Hankó Béla
| Hankó Béla | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | magyar |
| Született |  Osztrák–Magyar MonarchiaPoprád, 1886. július 5. |
| Elhunyt |  KanadaToronto, 1959. november 16. (73 évesen) |
| Pályafutása | |
| Szakterület | ichthiológia, hidrobiológia |
Hankó Béla (Poprád, 1886. július 5. – Toronto, 1959. november 16.) magyar zoológus, ichthiológus, ornitológus, muzeológus, egyetemi tanár, természettudományi szakíró. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Hankó”.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
A budapesti egyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1910-től az állattani tanszéken tanársegéd. 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson főként regenerációs kutatásokkal foglalkozott. 1925-ben a közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője. A Tihanyi Biológiai Intézet első igazgatójának nevezték ki 1927-ben.
A tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézetben a megalakulástól két éven keresztül igazgató és egyben a balatoni osztály vezetője, míg a társigazgató Verzár Frigyes az általános biológiai osztály élén állt. 1929-től a debreceni egyetemen az állattan tanára. Az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) munkatársaként 1940 és 1944 között a kolozsvári egyetem állatrendszertani intézetének és múzeumának vezetője. Emil Racoviță nagy tisztelője volt és a háborús évek alatt ő gondoskodott, a jeles román tudós Kolozsváron maradt könyvtárának és laboratóriumi felszerelésének hiánytalan megőrzéséről. Élete vége felé 1957-ben kivándorolt Kanadába.
Munkássága [szerkesztés]
Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (Balaton) és az ichthyológia területén jelentős. Nevéhez fűződik a kisázsiai, elsősorban a török halfauna feltárásának a kezdete. Számottevőek a háziállatok eredetére vonatkozó kutatásai is. Az állatrendszertan területén ismert az Összehasonlító vizsgálatok az ős-eredeti és új-szalontai sertés koponyáján című dolgozata, melyet a kolozsvári egyetem természettudományi Acta sorozata közölte (Kolozsvár 1941). Több önálló szakmunkája közül kettő Kolozsvárott jelent meg: A hucul ló és tenyésztése Turjaremetén (Kolozsvár 1942); Székely lovak (Kolozsvár 1943).
Nemcsak nagyszámú tudományos és ismeretterjesztő értekezést írt, hanem igen sok gyakorlati irányú közleményt is, például összeállította 25 év halászati irodalmát is. A halfauna kutatására a Halászati Egyesület Répássy Miklós kezdeményezésére halrajzi bizottságot alakított, amelynek munkáját nagyban megkönnyítette Unger Emil kitűnő "Magyar Édesvízi Halhatározó"-ja (1919).
Nevéhez köthető fajok [szerkesztés]
- Capoeta angorae Hankó, 1925 (török márna)
- Hemigrammocapoeta kemali Hankó, 1924 (kisázsiai ponty)
- Seminemacheilus lendlii Hankó, 1924 (anatóliai csík)
- Cobitis turcica Hankó, 1924 (Atatürk kövicsíkja - Atatürk beceneve volt a turcica)
- Cobitis simplicispina Hankó, 1924 (anatóliai kövicsík)
- Pseudophoxinus anatolicus Hankó, 1924 (anatóliai cselle)
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Online hozzáférés
- Fische aus Klein-Asien. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici v. 21: 137-158, Pl. 3. 1925.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Hankó Béla (magyar nyelven). Tudósnaptár. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
- Palló Gábor: A tudomány és az állam kapcsolata a 20. század Magyarországán (magyar nyelven). Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
- Sándor Herodek és Károly Elekes: Hungarian Academy of Sciences Balaton Limnological Research Institute (angol nyelven). blki.hu. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
