Gyapotrózsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hibiscus mutabilis szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyapotrózsa
Hibiscus mutabilis6.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Mályvafélék (Malvaceae)
Alcsalád: Mályvaformák (Malvoideae)
Nemzetség: Hibiszkusz (Hibiscus)
Faj: H. mutabilis
Tudományos név
Hibiscus mutabilis
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyapotrózsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapotrózsa témájú kategóriát.

A gyapotrózsa (Hibiscus mutabilis) a mályvafélék (Malvaceae) családjának hibiszkusz (Hibiscus) nemzetségébe tartozó növényfaj. Neve ellenére nem a rózsák közé tartozik, csupán a virága messziről emlékeztet azokéra. Legérdekesebb tulajdonsága, hogy a reggel fehéren kinyíló szimpla, vagy dupla virágok dél körülre rózsaszínre vagy mélyvörösre változnak.

Magyar nevei közé tartozik a tajvani hibiszkusz[1] és a férfiak szerelme[forrás?]. Latin nevét a virágok színváltozásáról kapta: a mutabilis jelentése változó. Egyik angol neve (cotton rose) szintén gyapotrózsát jelent, melyet magtokjáról kapott, melyben a magok gyapotszálakra emlékeztető képződmények között ülnek. Másik angol elnevezése (confederate rose) tükörfordításban konföderációs rózsa, mely nevet az egykori Amerikai Konföderációs Államokról (Confederate States of America) kapta, mert itt élt meg a kontinens területén.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őshazája Ázsia.

A virág színének változása a nap folyamán

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lombhullató nagy bokorrá vagy kisebb többtörzsű fává fejlődik, ami 4,6 m magasra és kb. 3 m szélesre nő. Levelei nagyok, 13–18 cm-esek, fényes zöld színűek, alsó felükön szőrösek és erősen hullámos a szélük. Hazánkban akár kint is áttelel, de fiatal korában fagyérzékeny. Más források szerint a növény már Nagy-Britanniában sem nagyon gyakori, mert a legkisebb fagy is megöli a csúcshajtásait. A gyökerek jobban ellenállnak a fagyoknak, és a növény tavasszal kihajt, ha el is fagytak az ágai. A növényt az ország legenyhébb területein kertben is nevelhetjük, ha télen megfelelően takarjuk. Mint a legtöbb hibiszkusz, szereti a jó vízáteresztő és tápanyagban gazdag talajt. A legmutatósabb szoliternövényként. A fa természetes ovális formájú, minimális metszéssel is beéri. Virágai hímnősek, és rovarok porozzák őket. Késő nyáron és ősszel fehéren nyílnak és maximum három nap alatt sötét rózsaszínre, vagy pirosra váltanak. A bokor a teljes virágzáskor a legfeltűnőbb, mivel a virágok minden színárnyalata egymás mellett látható, mivel az egyes virágok életciklusa eltérő, így nem függnek össze egymással. Szimpla, és dupla formában is elérhetőek, mindkét változat nagy virágokat nevel 8–13 cm-ig. A szimpla virágok csésze formájúak, míg a duplák a Hibiscus rosa-sinensis dupla virágaira hajaznak. Kevés figyelmet igényel, jól alkalmazkodik a legtöbb helyszínhez és talajhoz. Teljes napot vagy félárnyékot igényel. Szereti a nedvességet, de jól tűri az aszályosabb időszakokat is. A 7-9 klímazónákban könnyen nevelhető. Dugványokról könnyen szaporítható.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 115, 394. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]