Harsányi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harsányi János
Született1920. május 29.[1][2][3][4][5]
Budapest
Elhunyt2000. augusztus 9. (80 évesen)[1][2][3][4][5]
Berkeley
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Halál okaszívinfarktus
A Wikimédia Commons tartalmaz Harsányi János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Harsányi János (Budapest, 1920. május 29. – Berkeley, Kalifornia, 2000. augusztus 9.), John Charles Harsányi, John C. Harsanyi: magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász, a játékelmélet, azon belül pedig főként a nem kooperatív információs játékok, az úgynevezett Bayesian-játékok kutatója, illetve azok közgazdaságtanon belüli alkalmazásának megteremtője. Fontos hozzájárulást nyújtott a játékelmélet és a gazdasági érvelés alkalmazásához a politikai és erkölcsi filozófia terén (konkrétan az utilitarizmus etika szempontából), valamint döntő jelentőségű volt egyensúlyelemzés tanulmányozása eredménye. Munkája eredményeként John Forbes Nash-sal és Reinhard Seltennel megkapta az 1994-es közgazdasági tudományos Nobel-díjat. Marx György szerint ő is egy volt a marslakók közül.

Élete[szerkesztés]

Wigner Jenő, Neumann János és Harsányi János emléktáblája

Harsányi János 1920. május 29-én született Budapesten, Harsányi (született Gombos) Alice és Harsányi Károly zuglói gyógyszerész, gyógyszertár tulajdonos gyermekeként.[10] Szülei egy évvel születése előtt kikeresztelkedtek zsidó vallásukból római katolikussá.[11]

Édesapja a Fasori Evangélikus Gimnáziumba íratta be, melynek színeiben a nagy hagyományokkal rendelkező Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok (népszerű rövidítése: KöMaL) kitűnő tehetségű feladatmegoldójává vált, valamint első díjat nyert a középiskolás diákok Eötvös matematikaversenyén.[12][13] 1938-ban megszerzett érettségije után matematikát és filozófiát kezdett hallgatni, édesapja azonban 1939-ben Franciaországba küldte, hogy a Lyoni Egyetemen tanuljon tovább vegyészmérnöknek.[13] A második világháború kitörése miatt azonban visszatért Magyarországra, hogy aztán a Budapesti Egyetemen (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) édesapja kedvéért – aki egyetlen gyermekére akarta hagyni a patikáját – gyógyszerészeti tanulmányokat folytasson. Egyetemistaként a háború alatt katonai halasztást kapott.1944-ben megszerezte diplomáját.[14]

Zsidó származása miatt 1944 májusától novemberéig munkaszolgálatos volt Budapesten. 1945-ben századát Ausztriába deportálták, ő azonban megszökött a pályaudvarról, és Raile Jakab jezsuita szerzetesnél bujdosott a Mária utcai kolostor pincéjében. Önéletrajzában így írt erről: „1944 májusában behívtak munkaszolgálatra, Pest környéki gyárakban kellett árut vinnünk. Október 15-én Szálasiék átvették a hatalmat, de minket egy ideig a vatikáni védlevél megóvott. Nemsokára azonban kivittek a pályaudvarra deportálásra. Láttam, hogy itt a döntés pillanata. Nagyon sajnáltam otthagyni a hátizsákomat és szép pulóverem. A végén mégis otthagytam. Elég jó télikabát volt rajtam, az Északi teherpályaudvaron sok civil is sétált. Így levettem a sárga karszalagom és elvegyültem az emberek közt és szépen kisétáltam a pályaudvarról. A Mária utcai jezsuita rendház főnöke adott menedéket. Többször volt nyilas razzia, de házkutatás során nem találtak meg a nyilasok, pedig nem lett volna nehéz megtalálni engemet. Azt hiszem megvesztegették őket. 1945. január 17-én érkeztek meg az oroszok, akkor lettem újra szabad."

Később előadásokat hallgatott a Katolikus Hittudományi Főiskolán. 1946-tól filozófiát hallgatott, 1947-ben doktorált, majd Szalai Sándor szociológiai intézetében tanársegéd lett. 1948-ban a gyógyszertárak államosítása után leendő feleségével, Klauber Annával Ausztriába menekült. 1950-ben Ausztráliába emigrált, ahol három évig gyári munkásként dolgozott. 1954-1956 között a Brisbane-i Egyetemen közgazdaságtant tanított. 1956-ban Rockefeller-ösztöndíjat kapott a Stanford Egyetemre. Kenneth Arrow mellett 1958-ban közgazdasági doktorátust szerzett. Disszertációjának címe: A Bargaining Model for the Cooperative n-Person Game. Főként matematikát és statisztikát tanult. 1958-ban feleségével visszatért Ausztráliába, és a Canberrai Egyetemen lett kutató. Arrow segítségével 1961-ben a Detroiti Egyetemen kapott állást. 1964-ben a Kaliforniai Egyetem professzora lett. Ekkor született egyetlen gyermeke, Tom.

