Jagdpanzer 38(t) Hetzer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hetzer szócikkből átirányítva)
Hetzer
Hetzer cfb borden 1.JPG
Jagdpanzer 38(t) Hetzer

Típus könnyű önjáró páncéltörő löveg
Fejlesztő ország Flag of German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám ~2827
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő
Hosszúság 6,38 m
Szélesség 2,63 m
Magasság 2,17 m
Tömeg 15,75 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 8-60 mm
Elsődleges fegyverzet 7,5 cm-es PaK 39 L/48
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,92 mm-es MG34
Műszaki adatok
Motor Praga EPA TZJ típusú 6 hengeres benzinmotor
Felfüggesztés laprugó
Sebesség 42 km/h
Fajlagos teljesítmény 158 LE
Hatótávolság 177 km

A Jagdpanzer 38(t) (Sd.Kfz. 138/2), a második világháború után mint Hetzer („lesvető”) vált ismertté. A Harmadik Birodalom egyik páncélvadász típusa volt a második világháború alatt. Módosított csehszlovák LT vz. 38 alvázra épült, a késői páncélvadászokra jellemző zárt felépítménnyel. A „Hetzer” név a jármű szolgálati idejében nem volt jellemző. Ez egy prototípus megnevezése volt, az E-10-esé. A Škoda gyár nagyon rövid időre összekeverte a két nevet a dokumentációkban és a legelső egység, ami fel lett szerelve a járművel ezt a nevet használta néhány hétig, amíg a problémákat nem tisztázták.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szovjetunió megtámadásával a Wehrmacht olyan kiváló harckocsikkal került szembe, mint a T–34-es, valamint a KV–1 és KV–2, amelyek technikai fölényüket nagy számukkal tovább fokozták. A szovjet páncélos fölényt a németek különböző kényszermegoldásokkal próbálták kompenzálni, ilyen volt a híres Marder-sorozat. A Marder legfőbb hátránya azonban a meglehetősen gyenge páncélvédettség, így nyilvánvalóvá vált hogy szükség van egy kifejezetten páncélvadásznak tervezett járműre is. Ennek eredményeként született meg a sok szakértő szerint a második világháború legtökéletesebb könnyű páncélvadásza a Hetzer.

1943-ban a Fegyverügyi hivatal a Pz.Kpfw. 38(t) alvázat választotta az új páncélvadász alapjának. Ezzel az új típussal kívánták felváltani a Marder sorozatot (Marder I, Marder II, Marder III) a gyalogoshadosztályok páncéltörő osztályainál. Az első járműveket 1944 márciusában állították hadrendbe.

A Hetzer fegyverzetét egy 7,5 cm-es PaK 39 löveg adta amelyet Pz.Kpfw IV-esek lövegéből alakítottak ki. A löveg hátrasikló rendszerét tökéletesítették, így nem volt szükség csőszájfékre. A löveget a középvonaltól 380 mm-rel jobbra helyezték el a jellegzetes Saukopf lövegpajzs fedezékébe. A gyalogosok elleni védelmet egy a jármű tetejére szerelt, a parancsnok által kezelt távirányítású MG 34 géppuska biztosította.

Páncélzatát főleg 60- és 20 milliméteres páncéllemezekből alakították ki, amely nem volt túl erősnek mondható 1944-ben, de ezeket 60-70 fokos dőlésszöggel illesztették össze, ami jelentősen javította a Hetzer védelmét. A jármű nagy előnye még, hogy rendkívül alacsonyra építették (magassága 2,1 m), így nehéz célpontnak bizonyult az ellenséges tüzérek számára. A Jagdpanzer 38(t)-t ugyanaz a Praga EPA TZJ motor hajtotta mint a Pz.Kpfw. 38(t)-ast, de mivel a vadászpáncélos tömege jóval nagyobb lett mint az 38(t) harckocsié, ezért a tömeg/lóerő aránya 12,8 t/LE-ről 9,6 t/LE-re romlott, ami negatívan befolyásolta a jármű mozgékonyságát.

