Haraldskær-i nő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haraldskær-i nő teteme a vejlei Szent Miklós templom szarkofágjában, Dánia

A Haraldskær-i nő egy lápba fulladt asszony természetes múmiája, Jyllandban, Dániában, akit tévedésből a 10.századi norvég Gunhilde királynővel azonosítottak, és nagy pompával a vejlei Szent Miklós templomba temettek.[1] A női holttestre 1835-ben tőzegkitermelés közben talátak rá, a Jelling közelében fekvő Haraldskær birtokon. A mocsár oxigénhiányos és savas közege teljes egészében konzerválta a testet: csontváza, bőre és belső szervei is megmaradtak – ez a legelsőként megtalált és megvizsgált lápi tetemek egyike. A múmia valódi korát csak az 1977-ben elvégzett 14C-es kormeghatározás során állapították meg,[2] ekkor tisztázódott a tévedés: a test a korai vaskorból származik, és Kr.e 490 óta feküdt a lápban.

Tartalomjegyzék

Háttér [szerkesztés]

A Haraldskær hűbérbirtok 1857-ben

Megtalálása [szerkesztés]

A Haraldskær-i nő tetemét munkások találták meg 1835 október 20-án. A tőzegbe ágyazódott, elfásodott füvekkel borított női tetem fejjel kelet felé, pontosan kelet-nyugati irányban, fabotokkal a mocsár fenekéhez cövekelve, a hátán feküdt.[3] Teljesen meztelen volt, ruháit (egy bőrsapkát és három gyapjúruhát) a testére helyezték.[4]

Korai spekulációk – személycsere [szerkesztés]

Szent Miklós templom, Vejle

Röviddel a test felfedezése után szárnyra kapott az az elképzelés, hogy a holttest a 10. században lápba veszett Gunhilde királynő, Véreskardú Erik norvég király boszorkánynak tartott feleségének maradványa lehet. A Jomsvikinga-legenda szerint Kékfogú Harald dán király csellel átcsalta Gunhilde királynőt Dániába, és ott katonáival a lápba fojtatta.[5][6] A megtalálás helyének régi elnevezése Gunhilde-láp volt, és Jellinghez, az egykori dán királyi székhelyhez közel fekvő Haraldskær hűbérbirtokot, még Kékfogú Harald alapította. Az elképzelés, hogy a tetem Gunhilde királynőé annyira népszerű volt, hogy VI. Frigyes dán király a múmiát, pompás temetési ceremóniával, a Vejle központjában álló Szent Miklós templomba temettette.

Először 1842-ben a fiatal dán archeológus J.J.A. Worsaae fejtette ki azt a nézetét, hogy a Haraldskær-i nő nem Gunhilde.[7] A régészeti rétegelemzés úttörője bizonyította, hogy a múmia a prerómai vaskorból származik. Később az 1977-ben elvégzett radioizotópos vizsgálat bizonyította, hogy a mumifikálódott nő Kr.e. 490 körül fulladt a lápba.[2][8]

A tévedésből fakadó nagy népszerűségnek köszönhető, hogy a Haraldskær-i nő múmiáját olyan gondosan konzerválták, hogy még napjainkban is remek állapotban megőrződött.[2] Ellentétben a sokkal később, 1950-ben megtalált Tollundi férfi tetemével, amelynél csak a fejet tartósították, és a konzerválás hiánya miatt a test szinte teljesen tönkrement. Bár bebizonyosodott, hogy a Haraldskær-i nő nem volt királyi származású, teteme mégis a vejlei templom északi kereszthajójában elhelyezett üvegszarkofágban maradt.

