Hans Christoph Ernst von Gagern

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Christoph Ernst von Gagern
Hans Christoph Ernst von Gagern.jpg
Született
1766. január 25.
Elhunyt
1852. október 22. (86 évesen)
Gyermekei Friedrich Balduin von Gagern
Heinrich von Gagern
Maximilian von Gagern

Hans Christoph Ernst von Gagern (Kleinniedesheim (Worms mellett), 1766. január 25.1852. október 22.) báró, német politikai író és államférfi, Heinrich von Gagern édesapja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután jogi tanulmányait Lipcsében és Göttingenben elvégezte, nassau-weilburgi államszolgálatba lépett és 1791-ben párizsi követ, később pedig miniszterelnök lett. 1811-ben Napóleon egyik rendelete folytán kénytelen volt állását elhagyni és erre Bécsbe távozott, ahol János főherceggel és Hormayrrel különösen Tirol felkelését készítette elő. 1813-ban az orosz-porosz főhadiszálláson, majd Angliában működött, ahol az orániai herceg érdekében fáradozott. Midőn ez Napóleon bukása után Hollandiába visszatért, Gagern mint Hollandia követe 1815-ben a bécsi kongresszuson Angliával és Ausztriával egyetértve arra törekedett, hogy Belgium Hollandiához csatoltassék és ily módon egy középállam alakuljon Franciaország és Poroszország között. 1815-től 1818-ig Hollandiát képviselte a német szövetséggyülésen.

Nevezetesebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mein Anteil an der Politik (4 kötet, Stuttgart, 1822-33 és 2 pótkötet Lipcse, 1845);
  • Die Resultate der Sittengesch. (2. kiad. 4 kötet, Stuttgart, 1835-37);
  • Die Nationalgeschichte der Deutschen (két kiadás, Frankfurt, 1825-26, 2 kötet);
  • Kritik des Völkerrechts mit praktischer Anwendung auf unsere Zeit (u. o. 1840).[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Treitschke, Historische und politische Aufsätze (1 köt., Lipcse, 1871).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]