Hang (ütőhangszer)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hangszer nézetei (2007 második generációs)

A Hang egy acélból készült idiofon ütőhangszer. Két egymással összeragasztott gáznitrált acél félgömbből áll.[1] A tetején a hanggödrök kalapáccsal vannak kialakítva. Az először Svájcban készített hangszert az acél dobokból (steelpan) kiindulva építették. Több éves kutatás és akusztikus kísérletezések és a világ különböző tájairól származó érdekes hangszereinek tanulmányozása után (gong, gamelán hangszerek, ghatam, harangok) a hangszer egy UFO-ra emlékeztető alakot öltött. Udu-szerű hangok kiadására is képes a hangszer, mivel üreges teste Helmholtz rezonátorként működik. Hangja a terápiák révén itthon is ismert hangtálakéra emlékeztethet.

Neve a berni német hang, azaz 'kéz' szóból ered, nincs köze a magyar hang szóhoz. A Hang márkanév a PANArt Hangbau AG bejegyzett védjegye.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hangszer testének átmérője 52, magassága 24 cm. Tetején körben hét vagy nyolc hanggödör, és középen egy dudor, a Ding található. Az alsó félen nincsenek hanggödrök, csak a Dinggel szemközti ökölnyi nagyságú kerek nyílás, a Gu. A felső felet Ding, az alsót Gu oldalnak is hívják.

A Ding a Hang fő hangja, és rendszerint egy kvinttel vagy kvarttal magasabbra hangolják a hangkör legalacsonyabb hangjánál. Kerekded, lapos tartomány kifelé domborodó kupolával a közepén, és gongszerű tulajdonságokat kölcsönöz a hangszernek.

A hangkör ellipszis keresztmetszetű hangmezői lapos hiperbolikus paraboloid alakúak.[2] Közepükön befelé domborodó ellipszis keresztmetszetű kupolák találhatók. Minden hangmezőt az alaphangra, annak oktávjára és duodecimjére hangolnak.[3][4]

A Hang belseje a Guval együtt Helmholtz-rezonátort alkot, amiben a levegő egy meghatározott frekvencián rezeg, és basszus hangot hoz létre (F2), ami a Gu szűkítésével egy oktávig mélyíthető. A zenész a rezonanciát a Ding ütögetésével, a Ding és a hangmezők közötti területre gyakorolt nyomással, vagy a Gu simogatásával változtathatja.[5]

A Steelpannel ellentétben, ahol az egyes hangmezők nem hatnak egymásra, a Hangot összhangzásra alakították ki. Ha a Dinget vagy a hangmezőket ütögetik, simogatják, akkor más hangmezők is és maga a test is rezgésbe jön. A készítők a hangmezőket harmonikus rendű zónáknak is nevezik, melyeket a Hang felületébe ágyaznak.[6]

2007-ig a Hangokat különböző modellekben készítették, amelyek a hangoláson kívül (Ding D3 és B3 között) a hangmezők számában is különböztek (hét vagy nyolc). 2008 óta egy egységes modellt építenek.[7]

Megszólaltatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manu Delago játéka.

Leginkább ölben tartva használják az ütőhangszert. A készítők ellenzik az állványra szerelését. Ütők helyett elsősorban a kezekkel és az ujjakkal szokták ütni a hangszert, ezért általában puhább és melegebb a hangzása a steelpannél. Használhatók a kéz különféle részei, a tenyér, a kéz éle, háta. Hangja a megszólaltatás módjától függően hárfára, harangra vagy steelpanre emlékeztet. A játék módja változatos és egyéni. Mindegyik 'tónus mező', melyek az egyes hangok környékét jelentik sok altónus kiadására képesek.

A feltalálók hangsúlyozzák, hogy a Hang nem dob. „A dob egy másik nyelv”-mondják.'[8] Elutasítják az ütők használatát is, mivel kézzel érzékenyebben lehet megszólaltatni. Az erős ütések ugyanis nem erősítik, hanem tönkreteszik a hangot, és végső soron a hangszert is.

