Harmadik agykamra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az agykamrák helyzete a koponyában. Oldalkamrák vetülete piros, harmadik és negyedik agykamráké sötétkék színnel jelölve.

A harmadik agykamra (ventriculus tertius) egy sagittalis rés a kétoldali talamusz és hipotalamusz között.

Összeköttetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elől a páros oldalkamrákkal áll összeköttetésben a Monro-féle nyílások közvetítésével, hátul az aqueductus cerebri a negyedik agykamrával köti össze. A harmadik agykamrának elülső, hátsó, oldalsó felső és alsó fala van, üregét ependyma béleli. Az elülső falát egy vékony szürkeállomány réteg, a határlemez (lamina terminalis) alkotja. A (hátsó fal) az aqueductus cerebri benyílása. Az oldalsó falát felül a talamusz, alul a hipotalamusz medialis felszíne képezi, Ezt a két részt egy barázda (sulcus hypothalmicus) választja el egymástól. Funkcionális jelentőségét elsődorban a falának alkotásában résztvevő hipotalamusz adja.

Hiopotalamusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hipotalamusz (hypothalamus) a köztiagynak a talamusz alatti részén található, vékony agyállományból álló lemez. A hipotalamusz a látóidegkereszteződéstől az emlőtestek hátsó széléig terjed. A talamusz alatt a harmadik agykamra oldalfalát képezi. A központi idegrendszernek egy viszonylag kis részét alkotja, ugyanakkor eléggé központi helyzetben van, közel a limbikus rendszerhez, a talamuszhoz, a felszálló és leszálló pályákhoz, és az agyalapi mirigyhez (hypophysis). Mikroszkóposan kis idegsejtek alkotják, amelyek csoportokba rendeződve, magokat alkotva helyezkednek el. Sajátos funkciója a neuroszekréció: Az egyik nagysejtes magja az antidiuretikus hormont (ADH) termeli, míg amásik az oxytocint. Előbbi anyag a vesékben a víz visszaszívódását fokozza (és vérnyomásemelő hatása is van), az utóbbi a méhizomzat összehúzódását és a tejelő emlő tejkiűrítését segíti elő. A kissejtes magvak a hormonok felszabadulását segítő ill. azokat gátló faktorokkal mintegy vezérlik a hormonális rendszert. Ennek következtében a hipotalamusz a szervezet (minden fontos élettani működését) befolyásolja. Kontrollálja és integrálja az autonóm idegrendszer és az endokrin rendszer működését, alapvető szerepet játszik a szervezet homeosztázisának (a belső környezet összetevőinek állandósága) fenntartásában. Közreműködik a testhőmérséklet szabályozásában, a testfolyadékok viszonylagosan állandó összetételének biztosításában, a táplálék- és vízfelvétel elősegítésében, a szexuális viselkedés és a limbikus rendszer közreműködésével az érzelmi élet alakításában. Hozzátartozik ehhez a magok fő kapcsolatainak ismertetése, különös tekintettel a hipotalamusz és az agyalapi mirigy (hypophysis) közötti összeköttetésekre.

Az emberi idegrendszer részei és funkciói

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai Nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Henry Gray: Anatomy of the Human Body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc: Rendszeres Bonctan (Medicina Kiadó 1967)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az Ember Anatómiájának Atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Komáromy László: Az Agyvelő Boncolása (Felelős kiadó: Dr. Komáromy László, Budapest 1947)
  • Lenhossék Mihály: Az Ember Anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
  • Frank H. Netter: Atlas of Human Anatomy Ed. 2nd, 1997 (ICON Learning Systems) ISBN 091-416-881-9
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5
  • Richard S. Snell: Clinical Neuroanatomy (Lippincott Williams & Wilkins, Ed.6th 2006) Philadelphia, Baltimore, New York, London. ISBN 978-963-226-293-2 (A könyv magyar fordítása a Medicina Kiadónál megjelenés alatt áll. Fordító: Dr Laczkó Jenő István.)
  • Sobotta: Az Ember Anatómiájának Atlasza (Semmelweis Kiadó 1994) ISBN 963 8154 276
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human Anatomy & Physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6

Köztiagy