Harlekinkatica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Harlekinkatica
Asian lady beetle-(Harmonia-axyridis).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Család: Katicabogár-félék (Coccinellidae)
Nem: Harmonia
Faj: H. axyridis
Tudományos név
Harmonia axyridis
Pallas, 1773
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Harlekinkatica témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Harlekinkatica témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Harlekinkatica témájú kategóriát.

A harlekinkatica, avagy „rémkatica” (Harmonia axyridis) a katicabogarak (Coccinellidae) családjába tartozó ragadozóbogár. Kelet-Ázsiában őshonos, sok színváltozatban fordul elő. A hazánkban gyakori és őshonos hétpettyes katicához (Coccinella septempunctata) és kétpettyes katicához (Adalia bipunctata) hasonlóan főként levéltetvekkel táplálkozik.

Mivel nagyon falánk és hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az USA-ba, majd több nyugat-európai országba is behurcolták. Rendkívül nagy gondot okoz, hogy az őshonos katicafajokat kiszorítja. Magyarországon 2008 februárjában találták először, s mára igen elterjedt. A kétpettyes katicához hasonlóan a fák lombkoronájában él, ezért erre a fajra különösen nagy veszélyt jelent.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett állat (imágó) 5–8 mm hosszú, 4–7 mm széles, tehát általában nagyobb, mint a többi hazai katicafaj. Testalakja erősen ovális, a szárnyfedők görbülete kifejezett. Színezete és mintázata rendkívül változó. Hazánkban három színváltozata (formája) terjedt el:

  1. f. succinea: a szárnyfedő sötétebb-világosabb narancssárga, esetleg vörös alapszínű, 15–21 fekete ponttal. A pontok egészen nagyok is lehetnek, sőt össze is érhetnek, más egyedeknél szinte pontszerűek, illetve hiányozhatnak is. Az előtoron világos alapon sötét M (vagy fordítva nézve W) alakú minta van, esetleg a fekete foltok összeolvadásával trapézalak is keletkezhet. Mindazonáltal az előtor jellegzetes mintázata, a szárnyfedőkön látható nagy számú pöttyel együtt elég jellegzetes elkülönítő bélyege a succinea változatnak más hasonló hazai katicához képest. Az Európában elterjedt harlekinkaticák közül messze ez a leggyakrabban előforduló színváltozat.[1]
  2. f. spectabilis: szárnyfedői feketék, 4 vöröses folttal. Ez a forma hasonlít a kétpettyes katica némely sötét változatára, azonban a harlekinkatica piros foltjai sohasem érik el a szárnyfedők felső szegélyét, inkább kerekded formájúak (szemben a kétpettyes katica sötét változatainál előforduló, inkább szögletes alakú foltokkal) és előtorán is általában lényegesen nagyobb kiterjedésű a fehér szín. A fejen háromszögletű fehér folt van.
  3. f. conspicua: szárnyfedői feketék, 2 piros folttal, melyek közepén fekete pont vagy folt lehet. Bár a harlekinkatica eredeti élőhelyén a sötét alapszínű színváltozatok gyakoribbak, Európában az itt elterjedt két fekete színváltozat (főként a f. conspicua) számít ritkábbnak, a narancsvörös alapszínű succinea változattal szemben.
Harlekinkatica lárva.

Elterjedésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harlekinkaticát eredetileg a környezetkímélő technológiájú, biológiai növényvédelemben való alkalmazás céljával telepítették be Észak-Amerika, majd később Európa több államába, figyelembe véve az eredeti élőhelyén tapasztalt, rendkívül jó tulajdonságait, kiváló levéltetű-pusztító képességét. Ilyen célú alkalmazása évtizedeken keresztül sikertörténetnek tűnt, és az Amerikába betelepített harlekinek számos esetben eredményesen működtek közre a mezőgazdasági kártevők elleni fellépésben, ezért egyre több helyen telepítették be őket. A többszöri újratelepítés ellenére az 1980-as évek végéig a harlekin-állományok nem kerültek ki a termesztők kontrollja alól, és csak 1988-ban fedezték fel az első, önfenntartó populációt az Amerikai Egyesült Államokban, ráadásul valószínűleg akkor is inkább véletlen behurcolás tette lehetővé a faj ellenőrzetlen szabadföldi elterjedését. Az első önfenntartó állomány felfedezésétől alig két évtized kellett ahhoz, hogy a harlekinkatica az USA leggyakoribb katicafajává váljék, kiszorítva az őshonos fajokat.

Nyugat-Európában az 1980-as években indult meg a harlekinkatica kísérleti felhasználása, először (1982-ben) Franciaországban, majd később Hollandiában és Belgiumban kezdték terjeszteni, mint az intenzív termesztésű kertészeti kultúrákban alkalmazható, biológiai védekezésben felhasználható ragadozó fajt. Kontrollálatlan terjedése 2002-től kezdve rohamos, azóta Európa olyan országaiban is meghonosodott, ahol hivatalosan soha nem volt kereskedelmi forgalomban, vagy használatban. Magyarországon 2008 februárjában észlelte az első (nyárfakéreg alatt áttelelő) példány előfordulását Merkl Ottó entomológus Szigetszentmiklóson, de már abban az évben (főleg az őszi idényben) kereken 50 hazai előfordulását regisztrálták, és azóta is folyamatosan terjed. Mindhárom, Európában elterjedt színváltozata megtalálható hazánkban, de a succinea variáns jóval gyakoribb a másik kettőnél.

A harlekinkatica elterjesztése és korábbi életteréhez képest új élőhelyekre történő betelepítése mára az elhibázott biológiai védekezési módszerek iskolapéldája lett.[2][1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Markó Viktor–Pozsgai Gábor: A harlekinkatica (Harmonia axyridis PALLAS, 1773) (Coleoptera, Coccinellidae) elterjedése Magyarországon és megjelenése Romániában, Ukrajnában. In: Növényvédelem, 45. évfolyam 9. szám, 2009. szeptember
  2. [1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harlekinkatica témájú médiaállományokat.
Wikispecies-logo.svg
A Wikifajok tartalmaz Harlekinkatica témájú rendszertani információt.