Henri Lacordaire
Jean Baptiste Henri Lacordaire (Recey-sur-Ource, 1802. május 12. – Soreze, 1861. november 21.) francia katolikus hitszónok.
Életútja [szerkesztés]
A dijoni főiskolán a jogot tanulta. Joggyakorlatra Párizsba ment, itt azonban 1824-ben a párizsi egyházmegye papnövendékei közé vétette fel magat. 1827-ben pappá szentelték. Kezdetben mint segédlelkész, majd mint IV. Henrik kollégiumának lelkiigazgatója működött Párizsban. 1830-ban, engedve a New York-i püspök meghívásának, Amerikába készült. E szándékáról azonban Lamennais lebeszélte, akivel azután és Montalamberttel együtt az Avenir című szabadelvű katoliks lapot szerkesztette. Minthogy azonban e lapot a francia püspöki kar elitélte, Lacordaire a másik két szerkesztőtárssal együtt Rómába ment a pápához. Miután az Avenirt a pápa is kárhoztatta: Lacordaire a laptól visszalépett és Lamennais-vel szakított. Ekkor a szószéken kezdett kiválóan működni 1834-ben. Adventi és nagyböjti prédikációkat tartott Párizsban a Notre Dame-templomban és más városokban. Ékesszólásával hallgatóit magával ragadta. 1839-ben Szent Domonkos rendjébe lépett. Újoncévében Szent Domonkos életét írta meg. 1848-ban Marseille városa a köztársasági képviselőtestületbe képviselőjéül küldte. A politikától azonban csakhamar visszavonult. 1854-ig a Szent Domonkos-rendnek franciaországi főnöke volt. 1854-ben a rend főnökségéről lemondott és a sorezei nagyhírű tanintézet kormányzását vette át. 1860-ban a francia akadémia tagjává választotta. Beszédei nyomtatásban megjelentek Conférences de Notre Dame címen (magyarra Lacordaire egyházi beszédei címen Majer Károly, Pest 1853. és Sarmaságh Géza, Szatmár 1880. fordította). Munkái 6 kötetben 1858-ban jelentek meg. Montalambert gróf 1870-ben Le Testament du P. Lacordaire címen Lacordaire életleirását bocsátotta közre, amint azt maga Lacordaire egyik társának tollba mondotta.
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
