Han van Meegeren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Han van Meegeren
Van meegeren trial.jpg
Pere előtt Han van Meegeren bemutatta hamisító technikáját az utolsó, a Jézus az orvosok között című hamis képén
Született 1889. október 10.
Deventer, Hollandia
Elhunyt 1947. december 30. (58 évesen)
Amszterdam, Hollandia
Foglalkozása festőművészet
festő

Han van Meegeren (Henricus Antonius van Meegeren), (Deventer, 1889. október 10.Amszterdam, 1947. december 30.) holland festő volt, és a 20. század egyik legsikeresebb képhamisítója.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katolikus holland családban született Augusta Louisa Henrietta Camps és Hendrikus Johannes van Meegeren gyermekeként. Apja történelem tanár volt Deventerben. Gyerekként elbűvölte őt a németalföldi festészet aranykora és elhatározta, hogy festő lesz. Rajztanárától tanulta meg a festékek keverését, így szinte olyan fényt ért el festményeiben, hogy az tényleg megközelítette a régi németalföldi festészetet. Felnőve, amikor a művészeti kritikusok művészetét idejétmúltnak és derivatívnak nevezték, úgy érezte, tönkretették a karrierjét. elhatározta, hogy bebizonyítja tehetségét a kritikusoknak azzal, hogy híres festők, mint Frans Hals, Pieter de Hooch, Gerard ter Borch vagy Johannes Vermeer képeit hamisítja. Annyira tökéletesen utánozta a korabeli technikákat, hogy még a legkiválóbb kritikusok is a nagy festők elveszett munkáinak hitték képeit. Leghíresebb hamisított képe az Emmauszi vacsora volt, amit 1937-es dél-franciaországi tartózkodáa alatt festett. Ezt a képet Vermeer egyik legjobb képének tartották. A hamisítvány annyira hitelesre sikeredett, hogy a világ kritikusai tényleg bedőltek és egy csapásra valódinak kiáltották ki. A hamisítványt úgy reklámozták, hogy a „nagy mű, amely előkerült a feledés homályából.”

A második világháború alatt módos hollandok, akik meg akarták menteni a holland remekműveket a náciknak való kiárusítástól, felvásárolták van Meegeren hamisítványait. Végül az egyik hamis Vermeer kép Hermann Göring tulajdonába került, s van Meegeren százmilliókat nyert vele. A háború után Göring hagyatékában megtalálták a hamisítványt, amelyre nyomban a holland hatóságok tették rá a kezüket. A hollandokat nyugtalanította, miként kerültek Németországba a valódinak vélt festmények, amiről semmi kétség nem volt, hogy a megszálló németek kezére valahonnan belülről juttatták. A rendőrség alapos nyomozást végzett és Han van Meegerent 1945. május 29-én letartóztatták, mint kollaboránst, mivel a hatóságok azt hitték, ő adta el a holland kulturális kincseket a náciknak. Ezek a bűnök börtönbüntetést vontak maguk után, így van Meegeren végül kifakadt és ezt mondta a rendőrségnek: „Maguk ostobák. Nem adtam el semmiféle műkincset! Ezek az én festményeim!”. Van Meegeren a Vermeer-festményeken kívül bevallotta a többi hamisítványt is, de nem hittek eleinte neki. Mivel a rendőrségi nyomozás egy helyben topogott, a hatóságok felszólították, hogy fessen egy újabb festményt felügyelet mellett. Mivel van Meegeren be akarta bizonyítani, hogy nincs köze kollaborációhoz, s mint saját alkotását adta el, ezért megmutatta virtuóz tehetségét és megfestett egy Vermeer-képet. Az egész világon híre ment van Meegerennek, s bebizonyosodott, hogy rendkívüli hamisító. 1947. november 12-én van Meegeren hamisítás, valamint kollaboráció és egyéb hamis vádak miatt egy év börtönbüntetést kapott. Sosem ülte le ezt a büntetést, mert 1947. december 30-án szívrohamot kapott és elhunyt. Mivel hamisítványai a művészeti közösség ellen támadást jelentették, így hamar elveszítették a kritikusok szimpátiáját.

A hamisítványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hollandiában Han van Meegeren híres festő lett. A Szarvas (1921) és az Utcazenészek (1928) című képei különösen népszerűek voltak. Az első legális másolatai - Frans Hals stílusában - a Nevető gavallér és a Vidám füstös voltak 1923-ban. 1928-ra a régi holland stílusban készült képei nem érdekelték már a kritikusokat, akik a kubista és szürrealista irányzatokért voltak inkább oda. Úgy tartották, hogy van Meegeren tehetsége korlátolt, csak a régi festmények másolásáig terjedt. Ennek hatására van Meegeren álnéven 1928 áprilisa és 1930 márciusa között számos mérges hangvételű cikket publikált a Harci kakas nevű magazinban, amit két barátjával alapított.

Az emmauszi vacsora című képe

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Frederik H. Kreuger: Han van Meegeren Revisited. His Art & a List of his Works., Fourth enlarged edition. Quantes Publishers Rijswijk, Delft 2013. ISBN 978 90 5959 065 6
  • Kreuger, Frederik H. (2007) A New Vermeer, Life and Work of Han van Meegeren. Rijswijk, Holland: publishing house Quantes. page 22. ISBN 978-90-5959-047-2
  • Doudart de la Grée, Marie-Louise (Amsterdam 1966) Geen Standbeeld voor Van Meegeren (No Statue for Van Meegeren). Nederlandsche Keurboekerij Amsterdam. OCLC 64308055
  • Godley, John (Lord Kilbracken) (1951). Van Meegeren, master forger. p:127 - 129. New York: Charles Scribner’s Sons. LC call number: ND653.M58 K53 1966. OCLC 31674916
  • Dutton, Denis (1993). "Han van Meegeren (excerpt)". in Gordon Stein; foreword by Martin Gardner. Encyclopedia of hoaxes. Detroit: Gale Research. ISBN 0-8103-8414-0
  • Wynne, Frank (8 May 2006). "The forger who fooled the world". UK Telegraph. [1]. Retrieved 2007-05-25.
  • Bredius, Abraham (October 1932). "An unpublished Vermeer". Burlington Magazine 61:145.
  • Kreuger, Frederik H. (2004). The life and work of Han Van Meegeren, master-forger page 173. (Published in Dutch as Han van Meegeren, Meestervervalser. Includes 130 illustrations, some in colour, many of them new.) OCLC 71736835

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Han van Meegeren témájú médiaállományokat.