Hegyi pávafácán
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Polyplectron inopinatum (Rothschild, 1903) |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hegyi pávafácán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi pávafácán témájú médiaállományokat. |
A hegyi pávafácán vagy Rotschild-pávafácán (Polyplectron inopinatum) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
A Maláj-félszigeten Malajzia és Thaiföld területén honos. Hegyvidéki erdők lakója 1000 méter tengerszint feletti magasságban. Felhatol egészen 1800 méteres magasságig is.
A Polyplectron fajok közül ez az egyetlen faj, amelyik hegyvidéki területeken él, a többi faj kizárólag a síkvidéki esőerdők lakója.
Elterjedési területén előfordul egy másik pávafácán faj is, a maláj pávafácán (Polyplectron malacense), azonban ettől a fajtól földrajzilag különül el, mivel az is csak síkvidéken fordul elő.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 65 centiméter. Tollazatára a szürke és a barna a jellemző. A hím farka mint a pávafácánoknál mindenütt, ennél a fajnál is jóval hosszabb, mint a tojóé. A hím farokhossza 32-40 centiméter, mig a tojőe csak 22-27 centiméter. Farkán, mint a testén mindenütt apró, fekete sznű fényes pávaszemet visel.
A hegyi pávafácánnál hiányzik a többi fajra jellemző tollcsomó a fejen és pofája teljesen tollas, nincs rajta csupasz rész.
[szerkesztés] Életmódja
A szabad természetben foyltatott életmódjáról nem sokat tudni. Mivel nem egy hangos madár, nehéz a dús aljnövényzetben rábukkanni.
Magvakkal, gyümölcsökkel táplálkozik, de viszonylag sok rovart is fogyaszt.
[szerkesztés] Szaporodása
Fészekalja 2 tojásból áll, melyen 19-21 napig kotlik. Ebben is különbözik a többi pávafácánfajtól, melyek többnyire csak egyetlen tojást raknak fészekaljanként. A többi Polyplectron fajhoz hasonlóan poligám madár, a hím a tojásrakást követően elhagyja a tojót és újabb párt keres magának.
[szerkesztés] Felfedezése és rendszertani helyzete
A hegyi pávafácán az utolsó felfedezett faj a pávafácánok közül. A 19. század végére hat faj volt ismert a tudomány számára a pávafácánok közül. A bronzfarkú pávafácánt (Polyplectron chalcurum) akkor még külön nemzetségbe sorolták Chalurus chalcurum néven. A fő elkülönítés oka az volt, hogy annak a fajnak egyszerű, pávaszemek nélküli farka volt szemben a másik öt faj farkával.
A hegyi pávafácán első egyedeit 1902-ben hat pávafácánt gyűjtöttek be a Maláj-félsziget hegyi erdeiben. A madarakról kiderült hogy nemcsak új fajt képviselnek,de átmenetet jelentenek a legprimitívebbnek tartott bronzfarkú pávafácán és a többi fejlettebb faj között. Ennek a fajnak a bronzfarkú pávafácánhoz hasonlóan hosszú, hegyes farka volt (a többi fajé lekerekített végű), ám ott díszlett rajta fejlettebb fajokra jellemző pávaszemek. A fajt lord Walter Rotschild, a 20. század elejének egyik kiemelkedő zoológusa írta le 1903-ban és a bronzfarkú pávafácánhoz való nagyfokú hasonlósága miatt a Chalcurus nembe sorolta Chalcurus inopinatus néven. Az ő tiszteletére hívják a fajt sokfelé Rotschild-pávafácánnak. Később a rendszertannak foglalkozó kutatók úgy döntöttek, hogy mind a hét faj elég közeli rokona egymásnak ahhoz, hogy mindet a Polyplectron nemben egyesítsék.
[szerkesztés] Forrás
- Paul Johnsgard: Pheasants of the world – Biology and natural history, Smithsonian Institution Press, Washington 1999, ISBN 1-84037-129-3
- Kimball, Rebecca T.; Braun, Edward L.; Ligon, J. David; Lucchini, Vittorio & Randi, Ettore (2001): A molecular phylogeny of the peacock-pheasants (Galliformes: Polyplectron spp.) indicates loss and reduction of ornamental traits and display behaviours. Biol. J. Linn. Soc. 73(2): 187–198.
- Kvvm.hu - magyar neve