Adolf Hitler különleges parancsára 1944 novemberében, néhány Jagdpanzer 38(t)-ast felújítottak és felszereltek egy Keobe lángszóróval a normál ágyú helyére. Kevesebb, mint 50 ilyen jármű készült a háború befejezte előtt, amelyek a Flammpanzer 38 nevet kapták és a szövetségesek ellen vetették be őket a Nyugati fronton.

A Hetzerhez egyáltalán nem hasonló, nyitott felépítményű rohamlövegváltozat volt a Grille ausf H, amelybe egy 15 cm-es sIG33/2-es tarackot építettek. A Bergepanzer 38(t) Hetzer, ami egy könnyű műszaki mentő jármű volt. Ezekből 106 darab készült. Készültek tervek egyéb variációk gyártására is: egy légvédelmi löveg variáció Flak löveggel felszerelve. Viszont a háború véget ért mielőtt a tervezett modellek gyártásra kerültek volna.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

JPz 38(t) (Svájci G-13 változat) a Texasi Military Forces Museum-ban, Texas (USA).

A Hetzereket 1944-ben a gyalogoshadosztályok önjáró páncéltörőlöveg ütegeibe osztották be, ahol folyamatosan váltotta fel a Mardereket és a StuG III-okat, amelyeket páncélvadászok helyett alkalmaztak. Elméletileg minden német gyalogoshadosztálynak 10-10 Hetzerrel kellett volna rendelkeznie az 1944-es rendszer szerint, de ez a gyakorlatban nem valósulhatott meg az elégtelen termelés és a növekvő veszteségek miatt. 1945-ben a hadsereget átszervezték. Az új rendszer szerint a német gyalogoshadosztályoknak 14 ilyen páncélvadásszal kellett volna rendelkezniük; persze ez sem valósulhatott meg teljesen, így a Marderek és a rohamlövegek (StuG III/IV) tovább szolgáltak a legtöbb egységnél.

A Jagdpanzer 38(t)-ok nem csak a gyalogos alakulatoknál szolgáltak, hanem 4 páncéloshadosztálynál (2. és 10. SS, valamint a Wehrmacht 8. és 10.) és 3 páncélgránátos hadosztály (a 18., 25. és a Kurmark) vetették be őket. Emellett öt rohamlöveg dandár és a hadsereg hét önálló páncélvadász osztályának kötelékében harcoltak. Az 5. hegyivadász-hadtest és a Waffen-SS 16. hadosztálya (Reichsführer) is alkalmazott Hetzereket.

A Hetzer alapjában véve sikeres típus volt, de voltak hibái is, ami miatt a katonák nem szerették. A legnagyobb gondot a fő fegyverzet irányzásának korlátozottsága okozta. A 4 kezelő elhelyezése is rosszul volt kialakítva. A löveg elhelyezésének módja elsősorban a tőle jobbra elhelyezkedő célpontok támadását tette lehetővé, ám az irányzó a löveg bal oldalán foglalt helyet, ezért nehezen látta be a jobb oldali céltartományt. Mivel a töltőkezelő is a bal oldalon helyezkedett el nehezen érte el jármű jobb oldalában elhelyezett lőszereket, ez pedig csökkentette a Hetzer tűzgyorsaságát. A parancsnok a jármű hátuljának jobb oldali részében kapott helyet, aminek következtében a járművön belüli kommunikáció nehézkes volt.

Összesen 2584 Hetzer készült, amelyből 75 a Magyar Királyi Honvédség soraiban szolgált.

Egy 1945. április 1-jei összeírás szerint a Wehrmacht egységinél a StuG III után a Hetzer szolgált a legnagyobb számban (627 db). A Hetzer hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyártását egészen 1952-ig folytatták és 158 db a svájci hadsereg kötelékében G13 néven egészen 1970-ig rendszerben maradt.

Variációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bergepanzer 38(t) - műszaki mentő változat
  • Flammpanzer 38(t) - lángszórós változat

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hetzer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Doyle, Hillary, Tom Jentz. Jagdpanzer 38 'Hetzer' 1944-45. Oxford, UK: Osprey Publishing (2001). ISBN 1-84176-135-4 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jagdpanzer 38(t) Hetzer témájú médiaállományokat.