Hanussen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hanussen
Rendező Szabó István
Producer Arthur Brauner
Forgatókönyvíró Dobai Péter
Szabó István
Főszerepben Klaus-Maria Brandauer
Zene Tamássy Zdenkó, Vukán György
Operatőr Koltai Lajos
Vágó Csákány Zsuzsa
Hangmérnök Fék György
Jelmeztervező Vágó Nelly
Gyártásvezető Óvári Lajos
Gyártás
Gyártó Objektív Filmstúdió Vállalat, Central Cinema Company Filmkunst (CCC) – Berlin, Zweites Deutsches Fernsehen (ZDF) – Mainz, Hungarofilm, MOKÉP
Ország  Magyarország
 Ausztria
 NSZK
Nyelv magyar
Időtartam 108 perc
Forgalmazás
Bemutató magyar 1988. október 6.
francia 1988. május 20. (Cannes-i Film Fesztivál)
NSZK 1988. október 13.
svéd 1988. december 25.
spanyol 1989. február 10. (Madrid)
USA 1989. március 8. (New York City, New York)
USA 1989. március 8. (Los Angeles, Kalifornia)
USA 1989. március 10.
brit 1989. április 21.
argentin 1989. május 4.
finn 1989. október 13.
portugál 1989. december 8.
japán 1990. január 13.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Hanussen (címváltozata: A próféta) 1988-ban bemutatott magyar-német-osztrák játékfilm. Rendezője Szabó István, aki a forgatókönyvet Dobai Péterrel közösen írta.

Az alkotók úgynevezett „német trilógia”-jának harmadik, befejező darabja (Mephisto (1981); Redl ezredes (1985); Hanussen).

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború végén Klaus Schneider szakaszvezető (Klaus Maria Brandauer) fejsérülést szenved. A frontkórházban Bettelheim doktor (Erland Josephson) felfigyel páciense különleges hipnotizáló képességére és szeretné azt a gyógyításban felhasználni. Nowotny kapitány (Eperjes Károly) azonban a varieték csillogó világát kínálja. Előbb Bécsben tűnnek fel, ahol a volt szakaszvezető Hanussen néven lép fe, majd Berlinbe megy. Itt már nem csak hipnotizőri fellépéseivel arat sikereket, hanem látnokként is viselkedik, (nem tudni pontosan, hogy ebből mennyi a szerencse vagy a szélhámosság). A nemzetiszocialista párt nyilvánvaló erősödésekor „megjósolja” Hitler hatalomra jutását. Az új hatalom is fölfigyel rá, körüludvarolják, fogadásokra hívják. Egy ideig mintha sikerülne kézben tartania sorsát, kibúvókat találnia, de közben állandó bizonytalanságban él, mert érzi a veszélyt. A náci propagandafőnök kihasználja Hanussent: „megjósoltatja” vele a Reichstag leégését. Utána nincs tovább: Hanussen veszélyessé válhat, el kell tűnnie. Elviszik és az őszi erdőben egyszerűen agyonlövik.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jiří Adamira, Rátonyi Róbert, Andorai Péter, Eszenyi Enikő, Kerekes Éva, Sáfár Anikó, Ács János, Fodor Tamás, Lénárt István, Mácsai Pál, Müller Péter, Simó Sándor, Xantus János.

Fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatalom és az egyén különféle viszonyait, az egyén bukását bemutató történeti „trilógia” befejező részéről a korabeli hazai kritikának nem volt túl jó véleménye. Gazdag képi világát, látványos jeleneteinek kiállítását általában elismerték, de hiányolták az igazi drámát. Hanussen „nem tud igazán tragikus alakká magasztosulni, inkább olyan marionettfigura marad mindvégig, akinek egyszer csak elvágják a madzagjait.”[1] „Szabót most mintha elsősorban nem Hanussen sorsa érdekelné, hanem a közeg, az aura: a széteső, hanyatló apokaliptikus Közép-Európa, melynek vigiliájából szörnyű új rend hajnala világlik elő. Hanussen csak médium, báb ebben a világban.”[2]

Ezt a filmjét maga a rendező is önkritikával említette: „Ez volt az a film, amellyel mindent elmondhattam volna, de a lehetőséget elszalasztottam. Egyszerűen mellébeszéltem.”[3]

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vértessy Péter (1988). Idézi: Marx József. Szabó István (Filmek és sorsok). Budapest: Vince Kiadó, 310. o. ISBN 963-9192-46-2 (2002) 
  2. Báron György (1988.). A harmadik. Filmvilág (10. szám), 20–22. o. Hozzáférés ideje: 2011. június 4.  
  3. Szabó István (1992). Idézi: Marx József, i. m. 308. oldal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]