Vizsgálatok és eredmények [szerkesztés]

Haraldskær-i nő teste

Az első vizsgálatok eredménye alapján, az asszony teljes holtteste, csontjai, bőre és belső szervei tökéletesen épek voltak. Sem betegség, sem testi deformitás nyomait nem találták. A testen látható egyetlen sebesülés egy dárda, vagy egy hegyes bot ejtette szúrt seb és enyhe duzzanat volt a térdízületek környékén.[9] A múmia bőre és hosszú haja kicserződött és a mocsár tanninos közegétől jellegzetes sötétbarnára színeződött. Fogai mind megvoltak. Az orvosok véleménye szerint a nő, halálakor 50 éves, jó egészségi állapotban, és feltételezetten jó életkörülmények között élő[megj 1] személy volt.[10]

Az 1977-ben elvégzett kormeghatározás után, 1979-ben az Århus Egyetemi Kórház orvosai, ismételt tudományos vizsgálatoknak vetették alá a tetemet. Az eltelt idő alatt a Haraldskær-i múmia kiszáradt, összezsugorodott, a bőre kiviaszosodott, erősen megráncosodott és összegyűrődött.[11] Ekkor a holttest 133 centiméteres volt, míg 1835-ben 150 cm magasságot mértek.[12] A koponya még tüzetesebb CT-vizsgálata alapján életkorát helyesbítették: halálakor 40 év körüli lehetett.[13]

2000-ben Lone Hvass az Elsinore Múzeum munkatársa, Miranda Aldhouse-Green a Cardiff Egyetem régésze, és az Århus Egyetem törvényszéki orvostani részlegének tudóscsoportja ismét megvizsgálták a Haraldskær-i nő maradványait.[14] A gyomortartalom elemzése során megemésztetlen kölest és szedret találtak. A nyakon egy halvány barázda húzódott, mintha egy kötéllel kínozták, vagy fojtogatták volna az asszonyt. A kutatók azt is megállapították, hogy a térdízületi duzzanatokat a mocsári környezet okozta, és a nő már halott volt, amikor a mocsár aljához cövekelték.[15]

Mivel Jylland területén ebben a korban a hamvasztás volt az általános temetkezési szokás, a holttest gondos elhelyezése alapján a tudósok azt a végkövetkeztetést vonták le, hogy a Haraldskær-i nő rituális gyilkosság áldozata volt.[15]

Ruhák [szerkesztés]

A testen és körülötte számos állati alapanyagból készült ruhamaradványt találtak. Közöttük egy több darabból gondosan összevarrt szőrmesapkát, és három gyapjú ruhadarabot. Ezeket a textíliákat a szálak közé szövött sötétebb szálak díszítették. Bár megtalálásakor a nő meztelen volt, meglehet hogy halálakor valamilyen növényi eredetű (len vagy kender) ruhadarabot viselt, amelyet a lápvíz elbontott.

Összehasonlítás más lápi tetemekkel [szerkesztés]

A kutatók még ma sem tudják pontosan, hogy Észak-Európában,[megj 2] a vaskor idején, miért került olyan sok tetem a lápba. Dániában jellemzően a prerómai vaskor és a Római Birodalom korából – a Kr.e. 500–Kr.u. 400 közötti időszakból – való a leletek többsége.[16] Vajon kivégzési módszer volt ez, hogy először megölték és azután a lápba temették őket? Ezekről semmilyen írás nem maradt ránk. Azt viszont tudjuk, Tacitus római történetíró nyomán, hogy a germánok[megj 3] és a kelták számára a lápok szent helyek voltak, és az ekkori népek hittek az istenek engesztelésére, vagy hálából felajánlott emberáldozatban. Különösen a botokkal vagy kövekkel a lápfenékhez erősített tetemek kapcsán, bontakozott ki az a nézet, hogy ezek az emberek rituális gyilkosságok áldozatai voltak.[6]

A Jylland félsziget lápjaiban talált és megvizsgált tetemek: a Haraldskær-i nő, a Tollundi férfi, Grauballei férfi, Ellingi asszony, Huldremosei nő és a Borremosei nő II.[16][17]

A Haraldskær-i nő az irodalomban [szerkesztés]

A dán író és amatőr régész Steen Steensen Blicher az elsők között kereshette fel a múmia megtalálási helyét. Az 1836-ban közzétett Grovhøjen („Halomsír”) című novellája egy paródia, egy tévesen azonosított régészeti leletről. 1841-ben meggondolta magát a Haraldskær-i női tetem valódiságát illetően, és Dronning Gunhild („Gunhilde királynő”) címmel megjelentetett versében a lápban fekvő halott királynőt siratja.

