Heinrich von Melk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Heinrich von Melk (12. század) középfelnémet költő, egyházi író

Lovagi családból származott, az alsó-ausztriai Melk kolostorában laikus testvérként élt. Ő volt az első német szatirikus költő, munkáiban az egyház tanításaitól áthatottan és erőteljes jobbító szándékkal ugyan, de igen élesen mutat rá a klérus és a lovagok elvilágiasodására. Munkáinak állandó visszatérő motívuma a „memento mori”, a halálra való emlékeztetés, a földi élet hiábavalósága. 1160 körül írt két költeménye (Erinnerung an den Tod, Emlékeztetés a halálra; Vom Priesterleben, A papi életről) kora aszketikus irodalmának csúcspontja, és a kor lovagi kultúrájával élesen szemben álló szigorú egyházi álláspontot képviseli.