Hangcsou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hangzhou szócikkből átirányítva)
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Hangcsou (杭州)
Közigazgatás
Ország Kína
TartományCsöcsiang
RangSzubtartományi szintű város
PolgármesterCai Qi (蔡奇)
Irányítószám310000
Körzethívószám0571
Rendszámok betűjelei浙A
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség11 936 010 fő (2020)[1]
Bruttó hazai termék509,9 milliárd ¥ (2009)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság19 m
Terület16 853,57 km²
IdőzónaUTC+8
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 30° 15′ 00″, k. h. 120° 10′ 03″Koordináták: é. sz. 30° 15′ 00″, k. h. 120° 10′ 03″
Hangcsou weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangcsou témájú médiaállományokat.

Hangcsou (; korábbi romanizált átírás szerint Hangchow, IPA: [xɑŋ˧˥ t͡ʂoʊ̯˥˥], kiejtéseⓘ) Csöcsiang tartomány fővárosa és legnagyobb városa, közigazgatásilag szubtartományi szintű város[2] a Jangce deltájában, Kelet-Kínában.[3] A Sanghaj és Ningpo városait elválasztó Hangcsoui-öböl partján terül el. A város közüli agglomeráció a negyedik legnagyobb Kínában,[4] a 2010. évi népszámlálás szerint 21,1 millió lakossal 34585 négyzetkilométeres területen. A szűkebben vett város lakossága 2015-ben 9 millió fő volt.[5] A város gazdaságának húzóereje a technológiai és elektronikus kereskedelmi ágazat, itt van az Alibaba konszern székhelye. 2016-ban itt rendezték meg a G20 országok 11. csúcstalálkozóját.[6]

Hangcsou az elmúlt ezer év nagy részében Kína egyik leghíresebb és legvirágzóbb városa volt. A Déli Szung-dinasztia idején, 1123–1276 között a főváros szerepét töltötte be, ezért Kína történelmi fővárosai(wd) közé számít. Akkoriban a világ legnagyobb városa volt. Hangcsou nevezetes tájképi szépségeiről is, leghíresebb látványossága a Nyugati-tó (Xī Hú, 西湖).

2015 szeptemberében a város elnyerte a 2022-es Ázsia-játékok rendezésének jogát. Ez lesz a harmadik város, amelyben ezt a jelentős sporteseményt megrendezik, Peking (1990) és Kanton (2010) után.[7]

Története[szerkesztés]

Korai történet[szerkesztés]

A híres neolitikus Hemudu kultúra(wd) területe a várostól mintegy 100 km-re délkeletre helyezkedett el, a mai Jüjao város területén. Délkelet-Kínában ezen a környéken termesztettek először rizst, mintegy 7000 évvel ezelőtt. Hangcsou közvetlen környéke is lakott volt már 5000 évvel ezelőtt. Itt virágzott a jade-faragványairól híressé vált Liangzhu kultúra, amelyet a közeli hasonnevű kisvárosról neveztek el, ahol az első leleteket találták. Az i. e. 1. évezredben a környéken még a nem kínai etnikumú jüe(wd) nép vagy népek éltek, mint a Jangcétól délre fekvő mai Dél-Kína és Észak-Vietnám területén általában. Ezek később túlnyomórészt asszimilálódtak, de önálló nyelvük maradványai hozzájárultak a mai dél-kínai nyelvjárások sokszínűségéhez.[8][9]

Magát Hangcsou városát 2200 évvel ezelőtt, a Csin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207) idején alapították, de a városfalat csak 591-ben, a Szuj-dinasztia (581-618) idején emelték. A város nevének második eleme, a 州 (csou) írásjel közigazgatási területi egységet, illetve az annak központját adó várost is jelöli. (Hasonló a helyzet Kanton kínai nevével: Kuangcsou, illetve Fucsou esetében is.) Hangcsou ezt a nevet 589-ben kapta, amikor Hang körzet székvárosa lett, és ezzel együtt engedélyt kapott arra, hogy fallal vehesse körül a települést, ami 591-re készült el. A város a kínai Nagy-csatorna déli végpontjánál fekszik. A csatorna északi vége Pekingnél van. A korabeli gazdaság számára rendkívül fontos vízi utat több évszázadon át építették, de már 609-re elérte teljes hosszát.[10]

A Tang-dinasztia kora[szerkesztés]

A Tang-dinasztia idején, a 820-as években Po Csü-ji költő volt a kormányzója. Ő építtetett a Nyugati-tavon át egy töltést, ami fűzfákkal szegélyezve kellemes sétaútként is szolgált. A ma is meglévő építmény a költő nevét viseli.

