Hazai György

Hazai György (Budapest, 1932. április 30.) magyar turkológus, orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A török népek és a török nyelv neves kutatója. 2002 és 2003 között az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem alapító rektora.

Életpályája

1950-ben érettségizett, majd beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának muzeológia–orientalisztika (turkológia) szakára, ahol Németh Gyula, Ligeti Lajos és Fekete Lajos tanítványa volt. 1954-ben szerzett diplomát.

Diplomájának megszerzése után először aspiráns volt, majd 1956 és 1957 között a Szófiai Egyetem vendégtanára volt. Hazatérésekor a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetén volt kutató. 1963 és 1982 között a berlini Humboldt Egyetemen és a Német Tudományos Akadémián tevékenykedett vendégprofesszorként. 1984 és 1990 között az Akadémiai Kiadó főigazgatója volt. 1991-ben az MTA Nyelvtudományi Intézet Orientalisztikai Munkaközösségén kapott tudományos tanácsadói, később kutatóprofesszori megbízást. 1992-ben a Ciprusi Egyetem Turkológiai Intézetének élére került. 2002-ben az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem alapító rektorává választották. Tisztségét 2003-ig töltötte be.

1959-ben védte meg nyelvtudományi kandidátusi, 1967-ben akadémiai doktori értekezését. Az Orientalisztikai Bizottság, valamint a Magyar-Török Történész Vegyesbizottságnak lett tagja. 1982-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. 2001 és 2002 között a Magyar Ösztöndíj Bizottság elnöke volt. 1991-ben az Európai Akadémia, 2001-ben a Török Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába.

1985 és 1994 között a Kőrösi Csoma Társaság elnöke volt, utána a társaság tiszteletbeli elnökévé választották. A Török Nyelvtudományi Társaság (Türk Dil Kurumu) és a Török Történeti Társaság tiszteletbeli tagjává választották. 1991-ben a Kelet- és Ázsia-kutatás Nemzetközi Szövetsége főtitkára lett.

Munkássága

Kutatási területe a török népek és török nyelvek története, valamint az oszmán-török nyelvtörténeti források kiadása. Nevéhez fűződik az oszmán-török nyelvemlékek elemzési módszerének és metódusának megreformálása, amely a numerikus vizsgálati módszer bevezetéséből állt. Ezenkívül a nyelvtörténeti időszakolás (periodizáció) kritériumrendszerét alakította át.

Jelentős eredménye a turkológia bibliográfiájának megteremtése, valamint az ezt összefoglaló bibliográfiai kézikönyv kiadása.

Főbb publikációi

• Das Osmanisch-Türkische im XVII. Jahrhundert (1973)
• Kurze Einführung in das Studium der türkischen Sprache (1978)
• Fejlődési korszaktípusok és területi variánsok viszonya a török nyelv történetében (1984)
• Bibliographisches Handbuch der Turkologie (1986)
• Handbuch der türkischen Sprachwissenschaft (1990)
• Nagy Szulejmán udvari emberének magyar krónikája (1996)
• Vámbéry inspirációk (2009)

Díjai, elismerései

• Andrássy Gyula-díj (2002)
• A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének nagy érdemkeresztje (2004)
• a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
• Vámbéry-díj (2007)
• Francia Nemzeti Érdemrend parancsnoki fokozat (2012)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 492. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 443–444. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
• Élete saját szavaival a Napkút Kiadó honlapján