Henri-Edmond Cross

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henri-Edmond Cross
Henri-Edmond-Cross-Self-portrait.jpg
Henri-Edmond Cross: Önarckép (1880)
Született
1856. május 20.
Elhunyt
1910. május 16. (53 évesen)
Var
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri-Edmond Cross témájú médiaállományokat.

Henri-Edmond Cross, eredeti nevén Henri-Edmond Delacroix (Douai, 1856. május 20. – Saint-Clair (Var), 1910. május 16.) francia festő, a neoimpresszionizmus, másként pointillizmus egyik legjelentősebb képviselője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henri-Edmond Delacroix 1878-ban Alphonse Colas festő tanítványa lett Lille-ben. Festői pályafutását sötét tónusú realista képek alkotásával kezdte. 1881-től Párizsban folytatta művészi tanulmányait François Bonvin és Dupont-Zipcy mestereknél. 1883-ban vette fel a Cross művésznevet. Ekkor ismerkedett meg Paul Signac-kal. Egyre inkább a szabadtéri festészet és az impresszionizmus felé fordult, egyúttal felfedezte a francia mediterrán partvidék szépségeit.

1891-ben először Cabasson-ba költözött Dél-Franciaországban, majd Saint-Clair-ben telepedett le. Ebben az évben hunyt el Georges Seurat, aki felkeltette Cross érdeklődését a neoimpresszionizmus iránt. Elmélyült kapcsolata Signac-kal, több kiállításon szerepeltek együtt, majd 1898-ban Cross, Signac, Maximilien Luce és Théo van Rysselberghe Berlinben részt vettek az első németországi neoimpresszionista kiállításon. Későbbi pályafutása során Théodore Rousseau is nagy hatással volt rá.

Cross fokozatosan a pointillizmus mesterévé vált; a vászonra felvitt apró festékpöttyökből csak a néző szeme állítja össze a képet. 1895-től a festékpontok vásznain egyre nagyobbak, ecsetvonásai erőteljesebbek, színei hangsúlyozottabbak lettek. 1903-tól egyre jobban eltávolodott a realista látásmódtól a dekoratív festészet irányába. 1904-ben meglátogatta őt Henri Matisse, akire nagy hatást gyakorolt. Cross így az elsődleges színek használata révén a fauvizmus előfutárának is tekinthető.

1906-tól az akvarell lassan kiszorította az olajfestészetet Cross munkásságában, stílusa lágyabb, technikája kevésbé dogmatikus lett. Utolsó éveiben súlyos reuma kínozta, ami 1909-től művészi munkáját is akadályozta. 1910-ben rákban hunyt el.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Les îles d’or (Az arany szigetek) (1891/92; Párizs, Orsay Múzeum)
  • L’air du soir (Esti dal) (1893/94; Párizs, Orsay Múzeum)
  • La Ranelagh (Piknik a parkban) (1900; magántulajdonban)
  • La colonne fleurie (Madame Cross) (1901; magántulajdonban)
  • La plage de Saint-Clair (Saint-Clair strandja) (1901; magántulajdonban)
  • Les rochers aus Trayas (Trayas sziklái) (1902; Saint-Denis,)
  • Venise (Velence) (1903; Galerie Salis, Salzburg)
  • Voiles près Chioggia (Vitorlások Chioggia mellett) (1903-05; magántulajdonban)
  • Le Cap Layet (1904; Musée de Grenoble)
  • Étude pour faune (Faun-tanulmány) (1905/06; Musée de Grenoble)
  • Cavalière (1906; Saint-Tropez, Musée de l'Annonciade)
  • Après-midi à Pardigon (Var) (Délután Pardigonban) (1907; Párizs, Orsay Múzeum)
  • Côte provençale, Le Four de Maures (Provence-i part) (1906-07; Douai, Musée de la Chartreuse)
  • Avant l’orage. La baigneuse (Vihar előtt. Fürdőző nő) (1907-08; magántulajdonban)
  • Antibes (1908; Musée de Grenoble)
  • Cyprès à Cagnes (1910; Párizs, Orsay Múzeum)

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henri-Edmond Cross témájú médiaállományokat.

Életrajz angolul