A Heinkel He 111 a német Luftwaffe második világháborúban használt közepes bombázója volt. Német oldalon az Angliai csata fő bombázórepülőgép-típusa volt. A gépet még a háború előtt tervezték, első prototípusa 1936-ban repült. 1942 után a Luftwaffe már nem alkalmazta a frontvonalban, de még 1944-ig gyártották.
A He 111-est az 1930-as évek közepén tervezte a német Heinkel AG. Első repüléseit 1936-ban tette meg, mint utasszállító repülőgép. Ekkor - utasszállítási funkcióját használva álcának - felderítő-repülésekre is használták. A cég 1937-től szállította a Luftwaffénak, mint közepes bombázót. Ugyanebben az évben a spanyol polgárháborúban bevetették, melynek tapasztalatai alapján - tekintettel a köztársasági oldal szegényes vadászvédelmére - a németek a közepes bombázókat vadászkíséret nélkül vetették be, elegendőnek minősítve a fedélzeten elhelyezett géppuskák tűzerejét az önvédelemhez. Ennek később, az angliai csata során itták meg a levét, ahol a He 111-esek is súlyos veszteségeket szenvedtek az angol vadászoktól. Ezért megerősítették védelmét, azonban a súlynövekedés hatására a modell lassabb lett. Annak ellenére, hogy 1941-ben a He 111-es már nem volt korszerű, továbbra is szolgálatban maradt, mint távolfelderítő, vitorlázóvontató, és mint szállítógép. Alkalmassá tették a V-1-es robotrepülőgépek szállítására is. A magyar légierő is alkalmazta ezt a bombázótípust. Spanyolországban 1956-ig gyártották.
Érdekességként megemlítendő Z ("Zwilling" - "iker") altípusa, amely két kiszolgált H-6-os altípus közös szárnydarabbal és egy további motor beépítésével megkonstruált házasítása. E típusváltozatot nagy méretű vitorlázógépek vontatására használták.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