Hangcsou volt a fővárosa a kis Vujüe királyságnak 907 és 978 között, az öt dinasztia és a tíz királyság korában. Akkoriban Hszifu volt a neve, és a 10. században Dél-Kínának nemcsak egyik igazgatási, hanem kulturális központja is volt Nanking és Csengtu mellett. Vujüe uralkodói támogatták a művészeteket, különösen a buddhista templomok építését és díszítését. Korának egyik kozmopolita központja volt, kulturális és diplomáciai kapcsolatai nem korlátozódtak a több kínai államra, hanem elértek Japánig, Koreáig és a kitajok államáig.

1089-ben, amikor Szu Si (Szu Tung-po), a költő volt a város kormányzója, Po Csü-ji-re is emlékezve ő is építtetett egy töltést a Nyugati-tavon át, de háromszor olyan hosszút és szélesebbet. Ő is ültettetett fűzfákat a töltés szélére. Az erre a célra kirendelt 200.000 munkás a 2,8 km hosszú, a tó üledékéből emelt gáton utat is épített. Feljegyezték, hogy Csien-lung kínai császár, a Csing-dinasztia egyik uralkodója különösen szépnek találta ezt az utat tavasszal, a kora reggeli órákban. A tó különben egy tengeri lagúnából alakult ki, a Jangcénak a környéket feltöltő munkája révén. Emberi beavatkozás nélkül már régen elmocsarasodott, utána pedig kiszáradt volna. Csak a folyamatos kotrás tartja meg tónak.

A Tang-dinasztia bukása után következő „öt dinasztia és tíz királyság korszakában” a város először kapott fővárosi rangot, a Vujüe királyság székvárosa volt 907 és 978 között Hszifu néven. Ezért is szerepel Hangcsou hagyományosan a „hét kínai ősi főváros” listájában. (Ennél jóval több kínai városnak volt fővárosi rangja a történelem során.) Közigazgatási szerepén túlmenően a 10. században Dél-Kína egyik fontos kulturális központja is volt Nanking és Csengtu mellett.[11] A Vujüe királyság uralkodói híres patrónusai voltak a művészeteknek, különösen támogatták a buddhista templomépítészetet. Hangcsou ebben az időben kozmopolita várossá vált, tudósokat és művészeket vonzott más kínai államok mellett Japánból és Koreából, valamint a kitajok által létrehozott Liao-dinasztia mandzsúriai államából is.

A Déli Szung-dinasztia kora[szerkesztés]

Lásd még: Mindennapi élet Hangcsouban a 13. században
Az 1165-ben, a Szung-dinasztia idején épült Liuhe-pagoda Hangcsouban

Miután a dzsürcsik, illetve az általuk létrehozott Csin-dinasztia (1115–1234) Észak-Kínában győzelmet aratott felettük, a Szung-dinasztia következő uralkodója Hangcsout választotta fővárosul 1123-ban.[12] A város, amely a Lin'an (臨安) (magyarul „átmeneti nyugalom” – a név találónak bizonyult) nevet kapta, egészen az 1276-os mongol invázióig főváros maradt. Egyaránt a központja volt a császári közigazgatásnak, a kereskedelemnek és a kultúrának, általában a korabeli kínai civilizációnak is, hiszen az ország északi részét egy más etnikum tartotta hatalma alatt.

Számos filozófus, politikus, irodalmár, köztük a kor leghíresebb kínai költői, mint Szu Si (苏轼), Lü Ju (陆游), és Hszin Csicsi (辛弃疾) éltek és alkottak itt. Hangcsou a szülőhelye és végső nyughelye Sen Kuonak, a híres polihisztor tudósnak is. (i. sz. 1031-1095), sírja a város Jühang kerületében található.

