Hanaman Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hanaman Ferenc
Hanaman Ferenc.jpg
Hanaman Ferenc
Született 1878. június 30.
Drenovce
Elhunyt 1941.január 23. (62 évesen)
Zágráb
Nemzetisége horvát
Foglalkozása Kémikus, mérnök
Fontosabb munkái volfrámszálas izzólámpa

Hanaman Ferenc (horvátul Franjo Hanaman) (Drenovce, 1878. június 30.Zágráb, 1941. január 23.) vegyészmérnök, Dr. Just Sándorral közösen dolgozták ki a volfrámszálas izzólámpa szabadalmát.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hanaman Ferenc (Franjo Hanaman) az Osztrák–Magyar Monarchia, akkor Szlavóniának nevezett országrészében Drenovce (ma Drenovci) településen született. Középiskoláit Zimonyban, főiskolai tanulmányait a bécsi Műegyetemen végezte. Rövid ipari tevékenység után a műegyetem analitikai-kémiai intézetében lett tanársegéd. Itt ismerkedett meg az ugyancsak tanársegéd Dr. Just Sándorral.

Just javaslatára a bécsi Schneider és Társa cégnél folytattak izzólámpa kutatásokat. Kísérleteik az izzószál anyagára vonatkoztak, hiszen az Edison szénszálas izzólámpája kevés fényt adott, és sokat fogyasztott. Különböző anyagokat vizsgáltak, így: bórnitrid, molibdén, volfrám, titán, urán, stb. Végül a volfrámot és a molibdént tartották a legmegfelelőbbnek. Az őket foglalkoztató Schneider és Társa azonban nem méltányolta eredményeiket, ezért megváltak a cégtől, és Hohenegg professzort, a bécsi műegyetem elektrotechnikai intézetének vezetőjét kérték fel a vizsgálataik véleményezésére. A professzor a kutatók megállapításait helyesnek találta, és javasolta, vegyék fel a kapcsolatot a Siemens és Halske céggel. A tárgyalások eredmény nélkül végződtek, mert a cég már elkötelezte magát a tantál lámpák gyártása mellett. Hanaman 1904-ben egy cementgyárban vállalt munkát, de hamarosan létrejött a kapcsolat az Egyesült Villamossági Rt-vel, és mindketten a cég alkalmazásába léptek, mert 1904. december 13-án – szabadalmi leírásuk megjelenése napján – az Egyesült Villamossági Rt megvette tőlük a volfrámszálas izzólámpa kizárólagos gyártási és értékesítési jogát 10% licencdíj ellenében. A tömeggyártáshoz azonban még sok kísérletre volt szükség. 1904-ben sikerült fémvolfrámból izzószálat előállítani, azonban ezek törékenyek voltak, külön speciális tartókat kellett részükre kialakítani. A fémvolfrámot ekkor még gázban történő izzítással volfrámhexakloridból nyerték, melyet szénszálra vittek fel. Ezzel a módszerrel 30 V-nál magasabb feszültségű lámpát nem tudtak készíteni.

Jobbra egy Just–Hanaman-féle szabadalom alapján készült volframszálas izzólámpa 1906-ból.

1906-ban új utat választottak. Függetlenítették a gyártást a szénszáltól. Az új eljárással por alakú, kötőanyaggal kevert alapanyagot préseléssel közvetlenül izzószállá alakították. Ezzel a módszerrel az izzószál nem volt törékeny, és sikerült 220V feszültségű lámpát előállítani. Az új eljárással készült, a korábbi lámpákhoz képest lényegesen fehérebb fényű, az ívlámpához hasonló fényű lámpák iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés, ez a cégvezetést a termelés felfuttatására ösztönözte, és meghatározta a cég fő profilját. Ennek következményeként 1906. március 23-án a cég nevét Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-re változtatták. 1906. november 19-én az Egyesült Izzó Justtal, Hanamannal, valamint a bécsi pénzemberek bevonásával megalapította a Nemzetközi Wolframlámpa Rt.-ot a volfrámlámpa hasznosítására. Ez a cég 13 országban szabadalmaztatta a találmányt. 1912-1914 között az Izzó megszerezte a Nemzetközi Wolframlámpa Rt. csaknem teljes tulajdonjogát, mivel a viszonya a feltalálókkal megromlott.

Hanaman 1909 elején az Egyesült Államokba távozott, majd rövid idő után visszatért Európába, és a Wolframlampen A.G. augsburgi cég műszaki tanácsadója lett, majd a berlini gyárban működött. 1911-1915 között a berlin-charlottenburgi egyetem vaskohászati intézetében vegyészként dolgozott, és 1913-ban doktorált. Az első világháború idején a bécsi Aerotechnisches Arsenal vezetője volt. Az Egyesült Izzó még egy kísérletet tett Hanaman alkalmazására, felismerve a további kutatások fontosságát egy új laboratórium létrehozását határozták el. Ennek vezetésére kérték fel 1918 tavaszán Hanamant, de mivel nem tudták elintézni a katonaság alóli mentesítését, ez csak terv maradt.

A háborút követő területi elcsatolások következtében Hanaman szülőfödje a megalakított Horvát Állam része lett. Hanaman a zágrábi motoripari vállalatnál kapott vezető beosztást, majd immár Franjo Hanaman néven a horvát főváros műegyetemén a szervetlen kémia és metallurgia rendes tanára lett. 1924-1925 között az egyetem rektora, később protektora lett. Elektrotechnikai kutatással már nem foglalkozott, tudományos munkái egyetemi szakterületéhez kapcsolódtak. Hanamant két nemzet vallja magáénak. 1941. január 23-án Zágrábban hunyt el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hanaman Ferenc témájú médiaállományokat.