A Berkeley-n a tanítás mellett Harsányi kiterjedt kutatást folytatott a játékelmélet területén. Harold W. Kuhn, Neumann János egykori Princeton Egyetemi hallgatója, akinek már volt több játékelmélettel kapcsolatos publikációja volt, ösztönözte őt a játékelmélet további, mélyebb kutatására. A megoldandó, alapvető problémát az jelentette, hogy a vetélkedő játékosok többnyire nincsenek minden információ birtokában és nem ismerik az ellenfél kártyáit (bombáit, rakétáit) és szándékait sem, ezért tárgyalniuk kell. Harsányinak sikerült visszavezetnie ezt a problémát Neumann „jól informált játékosok” elméletéhez. „Tavaly ebből lett a Nobel-díj” – summázott egyszerűen 1995-ben, magyarországi hazalátogatásakor.[13]

1966 és 1968 között Harsányi egy játékteoretikus csoport tagja volt, amelynek feladata az Egyesült Államok Fegyverzet-ellenőrzési és Leszerelési Ügynökségének történő rendszeres tanácsadása volt, a Mathematicával, a Princetoni Egyetem tanácsadó csoportjával, a fentebb már említett Harold Kuhn és Oskar Morgenstern vezetése mellett.[12][14]

1994-ben – John Forbes Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva – „A nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzés terén végzett úttörő munkásságért” elnyerte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.

Élete végén Alzheimer-kórban szenvedett. 80 évesen, szívrohamban hunyt el.[14]

Emlékezetére a Magyar Iparszövetség Oktatási Központ Alapítvány 2003-ban megalapította a Harsányi János Főiskolát, 1135 Budapest, Szent László út 59. alatti székhellyel[15] (2011 óta az intézmény az Edutus Egyetem részeként működik).

Főbb művei[szerkesztés]

  • Essays on ethics, social behavior, and scientific explanation; Reidel, Dordrecht–Boston, 1976 (Theory and decision library)
  • Rational behavior and bargaining equilibrium in games and social situations; Cambridge University Press, Cambridge, 1977
  • John C. Harsanyi: A new solution concept for both cooperative and noncooperative games / Reinhard Selten: Experimentelle Wirtschaftsforschung; Westdeutscher, Opladen, 1979 (Vorträge Rheinisch-Westfälische Akademie der Wissenschaften, Natur-, Ingenieur- und Wirtschaftswissenschaften)
  • Papers in game theory; Reidel, Dordrecht–Boston–London, 1982 (Theory and decision library)
  • John C. Harsanyi–Reinhard Selten: A general theory of equilibrium selection in games; MIT Press, Cambridge–London, 1988
  • A filozófiai tévedések logikai alkata. Bölcsészdoktori értekezés, Budapest, 1947; Cepoliti, Budapest, 2018

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ https://www.econometricsociety.org/society/organization-and-governance/fellows/memoriam, 2023. április 6.
  7. ↑ The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 1994
  8. ↑ http://rajk.eu/en/dijaink/
  9. ↑ kínai, http://www.moe.gov.cn/s78/A22/xwb_left/moe_829/tnull_44386.html, Ministry of Education of the People's Republic of China, 2019. április 11.
  10. ↑ Harsanyi, John Charles | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2020. február 12.)
  11. ↑ Biographical Memoirs Home. nasonline.org. (Hozzáférés: 2020. február 12.)
  12. ↑ a b http://nobelprize.org/nobel_prizes/economics/laureates/1994/harsanyi-autobio.html
  13. ↑ a b c http://fizikaiszemle.hu/archivum/fsz9509/hj9509.htm[halott link]
  14. ↑ a b c http://www.accessecon.com/pubs/VUECON/vu06-w07.pdf
  15. ↑ [A Harsányi János Főiskola alapító okirata. Hivatalos Értesítő, VII. évfolyam, 2004/4. szám, 2004. január 28., 166. oldal]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyari Beck István: Száműzött értékeink. Beszélgetések az alkotó munkáról; Akadémiai, Budapest, 1989
  • Laudatio Johannis Harsányi; vál., szerk. Nagy Ferenc; Better, Budapest, 1995
  • Harsányi János, a játékelmélet Nobel-díjasa; szerk. Nagy Ferenc; Akadémiai, Budapest, 1995
  • John C. Harsanyi, John F. Nash Jr., Reinhard Selten, Robert J. Aumann and Thomas C. Schelling; szerk. Howard R. Vane, Chris Mulhearn; Elgar, Cheltenham–Northampton, 2009 (The pioneering papers of the Nobel Memorial Laureates in Economics)
  • Harsányi János élete és munkássága, 1-3.; szerk. Simon János; CEPoliti, Budapest, 2019–2021
  • 1. Egy csodálatos magyar elme; 2019
  • 2. Játék az életért, élet a játékért; 2021
  • 3. Egy játékos elme észszerűsége; 2020

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harsányi_János&oldid=26495116”