A Déli Szung virágzása idején a gazdasági fellendülés, az északi menekültek beáramlása, a hivatalok és a katonai létesítmények szaporodása nagyarányú népességnövekedéshez vezetett. A város jóval túlterjedt 9. századi védművein. 1270-ből származó hivatalos népszámlálási adatok szerint a városban 186.330 család élt; ez az adat azonban valószínűleg nem vette számba a katonákat, illetve a lakhatási engedély nélkül ott-tartózkodóakat. Mértékadó modern becslések egy és két millió közé teszik a tényleges lakosok számát a 13. században. Nagy valószínűséggel Hangcsou volt a világ legnépesebb városa 1180. és 1315. valamint 1348 és 1358. között.[13][14]

A velencei Marco Polo a 13. század végén jutott el Hangcsouba. Beszámolójában a várost „minden kétségen felül a világ legkifinomultabb és legnemesebb városának” nevezi. Feljegyzéseiben a város nevét Kinsay (vagy Kinsai) formában adja meg, ami kínai nyelven egyszerűen fővárost jelentett. (Marco Polo a perzsák által használt változatban alkalmazta ezt a szót.) A korabeli gyakorlatnak megfelelően azonban túlzások is voltak könyvében, hiszen száz mérföld átmérőjűnek írta le a várost és 12.000 kőhidat említett.

Ibn Battúta, a híres 14. századi marokkói arab utazó is eljutott a városba és arról azt írta, hogy a legnagyobb város, amit valaha is látott.

A faházakkal sűrűn beépített település gyakran vált tűzvészek áldozatává. Kisebb tüzek minden évben pusztítottak, de a feljegyzések szerint 1132, 1137, 1208, 1229, 1237, és 1275 években különös nagy volt a veszteség. 1237-ben 30.000 (köztük sok emeletes) épület pusztult el. A kormányzat részletes tűzvédelmi terv kidolgozásával vette fel a harcot e csapások ellen, 3000 katona állandó feladata lett a tűzvédelem.

Hangcsout 1276-ban foglalták el Kubiláj kán mongol csapatai, három évvel a Szung birodalom teljes összeomlása előtt.[15] A mongolok által alapított új Jüan-dinasztia áthelyezte a fővárost Pekingbe, aminek neve akkor Dadu volt, illetve Marco Polónál Cambuluc néven szerepel.

A város a Ming-dinasztia idején és később[szerkesztés]

Hangcsou a Ming-dinasztia idejének derekáig fontos kikötő város maradt, de később, a kikötő feltöltődése miatt, háttérbe szorult.

A 16. és a 17. században a város a kínai zsidóság fontos centruma volt.

A Tajping-felkelés idején a lázadók 1856-ban és 1860-ban is elfoglalták a várost és nagy rombolásokat okoztak.

A Kínai Köztársaság idején a város 1928 és 1949 között a Kuomintang-kormány ellenőrzése alatt volt. 1949. május 3-án lépett a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a város területére és helyezte azt kommunista fennhatóság alá.

Teng Hsziao-ping 1978-ban kezdődött reformpolitikája nyomán Hangcsou kamatoztatni tudta kedvező fekvését a Jangce torkolatvidékén, gyors fejlődésnek indult és a 2000-es évek Kínájának egyik virágzó városa lett.

Népesség[szerkesztés]

2020
11 936 010

Földrajza és éghajlata[szerkesztés]

Hangcsou Kelet-Kínában, Csöcsiang tartomány északi részén helyezkedik el, a Jangce folyó alsó szakaszánál elterülő síkságon, a Nagy-csatorna déli végénél. A tartományon belül Hangcsou körzete nyugaton Anhuj tartomány hegyes vidékével határos, keleten pedig a Hangcsou-öböl menti síkságra terjed ki. A város központja a Nyugati-tó keleti és északi partján épült ki, a Csientang folyótól északra.

Éghajlata szubtrópusi monszun jellegű, négy jól megkülönböztethető évszakkal, jellemzően hosszú, esős nyarakkal és rövid, száraz telekkel (időnként havazás is előfordul). Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, az évi csapadék átlagos mennyisége 1450 mm. A nyári monszun esői májusban érkeznek meg. Augusztusban tájfunok is lehetségesek, de inkább csak mellékhatásaik – viharos szél és sok csapadék – érik el a várost.[16]

Hangcsou éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)8,09,013,720,225,128,433,132,627,422,416,910,820,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C)1,02,06,011,816,821,024,924,520,314,58,72,912,9
Átl. csapadékmennyiség (mm)59881151301591851291451718958481376
Forrás: Világmeteorológia


Közigazgatás[szerkesztés]

A Lingyin templom
Bárok egy hangcsoui utca mentén
Luohan Tang (Arhat-csarnok, buddhista templomll)

