Hangtömörítés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hangtömörítési eljárás digitális hangtechnikai, tágabb értelemben számítástechnikai fogalom.

Ezen eljárások fő célja az, hogy a nagyon nagy méretű (nagy adatmennyiséget tartalmazó) audioanyagok méretét csökkentse, és így gazdaságosabbá tegye tárolásukat, illetve lehetővé tegye azok tárolását és forgalmazását adott kapacitású adathordozókon (mint amilyen a CD és a DVD).

A hangtömörítési eljárások az adattömörítési eljárások részhalmazát képezik, ezek speciális változata, ami kifejezetten a hanganyagok adatfolyamának jellegzetességeire épül.

Az eljárások elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veszteségmentes tömörítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A veszteségmentes tömörítés lényege, hogy az adatok mérete csökken amellett, hogy azok minősége bármilyen módon változna; így elkerülve az adatvesztést. Az eljárások között azok jobbak, melyek nagyobb tömörítést képesek elérni.

Az eljárások elve az, hogy a hanganyagok jellegzetességeire alapulva speciálisan ezen célra kialakított algoritmusokat használnak. A veszteségmentesen elérhető méretcsökkenés jelentősen kisebb(15-30%), mint a veszteségesen elérhető, tipikus mértéke (50–60)%.

Tömörítési eljárások:

Veszteséges tömörítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangtömörítési eljárások nagy része veszteséges tömörítés, vagyis a tömörítés folyamán információ vész el: a cél az, hogy ez az információvesztés ne okozzon hallható minőségromlást, illetve a minőségromlás minél kisebb legyen. Az, hogy ezt a célt mennyire sikerül elérni (vagyis hogy egy adott mértékű tömörítés esetén mekkora a minőségromlás) határozza meg az eljárás sikerességét, jóságát.

(Szigorúan véve ezen eljárások nem adattömörítések, hanem lényegtelen adatokat mellőző kódolások (irrelevance coding), mivel adatvesztést okoznak.)

A módszer lényege az úgynevezett pszichoakusztika, vagyis hogy az emberi fül nem minden létező hangot hall meg, illetve nem minden hangmagasságra egyformán érzékeny. Az eljárások megpróbálják a kevéssé hallott, vagy nem hallható részeket elhagyni, vagy beolvasztani a jobban hallható részekbe úgy, hogy ezzel adatcsökkenést tudjanak elérni. A módszerek jóságát a pszichoakusztikai modelljük jósága, hatékonysága nagyban meghatározza. Ha a modell hibás, akkor a hanganyagból hallható részek hiányoznak, ami minőségromlást jelent.

Mivel a kódolások adatvesztéssel járnak, és az eltérő eljárások eltérő módon okoznak adatvesztést, minden ezen eljárásokkal kódolt hanganyag (veszteséges tömörítéssel való) újrakódolása vagy átalakítása jelentős minőségromlást eredményez.

Eljárások:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]