A játék alapját a Gu és a Ding összhangja jellemzi.[9] Ez elérhető a lábak szögének megválasztásával vagy a kéz Gu nyílásba helyezésével. Ekkor a test Helmholtz-rezonanciája éppen egy oktávval lesz a Ding frekvenciája alatt. A Ding és a Gu társításával a Hang olyan rezonanciába kerül, ami lehetővé teszi a zenésznek, hogy az egyes hangokat a legfinomabb mozdulatokkal formálja meg.[10][11]

Születése és fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hangot 2000-ben Felix Rohner és Sabina Schärer (PANArt Hangbau AG) alkotta meg a svájci Bern városában, és először a 2001-es Frankfurti Zenei Vásárban mutatták be. Lényegében két öblös acéledény van speciális technológiával egymáshoz rögzítve, melynek az alsó részén kör alakú kivágást helyeztek el (Gu) basszus hangokat adva ezzel a hangszernek. A tetején hét-nyolc „hang kört” helyeztek el cikk-cakk formában a mélytől a magas hangokig. Mind a mély hanghoz (Ding) lett harmonikusan hangolva. A második nemzedékben 826 Hangot készítettek el.

első sor: a prototípus 2000 januárból (balra), Ghatam (jobbra); második sor: 2007-es, 2006-os és 2005-ös Hanghang (balról jobbra)

Eleinte a két feltaláló, Rohner és Schärer készített ilyen ütőhangszereket. Kis műhelyük volt Bernben, ahol az összes létező Hang készült – 2000 és 2005 között negyvenöt féle modell. Ezek a hangszerek, melyeket első generációsnak neveznek, folyamatosan változtak még, a középső hang például E3 és A3 között mozgott.Az alaphangok pontosabb beállítását a többszöri hevítés technikája tette lehetővé.[12] A cég feladta nemzetközi kereskedelmi hálózatát, bezárta weboldalát, és ezután csak levélben, vagy személyesen lehetett Hangot rendelni.

2006 tavaszán a hangszer készítői előálltak a második generációval. Az új hangszer rézborítást kapott, és rézgyűrűt is a testek illesztésénél. Megegyezés született a Ding hangját (D3) és a hangnemeket illetően is. A legtöbb hangszer ebből az időből két A hangon (A3 és A4) és egy D hangon (D4) volt megszólaltatható a Ding körül. A többi hang nem volt ennyire stabil, ezek változhattak. A korábbi népzenei analógiákat elhagyták, és kialakították az akusztikus katedrálist, ahogy ők nevezték.[13] 2007-től feladták a hangmezők spirális elhelyezését is, és körkörös kialakításra tértek át.

A PANArt Hang öt fejlettségi szintje.

2008 tavaszán jelent meg az ú.n. Integral Hang. A hangszerek sorszámot kaptak nagy H betűvel kezdve (H1, H2, stb.) Több változás is található a legújabb Hangon: már csupán egy skála található rajta (D3, A3, Bb3, C4, D4, E4, F4, A4). A basszus hang képzését szolgáló lyuk (Gu) enyhén ovális alakot öltött, így két basszus hang keletkezik egyidejűleg - F és F#. Jelentősen megváltozott a Hang tetején található Ding, mivel sárgaréz bevonatot kapott, és az alakján is enyhén változtattak. A PANArt logo, a sorozatszám, a készítés dátuma és a készítő aláírása a Gu felőli részre kerültek.

2004 és 2007 között kisebb Du nyílással is készültek Hangok. Ez a Guval együtt uduszerű hangzást hozott létre, ezért ezt a típust Gudu-Hangnak nevezik. A Du nyílás egy mágneses lemezzel elzárható.[14]

A PANArt 2008 februárjában bevezette az Integrale Hangot. A Ding-kupola egyszeres, a Gu-oldal kissé ovális. A Ding-kupola és a Gu-nyak kivételével a hangszert nem borítja sárgaréz. A Ding hangolása D3, a hangkörben A3, B3, C4, D4, E4, F4, és A4 hangokra van hangolva. Más modelleket nem készítenek.[6]

Ezzel a típussal Rohner és Schärer végleg lemondott arról a célról, hogy professzionális zenészeknek építsen hangszert. Munkájuk nem arra irányult, hogy eleget tegyenek a képzettséget, gyakorlást vagy teljesítményt megkívánó normáknak. Arra törekedtek, hogy a Hanggal játszani felszabadulást jelentsen a követelmények alól, és csak a zenei élvezetet szolgálja minden különösebb gondolkodás nélkül. Ezt a célt abban a levélben jelentették be, amiben először említették meg a hangszer legújabb változatát, a Freie Integrale Hangot.[15]