1846-ban a dán dramaturg Jens Christian Hostrup írt négyfelvonásos komédiát En Spurv i Tranedans („A darutáncot járó veréb”) címmel, amelyben Gunhilde királynő szelleme egy varázslatos gyűrűt ad az intrikus szabónak, amely mindenki előtt láthatatlanná teszi ármányos cselekedeteit. A darab indirekt módon szatirizálja azt az elképzelést, hogy a Haraldskær-i nő nem más mint Gunhilde királynő, és először hozza nyilvánosságra Worsaae hipotézisét.

Lásd még [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Ezt a megállapítást arra alapozták, hogy a tetem mellei teljesen épek voltak, míg a nehéz fizikai munkát végző, vagy nélkülöző nők esetében a mellek általában lefogynak és elsatnyulnak.
  2. ↑ A legtöbb lápban konzerválódott természetes múmiát Németországban, Dániában, Nagy-Britanniában, Írországban és Hollandiában találták.
  3. ↑ A félsziget lakosai ebben a korban a jütök – egy germán nép – voltak.

Forrás [szerkesztés]

  1. ↑ Fodor's Scandinavia, ninth edition, ed. by John D. Rambow, Fodor LLC (2002) ISBN 0-676-90203-0
  2. ^ a b c Haraldskaer Woman: Bodies of the Bogs. Archaeology Magazine, Archaeological Institute of America, 1997. (Hozzáférés: 1997. december 10.)
  3. ↑ Miranda Aldhouse-Green. Boudica Britannia. Pearson Longman, 95-96. o (2006). ISBN 978-1-405-81100-2 
  4. ↑ Lone Hvass. Dronning Gunhild - et moselig fra jernalderen. Sesam, 88. o (1998). ISBN 87-7801-725-4 
  5. ↑ Ashley, Michael. The Mammoth Book of British Kings and Queens. Carroll & Graf Publishers, 1998. pg 443
  6. ^ a b Renate Germer. Múmiák a világ minden tájáról. Budapest: Tessloff és Babilon Kiadó, 36-39. o (2006). ISBN 963-9446-86-6 
  7. ↑ Peter Rowley-Conwy (2007.). „From Genesis to Prehistory: The Archaeological Three Age System and Its Contested Reception in Denmark, Britain, and Ireland”, 70. o, Kiadó: Oxford University Press.  
  8. ↑ Klaus Ebbesen. Døden i mosen. Carlsen, 7. o (1986). ISBN 9788756233699 
  9. ↑ M. Aldhouse-Green, i. m. 93. old.
  10. ↑ M. Aldhouse-Green, i. m. 95-96. old.
  11. ↑ Lone Hvass, i. m. 58. old.
  12. ↑ Lone Hvass, i. m. 61. old.
  13. ↑ Lone Hvass, i. m. 62. old.
  14. ↑ M. Aldhouse-Green, i. m. 95. old.
  15. ^ a b M. Aldhouse-Green, i. m. 96. old.
  16. ^ a b Fischer, Christian: Tollundmanden. Gaven til guderne. Mosefund fra Danmarks forhistorie. Hovedland 2007.
  17. ↑ Andersen, S., Geertinger, P., "Bog bodies investigated in the light of forensic medicine.",Journal of Danish archaeology Vol. 3 (1984), p 111-119.
  • Peter Vilhelm Glob: Die Schläfer im Moor. Winkler, München 1966.
  • Wijnand van der Sanden: Mumien aus dem Moor - Die vor- und frühgeschichtlichen Moorleichen aus Nordwesteuropa. Drents Museum / Batavian Lion International, Amsterdam 1996, ISBN 90-6707-416-0.
  • Wijnand van der Sanden. Through Nature to Eternity. The Bog Bodies of Northwest Europe., Amsterdam: Batavian Lion International, 1996. ISBN 90-6707-4187.
  • Richard Turner and Robert Scaife. Bog Bodies: New Discoveries and New Perspectives, London: British Museum Press, 1995. ISBN 071-41-23-056.
  • Don Brothwell. The Bog Man and the Archaeology of People, Cambridge: Harvard University Press, 1987. ISBN 0-674-07733-4.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

é. sz. 55° 42′ 10″, k. h. 9° 26′ 22″

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haraldskær-i_nő&oldid=13265782”