Harlekinkatica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Harlekinkatica
Asian lady beetle-(Harmonia-axyridis).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Család: Katicabogár-félék (Coccinellidae)
Nem: Harmonia
Faj: H. axyridis
Tudományos név
Harmonia axyridis
Pallas, 1773
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Harlekinkatica témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Harlekinkatica témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Harlekinkatica témájú kategóriát.

A harlekinkatica, avagy „rémkatica” (Harmonia axyridis) a katicabogarak (Coccinellidae) családjába tartozó ragadozóbogár. Kelet-Ázsiában őshonos, sok színváltozatban fordul elő. Főként levéltetvekkel táplálkozik, csakúgy, mint a hazánkban őshonos és gyakori hétpettyes katica (Coccinella septempunctata) és kétpettyes katica (Adalia bipunctata).

Mivel nagyon falánk és hatékony ragadozó, a levéltetvek elleni biológiai védekezés céljából először az USA-ba, majd több nyugat-európai országba behurcolták. Nemcsak falánk, de sokkal mozgékonyabb és agresszívabb is, mint az őshonos európai katicafajok, melyeket könnyűszerrel kiszorít élőhelyükről, ezért a harlekin ma már több gondot okoz, mint amennyi hasznot hajt. Magyarországon 2008 februárjában találták először, s mára igen elterjedt. A kétpettyes katicához hasonlóan a fák lombkoronájában él, ezért erre a fajra különösen nagy veszélyt jelent.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett rovar (imágó) 5–8 mm hosszú, 4–7 mm széles, tehát általában nagyobb, mint a többi hazai katicafaj. Testalakja erősen ovális, a szárnyfedők görbülete kifejezett. Színezete és mintázata rendkívül változó. Hazánkban három színváltozata (formája) terjedt el:

  1. f. succinea:
    f. succinea
    a szárnyfedő sötétebb-világosabb narancssárga, esetleg vörös alapszínű, 15–21 fekete ponttal. A pontok egészen nagyok is lehetnek, sőt össze is érhetnek, más egyedeknél szinte pontszerűek, illetve hiányozhatnak is. Az előtoron világos alapon sötét M (vagy fordítva nézve W) alakú minta van, esetleg a fekete foltok összeolvadásával trapézalak is keletkezhet. Mindazonáltal az előtor jellegzetes mintázata, a szárnyfedőkön látható nagyszámú pöttyel együtt elég jellegzetes elkülönítő bélyege a succinea változatnak más hasonló hazai katicához képest. Az Európában elterjedt harlekinkaticák közül messze ez a leggyakrabban előforduló színváltozat.[1]
  2. f. spectabilis:
    f. spectabilis
    szárnyfedői feketék, 4 vöröses folttal. Ez a forma hasonlít a kétpettyes katica némely sötét változatára, azonban a harlekinkatica piros foltjai sohasem érik el a szárnyfedők felső szegélyét, inkább kerekded formájúak (szemben a kétpettyes katica sötét változatainál előforduló, inkább szögletes alakú foltokkal) és előtorán is általában lényegesen nagyobb kiterjedésű a fehér szín. A fejen háromszögletű fehér folt van.
  3. f. conspicua:
    f. conspicua
    szárnyfedői feketék, 2 piros folttal, melyek közepén fekete pont vagy folt lehet. Bár a harlekinkatica eredeti élőhelyén a sötét alapszínű színváltozatok gyakoribbak, Európában az itt elterjedt két fekete színváltozat (főként a f. conspicua) számít ritkábbnak, a narancsvörös alapszínű succinea változattal szemben.
a harlekinkatica lárvája

Elterjedésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harlekinkaticát eredetileg a környezetkímélő technológiájú biológiai növényvédelemben való alkalmazás céljával telepítették be Észak-Amerika, majd később Európa több államába, figyelembe véve az eredeti élőhelyén tapasztalt rendkívül jó tulajdonságait, főleg azt, hogy igen hatékonyan pusztítja a levéltetveket. Ilyen alkalmazása évtizedeken keresztül sikertörténetnek tűnt, és mivel az Amerikába telepített harlekinek eredményesen segítették a mezőgazdasági kártevők elleni harcot, mind több helyen meghonosították őket. A többszöri újratelepítés ellenére a 80-as évek végéig a harlekinállományok nem kerültek ki a termesztők kontrollja alól. Az Egyesült Államokban az első kivadult populációt 1988-ban fedezték fel, ám ezt követően alig két évtized alatt az USA leggyakoribb katicafaja lett, kiszorítva az őshonos fajokat.

Nyugat-Európában a 80-as évek elején indult meg a harlekinkatica kísérleti felhasználása és telepítése. Először Franciaországban (1982), majd Hollandiában és Belgiumban kezdték terjeszteni, mint az intenzív termesztésű kertészeti kultúrákban és a biológiai védekezésben jól alkalmazható ragadozó fajt. Kontrollálatlan terjedése 2002-től kezdve rohamos: azóta Európa olyan országaiban is megtelepedett, ahol azelőtt soha nem fordult elő, még kísérleti állomásokon, gazdaságokban sem. Magyarországon a faj első példányát 2008 februárjában észlelte Merkl Ottó entomológus, aki Szigetszentmiklóson egy nyárfakéreg alatt áttelelő imágót talált; már abban az évben (főleg az őszi idényben) kereken 50 hazai előfordulását regisztrálták, és a bogár azóta is folyamatosan terjed. Európában megfigyelt színváltozatai közül mindhárom megtalálható hazánkban, de a succinea variáns jóval gyakoribb a másik kettőnél.

A harlekinkatica elterjesztése, korábbi életteréhez képest új élőhelyekre történő betelepítése az elhibázott biológiai védekezési módszerek iskolapéldája lett.[2][1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Markó Viktor–Pozsgai Gábor: A harlekinkatica (Harmonia axyridis PALLAS, 1773) (Coleoptera, Coccinellidae) elterjedése Magyarországon és megjelenése Romániában, Ukrajnában. In: Növényvédelem, 45. évfolyam 9. szám, 2009. szeptember
  2. [1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harlekinkatica témájú médiaállományokat.
Wikispecies-logo.svg
A Wikifajok tartalmaz Harlekinkatica témájú rendszertani információt.