Heinrich von Heß

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich von Heß
Heinrich von Hess (Joseph Kriehuber litográfiája, 1854)
Heinrich von Hess (Joseph Kriehuber litográfiája, 1854)
Született1788. március 17.[1][2]
Bécs[3][2]
Elhunyt1870. április 13. (82 évesen)[1]
Bécs[4]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
  • katonatiszt
  • politikus
Tisztségeaz Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
Kitüntetései
  • Katonai Mária Terézia-rend parancsnoka[2]
  • Knight Commander of the Order of St. Gregory the Great
  • Supreme Order of Christ
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Order of St. George, 2nd class
  • knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich von Heß témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Heinrich von Hess (Ludwig Angerer fényképfelvétele, 1860)

Heinrich Hermann Joseph von Heß (Bécs, 1788. március 17. – Bécs, 1870. április 13.) báró, osztrák császári tábornagy, 1860-tól a cs.-k. vezérkar főnöke.

Élete[szerkesztés]

1805-ben lépett a hadseregbe, részt vett az asperni és wagrami csatákban, és végigküzdötte a francia háborúkat. 1815-től 1817-ig Piemontban működött mint katonai attasé. 1831-ben Radetzky táborkari főnöke lett és különösen a Novara melletti 1849-es diadalnak egyengette útját. Radetzky őszintén úgy nyilatkozott, hogy az öt nap alatt bevégzett győztes hadjárat Heß érdeme volt. 1849-ben táborszernagyi rangot kapott, 1851-54-ben Varsóban, Szentpétervárott és Berlinben járt diplomáciai küldetésben. 1854-ben, amikor a török-orosz háború kitört, Heß vette át az Erdély és Galícia keleti határán összevont hadtest vezényletét, és az oroszokat szép szerivel arra bírta, hogy a dunai fejedelemségekből kivonultak.

Az 1859. évi szárd–francia–osztrák háború idején Heßt csak május végén, a magentai vereség után hívták meg a csatatérre. Átvette ugyan a teljesen dezorganizált táborkar vezetését, de azt tanácsolta, hogy a hadsereget a várnégyszög közé vonják vissza, és ott várják be az ellenséget. De a döntéshozó körök nem hallgattak rá, és így bekövetkezett a solferinói kudarc. A csata után Heß a császár parancsából a Verona melletti Villafrancában fegyverszünetet kötött a franciákkal. A háború után a császár tábornaggyá és a táborkar főnökévé, 1860-ban pedig a testőrcsapat parancsnokává tette. 1861-ben a felsőház tagja lett, ahol katonai kérdésekben több tartalmas beszédet mondott. A régi osztrák hadseregnek ő volt (Radetzky után) legnépszerűbb személyisége, az osztrák költők és színműírók egyik kedvence.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b c Heß, Heinrich Freiherr von (BLKÖ)
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Források[szerkesztés]