Hangcsou közigazgatásilag nyolc városi körzetből (区 qu), , két járásból (县 xian) és 3 járási jogú városból (市 shi) áll. Ezek a következők:

Városi körzetek:

  • Sangcseng (上城区 = „Felsőváros”), 18,3 km², 362 000 lakos;
  • Hsziacseng (下城区 = „Alsóváros”), 31,46 km², 405 000 lakos;
  • Csiangkan (江干区), 210,22 km², 404 000 lakos;
  • Kungsu (拱墅区), 87,49 km², 288 000 lakos, a városi kormányzat székhelye;
  • Hszihu (西湖区), 308,7 km², 628 000 lakos;
  • Pincsiang (滨江区), 72,02 km², 131 000 lakos;
  • Hsziaosan (萧山区), 1420 km², 1 177 000 lakos;
  • Jühang (余杭区), 1223,56 km², 832 000 lakos;

Járások:

  • Tunglu (桐庐县), 1825 km², 395 000 lakos;
  • Csunan (淳安县), 4427 km², 453 000 lakos, székhely: Csiantaohu (千岛湖镇);

Járási jogú városok:

  • Csientö (建德市), 2321 km², 508 000 lakos;
  • Fujang (富阳市), 1831,2 km², 628 000 lakos;
  • Linan (临安市), 3126,8 km², 519 000 lakos.
Térkép Körzetek kínai írással
Városi körzetek
■ Kungsu 拱墅区
■ Hsziacseng 下城区
■ Sangcseng 上城区
■ Csiangkan 江干区
■ Hszihu 西湖区
■ Pincsiang 滨江区
■ Jühang 余杭区
■ Hsziaosan 萧山区
Járási jogú városok
■ Linan 临安市
■ Fujang, Csöcsiang 富阳市
■ Csientö 建德市
Járások
■ Tunglu 桐庐县
■ Csunan 淳安县

Gazdaság[szerkesztés]

Hangcsou 1992-től nagy gazdasági növekedésnek indult. A hagyományosan fejlett könnyű- és textilipari ágazatok mellett a kínai partvidék fontos feldolgozóipari bázisává és szállítási csomópontjává fejlődött.[17]

2001 és 2008 között a város több mint megháromszorozta gazdasági termelési értékét. Az egy főre jutó GDP a városban 3025 USD-ről 10 968-ra nőtt.[17]

Az újonnan fejlődő iparágak között van a gyógyszergyártás, az informatika, a nehézgépgyártás, gépkocsialkatrész-gyártás, elektronika, telekommunikáció, élelmiszer-feldolgozás.[18]

Gazdasági és technológiai fejlesztési övezetek[szerkesztés]

A gazdasági fejlődés felgyorsulásában nagy szerepet játszottak a központi állami döntés alapján létrehozott gazdasági fejlesztési övezetek. (A körzetek nevét a kínaiak által használt angol formában közöljük.)

  • Hangzhou Economic & Technological Development Zone

Ezt az övezetet 1993-ban hozták létre 104,7 km²-en Csöcsiang tartomány keleti részén, alig félórás autóútra Sanghajtól, Szucsoutól és Ningpótól. Az ösztönzött iparágak az elektronikus információs technika, az orvosbiológia, a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás voltak.[19]

  • Hangzhou Export Processing Zone

Az exportra termelő feldolgozóipari övezetet 2000 áprilisában hozták létre, 2,92 km²-en a repülőtér (Hangzhou Xiaoshan International Airport) és a kikötő közelében.[20]

  • Hangzhou Hi-Tech Industrial Development Zone

A Hi-Tech Zone-t 1991 márciusában alapították, fő részei a Zhijiang Sci-Tech Industrial Park és a Xiasha Sci-Tech Industrial Park.[21]

Közlekedés[szerkesztés]

A Qiantang folyó hídja

Hangcsou repülőtere a Hangcsou Hsziaosan nemzetközi repülőtér, amelynek amellett, hogy a hazai repülőtér-hálózat fontos része, sok nemzetközi kapcsolata is van. Közvetlen járatokat üzemeltet Amszterdamba, Japánba, Koreába, Malajziába és Szingapúrba.

A város központi vasútállomása a Hangcsou pályaudvar, amit röviden „városi állomásnak” (城站) neveznek. Innen közvetlen vonatok indulnak sok kínai nagyvárosba. Sanghaj a Sanghaj–Hangcsou nagysebességű vasútvonalon 2010 óta 45 perc alatt érhető el a korábbi 78 perces menetidő helyett.[22] Emiatt a sokáig vitatott Sanghaj–Hangcsou maglev vasút megépítése feleslegessé vált.

