Hangerőháború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hangerő átlagos növekedése az utóbbi húsz évben

A hangerőháború egy a modern kor zeneiparában megfigyelhető jelenség, mely a digitálisan maszterizált hanganyagok hangerejének növelésében és dinamikájának csökkentésében áll. Kialakulása valószínűleg a kompaktlemezek megjelenésének korára tehető, ezek az adathordozók ugyanis digitálisan készülnek, így az analóg módszerekkel ellentétben nincsen észlelhető határa a felvett hanganyag hangerejének. Míg a bakelitre felvett zenei anyagoknak hangerejének fizikailag határt szabnak az analóg felvételi eszközök, addig a CD esetében a mintavételezés 16 bitben és 96 decibeles maximális amplitúdóban van meghatározva. Mivel az egyes zenei felvételek ennél jóval magasabb dinamikai szinttel rendelkeznek, a CD-re maszterizált anyag eléri hangerejének maximumát. Ha a zenei felvétel hangereje tovább már nem emelhető, akkor azt kompresszorok segítségével növelik, ez pedig a felvételek kisebb vagy súlyosabb mértékű károsodásához vezet. A kilencvenes évek elején indult meg ez a tendencia, feltehetően a lemezkiadók nyomására, azóta a boltokba kerülő zenei felvételek hangereje egyre csak növekszik, gyakran teljesen élvezhetetlenné téve a zenehallgatás által nyújtott élményt.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]