Hessius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Hessius korabeli fametszeten, Albrecht Dürer munkája

Hessius; Helius Eobanus; Eobanus Hessius; családi név: Koch (Halgenhausen, 1488. január 6. - Marburg, 1540. október 4.) német humanista költő

Munkáit latin nyelven alkotta. Erfurtban tanult, később felváltva itt és Nürnbergben az egyetemen az irodalom és történelem professzora volt. Nürnbergben barátságot kötött Albrecht Dürerrel. 1536-tól haláláig Marburgban tanított. Orvosi tevékenységet is folytatott. A reformációval szemben eleinte ellenséges volt, később barátai, Joachim Camerarius, Ulrich von Hutten és Philipp Melanchthon hatására Martin Lutherhez csatlakozott.

Kortársai kora legkiválóbb latin költőjeként üdvözölték, Luther is a „rex poetarum” (a költők királya) néven emlegette. Hat kötetre terjedő alkalmi költeményeit, pásztori idilljeit és epigrammáit Sylvae (Erdők, 1535) címen adta ki. Munkáinak első gyűjteményes kiadása Eobani Hessi operum farragines duae (Eobanus Hessus műveinek két vegyes gyűjteménye) címen 1539-ben jelent meg. Ez a Sylvae-n kívül magában foglalja a Heroides christianae (Keresztény hősnők, 1514, kibővítve 1532) című költői levélgyűjteményt is, amely Hessius legmaradandób költői alkotása. Ovidius hasonló című, antik hősnők fiktív leveleit tartalmazó művét utánozva, szent asszonyok nevében írt verses leveleket Szűz Máriától Kunigunda császárnéig. Epistolarum familiarum libri XII (Bizalmas levelek 12 könyve) című műve csak halála után, 1543-ban, Marburgban jelent meg. Mint műfordító, latinra fordította Homérosz Iliász-át (Ilias, 1540), valamint Theokritosz idilljeit (Theokrit, 1531), illetve zsoltárokat formált át Psalterium (Zsoltárkönyv, 1537) című gyűjteményében latin hexameteres versekké; a gyűjtemény 40 kiadást ért meg. Vallási vitairatai közül különösen nevezetes a Johannes Reuchlin, Johannes Pfefferkorn és mások társszerzőségében írt Epistolae obscurorum virorum (Névtelen férfiak levelei) című munka, amely főleg a skolasztikus filozófia és a szerzetesség ellen irányult.