A város fontos csomópontja helyi és távolsági buszjáratoknak. A városi tömegközlekedés főleg a busz- és trolibuszjáratok sűrű hálózatából áll. Mint minden kínai városban, rengeteg a kerékpár és a robogó a forgalomban és a kerékpárutakon. Jól kiépített kerékpárkölcsönző rendszer is működik.

A 2000-es években modernizált taxiközlekedés, Hyundai és Volkswagen Passat gépkocsikkal, a legjobbak közé tartozik az országban.

A városban metró is működik.

Turizmus[szerkesztés]

Hu Xueyan rezidencia, történelmi lakóház Hangcsouban

Hangcsou híres történelmi emlékhelyeiről és természeti szépségeiről. Kína tíz legszebb városa között tartják számon.[23] Az utóbbi évtizedek nagyarányú urbanizációs fejlődése ellenére sikerült megőriznie értékeit. Az idegenforgalom ma a város gazdaságának fontos ágazata.[24] A Sanghajba érkező turistacsoportok túlnyomó része Hangcsouba (és Szucsouba) is ellátogat.

Hangcsou egyik legnépszerűbb látványossága a 6 km²-es (600 hektáros) Nyugati-tó. Környékén találhatók a város legfontosabb történelmi emlékei és látnivalói, pagodák, kulturális emlékek, dombok, kilátóhelyek összesen mintegy 50 km²-es területen. A tavon két töltésút vezet át.[23]

Látnivalók a Nyugati-tó közelében[szerkesztés]

  • Csingce-templom (净慈寺) a tótól délre.
  • Lingyin-templom (灵隐寺 „A lélek pihenője”) körülbelül 2 km-re nyugatra a tótól. Valószínűleg a legrégebbi buddhista templom a városban. Sok rombolásom és felújításon esett át.
A hangcsoui pagoda-híd
  • Baochu-pagoda (保俶塔) a tótól északra, a Drágakő-hegy (宝石山) tetején.
  • Yue-Wang-templom (岳王庙, "Yue király temploma") vagy Yue Fei Miao a tó északnyugati partján van. Eredetileg 1221-ben épült Yue Fei tábornok emlékére, aki politikai üldöztetés áldozata lett.
  • Leifeng-pagoda
Konfuciusz temploma

Más, érdeklődésre számot tartó helyek[szerkesztés]

  • A világ legnagyobb dagályhulláma rohan fel a Csientang folyón a városon keresztül a tenger felől dagály idején. Magassága elérheti a 12 métert.
  • Hu Xueyan (胡雪岩故居) üzletember háza 1872-ből a Yuanbao úton. Restauráció után 2001-ben nyitották meg a közönség előtt.
  • Liuhe-pagoda vagy a Hat Harmónia pagodája a Yuelun hegyen a Qiantang folyó északi partján.
  • Konfuciusz temploma
  • Chenghuang-templom és környéke
Kilátás a Chenghuang pagoda mellől
Tipikus dekoratív kerti ablak Hangcsouban
  • A Szeplőtelen fogantatás temploma, az egyik legrégebbi katolikus templom Kínában, mintegy 400 éves.
  • Fenghuang-mecset, (凤凰清真寺) Kína egyik legrégebbi mecsete. A jelenlegi épület a Xihu út (西湖大道) és a Központi Zhongshan út (中山中路) kereszteződésénél 700 éves múltra tekint vissza.
  • Xixi nemzeti park, a vizes élőhelyek megőrzésére alapították, 10 km²-en terül el.
  • Hangcsou botanikus kertje.
  • Hangcsou állatkertje.
  • Jade források (Yu Quan)
  • A West Lake Cultural Square nevű épület a legmagasabb a városban: itt kapott helyet a tartományi természetrajzi, valamint tudományos és technológiai múzeum.

Hangcsou egyetemi rangú felsőoktatási intézményei[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

Hangcsou és a környező területek lakosai a vu nyelvet beszélik, de ennek is különböző változatai élnek a különböző régiókban. Emellett sokan a mandarin nyelvet is beszélik.

A tea fontos része a helyi kultúrának. A környékről származik a zöld tea egyik nemes változata, a Longjing tea. Az egyik legjobbnak tartott változatát, a Xi Hu Long Jing teát Hangcsouban, Xi Hu körzetben termelik, innen kapta a nevét.[25] Hangcsou hagyományos kézműipara ugyancsak ismert selyméről, esernyőiről és legyezőiről.

