Hidrogén anion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hidrogén anion
Szabályos név hidrid[1]
Kémiai azonosítók
CAS-szám 12184-88-2
PubChem 166653
ChemSpider 145831
ChEBI 29239
Gmelin 14911
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet H
Moláris tömeg 1,00794 g mol−1
Termokémia
Standard moláris
entrópia
So298
108,96 J K−1 mol−1
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A hidrogén anion a hidrogén negatív ionja, jele H. A hidrogén anion fontos alkotórésze a csillagok, például a Nap légkörének. A kémiai neve hidrid.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidrogén anion a domináns foton elnyelő anyag a csillagközi térben. A 0,75–4,0 eV energiájú fotonokat nyeli el, ami az infravöröstől a spektrum látható részébe nyúlik.[2][3] Előfordul a Föld ionoszférájában is.[4]

Létét elsőként elméleti úton bizonyította Hans Bethe 1929-ben.[5] A H szokatlan tulajdonsága, hogy szabad állapotban nem rendelkezik kötött gerjesztett állapottal, ezt véglegesen 1977-ben bizonyították be,[6] és részecskegyorsítókban kísérletileg is vizsgálták.[7]

A kémiában a hidrid anion −1-es oxidációs számú hidrogén. A hidridekben formálisan hidrogén anion található, ezek többsége azonban valójában eléggé kovalens vegyület. Ilyen például a borohidrid (BH4).

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hydride - PubChem Public Chemical Database. The PubChem Project. National Center for Biotechnology Information
  2. Rau 1999
  3. Srinivasan 1999
  4. Rau 1999
  5. Bethe 1929
  6. Hill 1977
  7. Bryant 1977

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hydrogen anion című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]