Hatvany Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hatvany Ferenc (Budapest, 1881. október 29.Lausanne, 1958. február 7.) magyar festőművész és műgyűjtő, Hatvany Lajos író öccse.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gimnáziumot 1892-től a budapesti piarista gimnáziumban végezte, az I-V. osztályt nyilvános, majd a VI-VIII. osztályt magántanulóként. 1900-ban érettségizett. Művészeti tanulmányait Budapesten Fényes Adolfnál és Bihari Sándornál, majd Nagybányán, később pedig Párizsban J. P. Laurens-nál folytatta.

1899-től aktképeivel szerepelt kiállításokon, melyek a klasszicista Ingres hatását mutatták. Képein a plaszticitás, a tárgyiasság kapott hangsúlyt. Nyomatékosabb a jellemzés-elevenebb színekkel festett arcképein (Kékkalapos nő). 1935 után, Czóbel Béla hatása érvényesült műveiben, melynek köszönhetően azok formanyelve oldottabb lett, a posztimpresszionizmus is hatott rájuk. Éveket töltött Olaszországban, Németországban és Spanyolországban, külföldön számos gyűjteményes kiállítást rendezett (1912-ben Berlinben és Párizsban), Magyarországon pedig az Ernst Múzeumban (1914, 1918).

Neves műgyűjtő hírében állt. Vagyonának, jövedelmének jelentős részét műgyűjteményének gyarapítására költötte, melyet kiváló ízléssel összeválogatott, elsősorban francia és magyar mesterművek képeztek. A gyűjtemény a második világháború után szétszóródott, jelentős darabjai voltak egyebek között:[1]

1915-ben elnyerte a magyar állami nagy aranyérmet. 1947-től Párizsban lakott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999 285. o. ISBN 9639257001  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]