A Freie Integrale Hangról először egy 2009 novemberében kelt levelükben írtak. Ténylegesen 2010 áprilisa óta árulják. Elődeikhez képest annyit változott, hogy a két részt nem fogja körül sárgaréz gyűrű. A Ding-kupola kettős, és nincs rajta sárgaréz bevonat. A hangolást műszerek nélkül végzik, így a Ding hangmagassága D3 körüli. A többi hangot ehhez képest állítják be az Integrale Hang arányainak megfelelően.[16]

A hangmezőket sem a matematikailag pontos arányoknak megfelelően, hanem szabadon, az összhanghatás figyelembevételével hangolják.[17] Ebben hasonlítanak a Steelpan-hangolókra, akik az alaphang kis mértékű elhangolásával adják meg az egyes darabok hangjainak egyedi ízét. Azonban ez a módszer sem menekült meg a matematikai elemzéstől. Anthony Achong kimutatta, hogy ez az apró elhangolás befolyásolja a részhangok időtartamát, a frekvencia- és az amplitudómodulációját a Steelpan hangjának szerkezetében.[18] A szabad hangolás lehetővé teszi, hogy ezeket a paramétereket következetesen állítsák be, és teljesen a hangok kialakítására összpontosítsanak.

Hangminta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

első generációs Hang (2005) vízszintesen tartva
Low hang 2005 horizontal.jpg
második generációs Hang (2007) függőlegesen tartva
2nd gen hang 2007 vertical.jpg

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Patent WO2010145695 Method for producing a metal sound musical instrument. Inventors: Felix Rohner, Sabina Schärer.
  2. Felix Rohner, Sabina Schärer: A systematical tuning process. In Anthony Achong (Hrsg.): Proceedings of the International Conference on the Science and Technology of the Steelpan. St. Augustine, Trinidad 2002, S. 215-220.
  3. Rohner, Schärer: History, Development and Tuning of the Hang. 2007, S. 5.
  4. Wessel, Morrison, Rossing: Sound of the Hang. 2008, Abschnitt 4. Sound Spectra.
  5. Paschko: Das Hanglexikon. Stichwort Helmholtz-Resonanz. 2011, abgerufen am 12. Juli 2011.
  6. ^ a b Rohner, Schärer: Hang. 2008, S. 16.
  7. Michael Paschko: Hang Sound Models. In: www.hangblog.org. 6. Juni 2008, abgerufen am 15. Januar 2011.
  8. Felix Rohner, Sabina Schärer: Mitteilung der PANArt - 19. Mai 2010. In: www.hangblog.org. abgerufen am 19. Mai 2010.
  9. Rohner, Schärer: Hangwegleitung. 2010, S. 8.
  10. Paschko: Das Hanglexikon. Stichwort Gu-Ding-Integration. 2011, abgerufen am 8. Juli 2011.
  11. Rohner, Schärer: Hang. 2008, S. 20.
  12. Rohner, Schärer: Hang. 2008, S. 10.
  13. Rohner, Schärer: History, Development and Tuning of the Hang. 2007, S. 7. „…acoustical cathedral“
  14. Rohner, Schärer: Hang. 2008, S. 12.
  15. Rohner, Schärer: Brief vom Hangbauhaus November 2009. abgerufen am 15. Januar 2011.
  16. Paschko: Das Hanglexikon. Stichwort Freies Integrales Hang. 2011, abgerufen am 11. März 2011.
  17. Felix Rohner, Sabina Schärer: Der Ruf des Blechs. 2011, in: www.hangblog.org. abgerufen am 22. März 2012.
  18. Anthony Achong: Detuning and tonal structure of steelpan notes. In Anthony Achong (Hrsg.): Proceedings of the International Conference on the Science and Technology of the Steelpan. St. Augustine, Trinidad 2002, S. 41-52.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németül

Angolul

  • Felix Rohner, Sabina Schärer: History, Development and Tuning of the Hang. Paper vom International Symposium on Musical Acoustics, Barcelona 2007 (PDF-Datei; 2,0 MB).
  • David Wessel, Andrew Morrison, Thomas Rossing: Sound of the Hang. Paper vom 155. Meeting der Acoustical Society of America, Paris 2008, S. 6257-6262 (PDF-Datei; 1,5 MB).
  • Andrew Morrison, Thomas D. Rossing: The extraordinary sound of the hang. In: Physics Today. März 2009 (PDF-Datei; 317 KB).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]