Hatöves tatu
 |
||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Euphractus sexcinctus Linaeus, 1758 |
||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hatöves tatu témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hatöves tatu témájú médiaállományokat. |
A hatöves tatu (Euphractus sexcinctus) az emlősök (Mammalia) osztályának a páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjéhez, ezen belül az övesállatok (Dasypodidae) családjához tartozó Euphractus nem egyetlen faja.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Dél-Amerikában honos, az Andoktól keletre. Pampák és füves vidékek lakója.
Alfajai [szerkesztés]
- Euphractus sexcinctus sexcinctus Linnaeus, 1758
- Euphractus sexcinctus boliviae Thomas, 1907
- Euphractus sexcinctus flavimanus Desmarest, 1804
- Euphractus sexcinctus setosus Wied, 1826
- Euphractus sexcinctus tucumanus Thomas, 1907
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 50-55 centiméter,testtömege 5 kilogramm. Az irha elcsontosodásával alakul ki a védelmet nyújtó páncélja, amely testtömegének közel hatodát teszi ki. Veszély esetén összegömbölyödik, ekkor a ragadozók többsége nem is tud mit kezdeni a páncélos labdával. Az összegömbölyödését segíti, hogy páncélja övekből áll, rendszerint 6-8-ból. A páncélzatát szürkésbarna szőr borítja.
Életmódja [szerkesztés]
Dél-Amerika trópusi szavannáinak lakója, bár elsősorban a szárazabb területeken él, kedveli a vizet is, kiválóan úszik. Mellső lábain lévő hatalmas karmaival rendkívül jól ás. Nappal és éjszaka egyaránt aktív lehet. Mindenevő, bár a többi tatufajhoz képest sok növényi eredetű táplálékot, főleg gyümölcsöt fogyaszt, nem veti meg a rovarokat, férgeket, kisebb gerinceseket sem, sőt még a dögöt is megeszi.
A területüket a farkuk tövében lévő erősen "illatozó" szagmirigyeivel jelölik, az egymás közötti vitáikat fogakkal és karmokkal döntik el. Alapvetően félénk állatok, veszély esetén inkább a menekülést, visszahúzódást választják, mint az ellentámadást.
Szaporodása [szerkesztés]
60-64 napig tartó vemhesség után 1-3 kölyök születik. A nőstény egyedül neveli fel kölykeit a maga ásta üregében, amelyek 22-25 nap múlva nyitják ki szemeiket. Az újszülött armadillók testtömege megnégyszereződik az első hónap végére, amikor már keményebb eledeleket is el tudnak fogyasztani. A fiatalok 9 hónapos korukban válnak ivaréretté.
Védelem [szerkesztés]
A hatöves tatut olykor megölik az emberek, főleg amikor táplálék után kutatva feldúlja a vetéményeskerteket. Húsának jellegzetes íze van, mely miatt nem nagyon kedvelik. Összeségében ez a faj széles körben elterjedt és egyike a leggyakoribb övesállatoknak.
Állatkertekben [szerkesztés]
Annak ellenére, hogy őshazájában gyakori állatnak számít,a hatöves tatu nagyon ritka állatkerti állat, jelenleg csak egy magyar állatkertben látható, a Debreceni Állatkertben él egy pár.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
- A veszprémi állatkert honlapja
- Louise H. Emmons and Francois Feer. (1997). Neotropical Rainforest Mammals, A Field Guide, 2nd ed. University of Chicago Press ISBN 0-226-20721-8
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
