Han van Meegeren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Han van Meegeren
Pere előtt Han van Meegeren bemutatta hamisító technikáját az utolsó, a Jézus az orvosok között című hamis képén
Pere előtt Han van Meegeren bemutatta hamisító technikáját az utolsó, a Jézus az orvosok között című hamis képén
Született 1889. október 10.
Deventer, Hollandia
Elhunyt 1947. december 30. (58 évesen)
Amszterdam, Hollandia
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Han van Meegeren témájú médiaállományokat.

Han van Meegeren (Henricus Antonius van Meegeren), (Deventer, 1889. október 10.Amszterdam, 1947. december 30.) holland festő volt, és a 20. század egyik legsikeresebb képhamisítója.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katolikus holland családban született Augusta Louisa Henrietta Camps és Hendrikus Johannes van Meegeren gyermekeként. Apja történelem tanár volt Deventerben. Gyerekként elbűvölte őt a németalföldi festészet aranykora és elhatározta, hogy festő lesz. Rajztanárától tanulta meg a festékek keverését, így szinte olyan fényt ért el festményeiben, hogy az tényleg megközelítette a régi németalföldi festészetet. Felnőve, amikor a művészeti kritikusok művészetét idejétmúltnak és derivatívnak nevezték, úgy érezte, tönkretették a karrierjét. Elhatározta, hogy bebizonyítja tehetségét a kritikusoknak azzal, hogy híres festők, mint Frans Hals, Pieter de Hooch, Gerard ter Borch vagy Johannes Vermeer képeit hamisítja. Annyira tökéletesen utánozta a korabeli technikákat, hogy még a legkiválóbb kritikusok is a nagy festők elveszett munkáinak hitték képeit. Leghíresebb hamisított képe az Emmauszi vacsora volt, amit 1937-es dél-franciaországi tartózkodása alatt festett. Ezt a képet Vermeer egyik legjobb képének tartották. A hamisítvány annyira hitelesre sikeredett, hogy a világ kritikusai tényleg bedőltek és egy csapásra valódinak kiáltották ki. A hamisítványt úgy reklámozták, hogy a „nagy mű, amely előkerült a feledés homályából.”

A második világháború alatt módos hollandok, akik meg akarták menteni a holland remekműveket a náciknak való kiárusítástól, felvásárolták van Meegeren hamisítványait. Végül az egyik hamis Vermeer kép Hermann Göring tulajdonába került, s van Meegeren százmilliókat nyert vele. A háború után Göring hagyatékában megtalálták a hamisítványt, amelyre nyomban a holland hatóságok tették rá a kezüket. A hollandokat nyugtalanította, miként kerültek Németországba a valódinak vélt festmények, amiről semmi kétség nem volt, hogy a megszálló németek kezére valahonnan belülről juttatták. A rendőrség alapos nyomozást végzett és Han van Meegerent 1945. május 29-én letartóztatták, mint kollaboránst, mivel a hatóságok azt hitték, ő adta el a holland kulturális kincseket a náciknak. Ezek a bűnök börtönbüntetést vontak maguk után, így van Meegeren végül kifakadt és ezt mondta a rendőrségnek: „Maguk ostobák. Nem adtam el semmiféle műkincset! Ezek az én festményeim!”. Van Meegeren a Vermeer-festményeken kívül bevallotta a többi hamisítványt is, de nem hittek eleinte neki. Mivel a rendőrségi nyomozás egy helyben topogott, a hatóságok felszólították, hogy fessen egy újabb festményt felügyelet mellett. Mivel van Meegeren be akarta bizonyítani, hogy nincs köze kollaborációhoz, s mint saját alkotását adta el, ezért megmutatta virtuóz tehetségét és megfestett egy Vermeer-képet. Az egész világon híre ment van Meegerennek, s bebizonyosodott, hogy rendkívüli hamisító. 1947. november 12-én van Meegeren hamisítás, valamint kollaboráció és egyéb hamis vádak miatt egy év börtönbüntetést kapott. Sosem ülte le ezt a büntetést, mert 1947. december 30-án szívrohamot kapott és elhunyt. Mivel hamisítványai a művészeti közösség ellen támadást jelentették, így hamar elveszítették a kritikusok szimpátiáját.

A hamisítványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hollandiában Han van Meegeren híres festő lett. A Szarvas (1921) és az Utcazenészek (1928) című képei különösen népszerűek voltak. Az első legális másolatai - Frans Hals stílusában - a Nevető gavallér és a Vidám füstös voltak 1923-ban. 1928-ra a régi holland stílusban készült képei nem érdekelték már a kritikusokat, akik a kubista és szürrealista irányzatokért voltak inkább oda. Úgy tartották, hogy van Meegeren tehetsége korlátolt, csak a régi festmények másolásáig terjedt. Ennek hatására van Meegeren álnéven 1928 áprilisa és 1930 márciusa között számos mérges hangvételű cikket publikált a Harci kakas nevű magazinban, amit két barátjával alapított.

Az emmauszi vacsora című képe

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Frederik H. Kreuger: Han van Meegeren Revisited. His Art & a List of his Works., Fourth enlarged edition. Quantes Publishers Rijswijk, Delft 2013. ISBN 978 90 5959 065 6
  • Kreuger, Frederik H. (2007) A New Vermeer, Life and Work of Han van Meegeren. Rijswijk, Holland: publishing house Quantes. page 22. ISBN 978-90-5959-047-2
  • Doudart de la Grée, Marie-Louise (Amsterdam 1966) Geen Standbeeld voor Van Meegeren (No Statue for Van Meegeren). Nederlandsche Keurboekerij Amsterdam. OCLC 64308055
  • Godley, John (Lord Kilbracken) (1951). Van Meegeren, master forger. p:127 - 129. New York: Charles Scribner’s Sons. LC call number: ND653.M58 K53 1966. OCLC 31674916
  • Dutton, Denis (1993). "Han van Meegeren (excerpt)". in Gordon Stein; foreword by Martin Gardner. Encyclopedia of hoaxes. Detroit: Gale Research. ISBN 0-8103-8414-0
  • Wynne, Frank (8 May 2006). "The forger who fooled the world". UK Telegraph. [1]. Retrieved 2007-05-25.
  • Bredius, Abraham (October 1932). "An unpublished Vermeer". Burlington Magazine 61:145.
  • Kreuger, Frederik H. (2004). The life and work of Han Van Meegeren, master-forger page 173. (Published in Dutch as Han van Meegeren, Meestervervalser. Includes 130 illustrations, some in colour, many of them new.) OCLC 71736835

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Han van Meegeren témájú médiaállományokat.