Hegyi tapír

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hegyi tapír
Mountain Tapir.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Tapírfélék (Tapiridae)
Nem: Tapirus
Faj: T. pinchaque
Tudományos név
Tapirus pinchaque
(Roulin, 1829)
Szinonimák
  • Tapirus andicola Gloger, 1842
  • Tapirus leucogenys Gray, 1872
  • Tapirus pinchacus de Blainville, 1846
  • Tapirus roulini de Blainville, 1846
  • Tapirus roulinii Fischer, 1830
  • Tapirus villosus (Wagler, 1830)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hegyi tapír témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi tapír témájú kategóriát.

Két hegyi tapír a San Franciscó-i állatkertben

A hegyi tapír (Tapirus pinchaque) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, azon belül a tapírfélék (Tapiridae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tapírfélék családjából a hegyi tapírnak van a legkisebb elterjedési területe. Csupán Kolumbiában, valamint az Andok ecuadori és nyugat-perui hegyláncaiban él.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire 2000 méteres tengerszint feletti magasságokban levő hegyi köderdők és felvidéki mocsarak lakója. Egészen 4500 méteres magasságig előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zömök testű, viszonylag rövid lábú állat. A tapírfajok közül ez a legkisebb faj, testhossza 180 centiméter, marmagassága 75–90 centiméter. Súlya 136–250 kilogramm, a nőstények valamivel testesebbek, mint a hímek. Apró szeme, rövid, kerek füle van. Húsos, rövid ormánnyá megnyúlt orra a felső ajka fölé lóg. Lábán három funkcionális ujj van; az első, azaz a legbelső csökevényes, az ötödik pedig a mellső lábakon fejletlen, a hátsókon teljesen hiányzik. Szőrzete meglehetősen dús, színe hasonlóan a másik két közép- és dél-amerikai fajhoz barnás árnyalatú. A szőrzet színében nagy változatosság van az egyes egyedek között, némelyikük akár majdnem fekete is lehet. Sűrű szőrzetén kívül jellemző e fajra az állon és a száj körül látható, s a felső ajak közepéig terjedhető fehér színezés; fülének fehéresszürke szegélye hiányzik. Az általában szürke pofatájék néha annyira világos, hogy a hegyi tapírt korábban Tapirus leucogenys (Gray) („fehérpofájú tapír”) névvel is jelölték. Nyaka gömbölyűbb, mint a síkon élő fajoké, és sörénye hiányzik. Koponyája kevésbé domború, és az ázsiai tapíréra hasonlít, még inkább a kihalt Palaeotheriuméra, s ez ismét egy bizonyíték a tapírok ősi jellegére.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tapirus nemnek csak egy hegylakó faja ismeretes. A hegyi tapír a sűrű erdők vagy mocsarak félénk lakója; jól kitaposott ösvényei általában vízközelben vezetnek. Ha megzavarják, az aljnövényzet közé menekül, vagy gyakran keres menedéket a víz alá merülve. Mint minden tapírfaj, a hegyi tapír is elsősorban éjszaka aktív, magányosan él. Napközben a sűrű vegetációban elbújva pihen. A többi tapírfajtól eltérően kiválóan tud mászni, amire szüksége is van hegyvidéki otthonában. Rokonaihoz hasonlóan jól tud úszni és a vízben alábukni is. Gyakran vesz iszapfürdőt. Igen félénk, többnyire csak ivás vagy fürdőzés közben a nyílt vízparton lehet csak megfigyelni. Mint minden tapír, ez a faj is vegetáriánus, kizárólag növényi részeket, leveleket, gallyakat fogyaszt.

Legfőbb ellensége az ember. Régebben vadádászták a húsáért is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény 13 hónapig tartó vemhességi időszak után egyetlen utódot hoz a világra. A kis tapír, rokonfajaihoz hasonlóan a felnőttektől eltérő, rejtőszínű csíkos bundát visel. A tapírkölyök egy éves korára lesz felnőtt és anyja ekkorra többnyire el is űzi maga mellől. Az ivarérettséget csak három-négy éves korára éri el.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mountain Tapir2.jpg

A Természetvédelmi Világszövetség a fajt jelenleg a „végveszélyben” kategóriába sorolja. Megritkulásának fő oka a vadászat mellett az élőhelyeit ellepő háziasított szarvasmarhákkal való versengés. A tapírok nem bírják a versenyt a táplálékot jobban kihasználó kérődzőkkel, ahol ezek tartósan megtelepdtek onnan a tapírok hamar eltűntek. Ezért is olyan szétszórt a tapírfélék jelenlegi elterjedése. A kérődzők közül a leggyakoribb tülkösszarvúak természetes úton sosem jutottak el Dél-Amerikába, így a hegyi tapírnak sem voltak táplálékkonkurensei. Mára azonban a szarvasmarhák mindenütt jelen vannak a faj elterjedési területén, elvadult egyedeik a védett nemzeti parkokban is élnek. A faj húscélú vadászata mára javarészt megszűnt, de a szarvasmarhákkal való versengés még mindig komoly veszélyeztető tényező.

Jelenlegi állományát 2500 egyed körülire becsülik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bergtapir című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]