Heinrich Lenz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich Lenz

Heinrich Friedrich Emil Lenz (Dorpat, 1804. február 12.Róma, 1865. február 10.) balti-német fizikus.

Életpályája és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gimnázium elvégzése után a dorpati egyetemen kémiát és fizikát tanult. Sokirányú érdeklődése kiteljesedett, amikor részt vett Otto von Kotzebue (1787–1846) világ körüli expedíciójában 1823 és 1826 között. Az expedíció alatt méréseket végzett a légnyomással, a tengervíz sótartalmával, hőmérsékletével és sűrűségével kapcsolatban.

Visszatérése után a Szentpétervári Tudományos Akadémia tagja lett, és 1840-től a Szentpétervári Egyetemen dolgozott. 1840 és 1863 között a matematikai és fizikai kar dékánja, majd haláláig rektor volt.

1831-től érdeklődése az elektromágneses jelenségek felé fordult. Tanulmányozta Michael Faraday munkásságát, és eközben fedezte fel a később róla elnevezett Lenz-törvényt. Az elektrotípia is foglalkoztatta, ennek során az elsők között alkotott galvanoplasztikai szobrokat.

Tudományos értekezései főként a Szentpétervári Tudományos Akadémia kiadványaiban és a Poggendorff-féle évkönyvekben jelentek meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]