Hazafi Veray János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hazafi Veray János
Született1840-es évek
Béltek
Elhunyt1905. július 18.[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Hazafi Veray János, Verai János, névváltozat: Vevera (Korond (Szilágy vármegye), 1841 körül – Budapest, Józsefváros, 1905. július 18.)[2][3] fűzfapoéta, vándorköltő.

Élete[szerkesztés]

Verai János és Borsa Mária fiaként született. Ő volt a leghíresebb magyar fűzfapoéta. Szatmár vármegyei parasztlegény volt, Bársony István író atyjánál szolgált Bélteken. Senkit se vallott mesterének, a maga útján járt és könnyű munkátlan életet teremtett magának; mert volt vasúti bakter vagy vallásalapítványi csősz is. Vándor népköltőként vált ismertté. Az 1880-as évek elejétől színes papírlapokon kinyomott és aláírt versikéit osztogatta szerte az országban. Verseinek jövedelméből csekélyke vagyont is szerzett; mert részt vett a Helfi-Dolinay-féle párizsi kirándulásban, befizetvén a 600 forint díjat; lobogós ingben, gatyában járta meg Párizst és megrovási kalandot írt az Eiffel-torony második emeletén. Mint falusi háztulajdonos élt a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Irsán; de a Rókus kórházban halt meg 1905 nyarán, 64 éves korában, veselob következtében.

Eredetileg postás volt, és saját megállapítása szerint ő volt a haza koszorús vándorlantosa. Kitalálta és alkalmazta a megrovási kaland kifejezést, amelyet alkalmazott is, például a városligeti Iparcsarnok megnyitása, vagy a Pannonia gőzmalom kapuja előtt ért sérelme alkalmával:

„A Pannonia malomba
A portás goromba azonba
Még azt mondja, hogy pofon vág,
Pofon bizony a nyavalyát,
Nem ilyen magyar poétát,
Az ebadtát!”

illetve felháborodása az Iparcsarnok megnyitásakor:

„Nem vagyunk mi gyáva barmok,
Dőljön rád az Iparcsarnok.”[4][5]

Az Iparcsarnokkal kapcsolatos művéből két sor:

„Oh, te gonosz, gonosz zsarnok
Dőljön rád az Iparcsarnok!”

Ady Endre a következő szavakkal kritizálta munkásságát: „János érkezett, élt, mert kellett ő a durva tréfakedvnek, a szimplicitásnak, az ízléstelenségnek. Őse is élt bizonyára már akkor, mikor a turáni mezőkön kóborogtak eleink. Éppen olyan lehetett, mint ő. Konzerváltuk, mert mi jól tudunk konzerválni.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981
  • Saly Noémi: Pesti csodabogarak. Bp., Ab Ovo, 2005

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Fűzfapoézis témában.

Jegyzetek[szerkesztés]