Heinrich Wilhelm Stieglitz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Heinrich Wilhelm Stieglitz (magyarosan : Stieglitz Henrik) (Arolsen, 1803. február 21. - Velence, 1849. augusztus 24.) német költő.

[szerkesztés] Életpályája

Filológiát tanult, azután egy ideig a királyi könyvtár őre és tanár volt Berlinben. 1833-ban nagyobb utazást tett Oroszországban. Neje, Charlotte Willhöft (aki Hamburgban született 1806-ban), 1834. december 29-én sajátkezűleg tőrrel vetett véget életének azért, hogy férjét a nagy fájdalom teljes emberré és költővé érlelje. Szerető nejének ez a hősies önfeláldozása tényleg mély búbánatba taszította Stieglitzet, aki az eset után többnyire Olaszországban élt, ahol a kolera áldozata lett. Beteges ambíciója arra sarkallta, hogy első rendű költővé legyen, de poétai szárnyalása magasra soha sem emelkedett: középszerű költő maradt.

[szerkesztés] Fő művei

Bilder des Orients (a III. Szelim szultán című tragédiával együtt, Lipcse 1831-33, 4 kötet);
Stimmen der Zeit in Liedern (2. kiad. u. o. 1834);
Bergesgrüsse (München 1839).
Stieglitz hagyatékából adta ki Cuntze: Heinrich Stieglitz, eine Selbstbiographie (Gotha 1865);
Briefe von Stieglitz, an seine Braut Charlotte (Lipcse 1859, 2 kötet);
Erinnerungen an Charlotte (Marburg 1865).