Herbert Marcuse

Herbert Marcuse (1955)

Herbert Marcuse (Berlin, 1898. július 19. – Starnberg, 1979. július 29.) német filozófus, szociológus, politológus, a frankfurti iskola alapító tagja..

Élete

Herbert Marcuse Berlinben született Karl Marcuse és Gertrud Kreslawsky fiaként. Marcuse Heidegger tanítványa volt, a 30-as években a marxizmus hatott rá, de azt elsősorban kultúrkritikaként értelmezte át. Egyik alapító tagja volt a két világháború közötti időszak jelentős filozófiai körének, az ún. frankfurti iskolának. Marcuse a frankfurti iskola idősebbik nemzedékének jelentős képviselője, ő dolgozta ki a kritikai marxizmust. Célja volt, hogy létrehozza a fenomenológia, az egzisztencializmus és a marxizmus szintézisét.

Főbb művei

• Hegel ontológiája és történetiség-felfogása (1932)
• Ész és forradalom (1941)
• Érosz és civilizáció (1955)
• Szovjet marxizmus (1958)
• Az egydimenziós ember (1964)

Az ész és forradalom

Az Ész és forradalom című mű 1941-ben jelent meg. Ez volt Marcuse első legnagyobb angol nyelven publikált műve. Jellemző a könyv hangvételére, hogy áthatja a fasizmus ellenesség. A kritikai elmélet kiindulási pontjait tartalmazza, ezért segít megérteni a frankfurti iskola álláspontját, és a pozitivizmus-vitát. A könyv legfontosabb mondanivalója az fennálló világ negativitása és vagyis hamis a róla alkotott kritikátlan fogalom, tehát hamis maga a világ is.

Az egydimenziós ember

Herbert Marcuse legfontosabb művének az egydimenziós ember című művet tekintik, melyet 1964-ben írt. Az 1960-as évek kritikai szociológiai irányzata nagy hatással volt rá. Ez az irányzat feladatának tekintette a fennálló viszonyokkal szembeni kritika gyakorlását. Álláspontjuk szerint először a szociológusoknak kell megkonstruálni a jó társadalom képét, és ennek az alternatívának a szempontjából kell vizsgálni a fennálló társadalmi viszonyokat. A fent említett műve egyaránt bírálja a kommunista és kapitalista társadalmat. Marcuse szerint az ember szabad, sokdimenziós lény. Az számít jó társadalomnak, ami engedi, hogy ez a sokféle képesség és készség kibontakozzon az emberből. Ebből a nézőpontból vizsgálta Marcuse az Egyesült államok társadalmát. A vizsgálata eredményeként azt találta, hogy az amerikai társadalom egy dimenzióba kényszeríti az embert, ez pedig a fogyasztási dimenzió. Az embert azzal azonosítják, amije van. A legfőbb mozgatóerő a pénz. Marcuse szerint tehát az egyetlen dimenzió a gazdaság, és az élet egyetlen örömforrása a fogyasztás. A reklámok és a média feladata a manipuláció, hogy az embereket vásárlásra ösztönözze. Marcuse azt mondja, hogy a középosztályok manipulációja olyan jól sikerült, hogy elfogadták ezt az egydimenziós létet. A fő kérdés: Kik lehetnek azok, akiktől még várni lehet, hogy kitörjenek az egydimenziós létből? Marcuse válasza: A fiatalok és a diákok, mivel ők még nem integrálódtak olyan erősen a társadalomba.

Források

• Pankucsi Márta-Bevezetés a szociológiába, 22-23 oldal, Bíbor kiadó, 2002, ISBN 963-9634-36-0
• Papp Zsolt (szerk.): Tény, érték, ideológia. A pozitivizmus-vita a nyugatnémet szociológiában. Gondolat, Budapest, 1976.
• Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember. Kossuth Könyvkiadó, 1990