A Hangcsoui konyhaművészet a csöcsiangi konyha, a nyolc különböző híres kínai konyha egyikének a képviselője.

A várossal kapcsolatos kínai mondások[szerkesztés]

„Szüless Szucsouban, élj Hangcsouban, egyél Kantonban, halj meg Liucsouban.” (生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州)
Szucsou az ott született híres emberekről, Hangcsou a szépségéről, Kanton az ételeiről, Liucsou pedig a nanmu fából készült koporsóiról volt nevezetes, amelyben állítólag nem indul oszlásnak a test.
„Fent az ég, lent Szucsou és Hangcsou.” (上有天堂，下有苏杭)
Ezek a városok földi paradicsomnak tekinthetők.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Hangcsou testvérvárosai

(zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve):

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Seventh National Population Census of the People's Republic of China
  2. ↑ 中央机构编制委员会印发《关于省级市若干问题的意见》的通知. 中编发[19955号]. 豆丁网, 1995. február 19. [2014. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 28.)
  3. ↑ Illuminating China's Provinces, Municipalities and Autonomous Region. PRC Central Government Official Website, 2001. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  4. ↑ 2012中国都市圈评价指数今年7月发布 (chinese nyelven). 上海交通大学, 2012. július 2. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 20.)
  5. ↑ 2015年浙江省1%人口抽样调查主要数据公报-浙江统计信息网. www.zj.stats.gov.cn . [2016. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
  6. ↑ China to host 2016 G20 summit in Hangzhou. PRC Central Government Official Website, 2015. (Hozzáférés: 2015. december 20.)
  7. ↑ Hangzhou of China selected to host 2022 Asian Games. Xinhua, 2015. szeptember 16. (Hozzáférés: 2015. szeptember 16.)
  8. ↑ Meacham, William (1996). „Defining the Hundred Yue”. Bulletin of the Indo-Pacific Prehistory Association 15, 93–100. o. DOI:10.7152/bippa.v15i0.11537.  
  9. ↑ Barlow, Jeffrey G.. Culture, ethnic identity, and early weapons systems: the Sino-Vietnamese frontier, East Asian cultural and historical perspectives: histories and society—culture and literatures. Research Institute for Comparative Literature and Cross-Cultural Studies, University of Alberta, 1–15. o. (1997). ISBN 978-0-921490-09-8 
  10. ↑ Ebrey, Cambridge Illustrated History of China, 114: "[…] the Grand Canal, dug between 605 and 609 by means of enormous levies of conscripted labour."
  11. ↑ Worthy 1983, p. 19.
  12. ↑ Steinhardt, Nancy. Chinese Imperial City Planning. Honolulu: University of Hawaii Press, 144. o. (1999). ISBN 0-8248-2196-3 
  13. ↑ Largest Cities Through History. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
  14. ↑ Janet L. Abu-Lughod, Before European Hegemony: The World System A.D. 1250-1350, "All the Silks of China" (Oxford University Press US) 1991, p. 337
  15. ↑ Gernet, 15.
  16. ↑ Hangzhou Archiválva 2006. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Today. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
  17. ↑ a b Archivált másolat. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 16.)
  18. ↑ Archivált másolat. [2009. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 8.)
  19. ↑ RightSite.asia
  20. ↑ RightSite.asia
  21. ↑ RightSite.asia
  22. ↑ xinhuanet: China unveils Shanghai-Hangzhou high-speed railway; eyes network extension, 2010. október 26. (Hozzáférés: 2010. október 26.)
  23. ↑ a b Hangzhou Today: Tourism Archiválva 2009. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Pages. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
  24. ↑ Hangzhou Today: General Survey Archiválva 2009. március 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. China Pages. Hozzáférés ideje: 22 August 2006.
  25. ↑ Xi Hu Long Jing Tea Tea Spring. Hozzáférés ideje: 23 August 2006.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hangzhou című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Gernet: Jacques Gernet – ford:: Kína hétköznapjai a mongol hódítás előestéjén 1250-1276. Budapest: Gondolat. 1980. ISBN 963 280 730 8  
  • ↑ Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8  

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Hangcsou
A Wikimédia Commons tartalmaz Hangcsou témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hangcsou&oldid=27066780”