Hans Christoph Ernst von Gagern
Hans Christoph Ernst von Gagern (Kleinniedesheim (Worms mellett), 1766. január 25. – 1852. október 22.) báró, német politikai író és államférfi, Heinrich von Gagern édesapja.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Miután jogi tanulmányait Lipcsében és Göttingenben elvégezte, nassau-weilburgi államszolgálatba lépett és 1791-ben párizsi követ, később pedig miniszterelnök lett. 1811-ben Napóleon egyik rendelete folytán kénytelen volt állását elhagyni és erre Bécsbe távozott, ahol János főherceggel és Hormayrrel különösen Tirol felkelését készítette elő. 1813-ban az orosz-porosz főhadiszálláson, majd Angliában működött, ahol az orániai herceg érdekében fáradozott. Midőn ez Napóleon bukása után Hollandiába visszatért, Gagern mint Hollandia követe 1815-ben a bécsi kongresszuson Angliával és Ausztriával egyetértve arra törekedett, hogy Belgium Hollandiához csatoltassék és ily módon egy középállam alakuljon Franciaország és Poroszország között. 1815-től 1818-ig Hollandiát képviselte a német szövetséggyülésen.
Nevezetesebb munkái [szerkesztés]
- Mein Anteil an der Politik (4 kötet, Stuttgart, 1822-33 és 2 pótkötet Lipcse, 1845);
- Die Resultate der Sittengesch. (2. kiad. 4 kötet, Stuttgart, 1835-37);
- Die Nationalgeschichte der Deutschen (két kiadás, Frankfurt, 1825-26, 2 kötet);
- Kritik des Völkerrechts mit praktischer Anwendung auf unsere Zeit (u. o. 1840).[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ V. ö. Treitschke, Historische und politische Aufsätze (1 köt., Lipcse, 1871).
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
