamaradt, három év múlva őt is elragadta a halál.

Hagyaték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hincz Gyula 1980-ban felajánlott 107 alkotást Vác városának. A kollekció sorsáról folyó tárgyalások során megállapodás született, hogy a város a felajánlott művekből állandó kiállítást létesít, és a gyűjtemény kezelését a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságára (PMMI) bízza. 1986-ban bekövetkezett halála után az örökösök – elsősorban unokaöccse, Hincz Jenő – jóvoltából a kollekció további több száz alkotással bővült, s így ma már mintegy 1700 festményt, egyedi és sokszorosított grafikát, valamint kisplasztikát tartalmaz. A gyűjteményt ma a Váci Értéktár gondozza.

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéni kiállítások (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportos kiállítások (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1937 CLXVII. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1950-1952, 1954, 1955, 1962, 1965 Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1956 Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
  • 1960 XXIX. velencei biennále, Velence
  • 1964 Kortárs magyar művészet, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz
  • 1965 Grafikai és kisplasztikai kiállítás, Prága ; Berlin ; Helsinki ; Belgrád
  • 1967 XX. századi magyar művészet, Royal Institute Gallery, London
  • 1968 Kortárs magyar művészet, Folkwang-Museum, Essen
  • 1969 Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest ; Kunstforening, Oslo ; Bergen
  • 1969 I. Nemzetközi festészeti fesztivál, Cagnes-sur-Mer, Franciaország
  • 1969 Magyar grafika, Sonnenhalle, Kiel ; Archiginnasio, Bologna
  • 1970 XXXV. velencei biennále, Velence
  • 1977 Festészet '77, Műcsarnok, Budapest
  • 1983 A magyar grafika külföldön : Németország 1919-1933, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest ; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest[3]
  • 2009 Három generáció mestergrafikusai, Koller Galéria, Budapest[7]

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pietà (1925 ; Hidegtű, papír, 293 x 353 mm) Magyar Nemzeti Galéria (MNG), Budapest
  • Sugarak (1925 ; Rézkarc, papír, 297 x 355 mm) MNG
  • Tengerparton (1931 ; Tempera, papír, 18 x 24,5 cm) Magántulajdonban
  • Nő a kertben (1930-as évek ; Olaj, vászon, 60 x 60 cm) Váci Értéktár
  • Két akt asztal mellett (1940-es évek ; Olaj, vászon) Váci Értéktár
  • Angyali üdvözlet (1941 ; Olaj, fa, 202 x 250 cm) MNG
  • Siratás (1945 ; Olaj, vászon, 125 x 80 cm) Váci Értéktár
  • Május 1. (1950 körül)
  • Olvasztár (1950 körül ; Olaj, vászon, 135 x 100 cm) Váci Értéktár
  • Béke-ciklus (1950-1958)
  • Fészek Klub gobelinjei: Népek barátsága és a Martinász (1956-59)
  • A Debreceni Agrártudományi Egyetem gobelinje (1967)
  • Corvinus Egyetem dísztermének üvegmozaikja (1970)
  • Akt (1970-es évek ; Olaj, vászon, 120 x 150 cm) Váci Értéktár
  • Mozaik (1973) Gödöllői Agrártudományegyetem
  • SOTE nagy üvegablaka (1973)

Illusztrált könyvköteteiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Márai Sándor: Kaland : színmű három felvonásban. Budapest : Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, 1940.[8]
  • Herczeg Ferenc: Sziriusz : elbeszélés. Budapest : Új Idők, 1943.
  • Karinthy Frigyes: Martinovics : versek. Budapest : Új Idők Irodalmi Intézet, 1947
  • Anatole France: Les contes de Jaques Tournebroche Jaques Tournebroche, vagyis Nyársforgató Jakab meséi. Békéscsaba : Tevan Kiadó, 1948.[9]
  • Heltai Jenő: Öt mesejáték. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955.
  • Krúdy Gyula: Valakit elvisz az ördög - és más kisregények. Debrecen : Alföldi Magvető, 1956.
  • Mao Tse-tung: Le poesie. Milano - Roma : Ed. Avanti, 1959.
  • József Attila összes versei. Budapest : Szépirodalmi Kiadó, 1962.
  • Anatole France: (L'île des Pingouins) Pingvinek szigete. Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1956.
  • Lev Tolsztoj: Polikuska: Hincz Gyula rajzaival. (elbeszélés, fordította Szőllősy Klára) Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968. (Képes Regénytár sorozat)
  • Heltai Jenő: A néma levente. Budapest : Szépirodalmi Kiadó, 1968.
  • Attila József / [Ausw. Stephan Hermlin] ; [übertr. von Franz Fühmann et al.] ; [ill. Gyula Hincz] Berlin : Neues Leben, 1975. (Poesiealbum 90.)
  • Voltaire: Candide, Gyergyai Albert fordításában. Magyar Helikon 1966

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bauer Jenő: Hincz Gyula, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1975.
  • Losonci Miklós: Hincz Gyula életműve, Szentendre, PMMI, 1989.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Könyvillusztrációk bemutatása.
  2. Harcolnak az életért: Vietnam : Farkas Aladár szobrászművész, Hincz Gyula festőművész kiállítása. 1971. 8 p. ill.
  3. ^ a b c Katalógussal.
  4. Katalogussal.
  5. Művek (vál.) Hincz Gyula (1904-1986) festőművész emlékkiállítása : Haas Galéria, Budapest, 2005. október 15-étől november 19-éig / [... vál., rend. és a katalógus szerkesztésében közrem. Haas János et al.] Budapest : Haas Galéria, 2005. 12 p. : ill., főként színes
  6. A kiállítást megnyitotta egykori tanítványa Gyémánt László festőművész.
  7. A következő művészek alkotásai szerepeltek: Artner Margit, Gross Arnold, Gyulai Líviusz, Hincz Gyula, Kass János, Orosz István (sz. 1951), Reich Károly, Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Takáts Márton.
  8. Második kiadás: 1941.
  9. További kiadások: 1958, 1970.
  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Szerk. Fitz Péter. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Hincz Gyula festő, grafikus lásd 129-130. p. ISBN 963 8477 458
  • Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Szerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Hincz Gyula festő, grafikus, iparművész lásd 146-147. p. ISBN 963-8477-66-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hincz Gyula témájú médiaállományokat.

Hincz Gyula Mozaik részlet.jpgHincz Gyula Mozaik részlet.jpgHincz Gyula Mozaik részlet.jpgHincz Gyula Mozaik részlet.jpg