Han-san

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
書.svg  A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
書.svg  Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Han-san
Kanzanjittokuzur.jpg
Hanshan ábrázolása. Yan Hui festménye a 13. század végéről.
Élete
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfajok költészet
Alkotói évei Tang-kor

Hanshan (kínaiul: 寒山; pinyin: Hánshān; magyar népszerű átírás: Han-san; név változat: Hanshanzi / Han-san-ce) kínai remete, költő, aki az általános vélekedés szerint a Tang-dinasztia (618-907) korában élt, feltehetően a 9. században. Kedvelt figurája a kínai piktúrának is, gyakorta együtt ábrázolják barátja, Shide (Lelenc) és mesterük, Fenggan alakjával.

Tartalomjegyzék

Kormeghatározás [szerkesztés]

Léteznek olyan tudományos vélemények, miszerint a név csupán egy versgyűjteményt jelöl és nem pedig egy valós, történeti személyt. Ez a gyűjtemény a Hanshan shi 寒山诗, azaz Hanshan versei. A Hanshan jelentése „Hideg/Rideg-hegy”, amely csak művésznév, a költő valódi nevére, születési idejére vagy életének részleteire egyetlen klasszikus kínai feljegyzésben sem található megbízható utalás vagy adat. A kutatók is a legkülönbféle időpontokra datálják életét a 6. és a 9. század között. Többen kísérletet tettek arra, hogy valódi személlyel azonosítsák. Például Wu Chi-yu a „Tanulmány Hanshanról” című munkájában megpróbálja bebizonyítani, hogy Hanshan legendája egy történelmi személyre utal, egy Zhiyan 智岩 (577 – 654) nevű szerzetesre, más néven Bölcs Sziklaszirtre.[1]

Más vélekedések szerint Hanshan költeményei több korból és több szerzőtől származnak. Ezt a nézetet támogatja Edwin G. Pulleyblank „Nyelvészeti bizonyíték a Hanshan keletkezésére” című munkája is.[2] Pulleyblank a Hanshan kollekció háromszáz versének rímszerkezetét vizsgálta, és abból arra következtetett, hogy a versek két kategóriába sorolhatóak: nagyobbik részük a 6. és 7. században keletkezett, míg a kisebbik részük a 8. és 9. században. Megállapítása szerint a versek legalább két szerzőtől származnak. Ez ellentmond Paul Demiéville megállapításának, aki a The Encyclopedia of China műben ugyancsak két lehetséges időpontot jelöl meg: 712 körül és 793 után. Jia Jinhua viszont a mintegy 50 kifejezetten chan-buddhista témájú Hanshan vers elemzése után a versek szerzőségét Caoshan Benji (840-901) chan-buddhista szerzetesnek tulajdonítja.

Han-san életrajza [szerkesztés]

Kínában a Hanshan verseinek jelentőségét a 12. és 18. század között a régi konfuciánus hagyományokat követő uralkodók és a hivatalnokok nem ismerték el. Ez alatt az idő alatt a hivatalos állami gyűjtemények nem tartalmaztak Hanshan-költeményeket, és más Tang-kori versgyűjteményekben sem szerepeltek.

Az 1705 körül összeállított A Tang-kor összes versei (Quan Tang shi 全唐詩) című gyűjteményben 12. részében található a Hanshannak tulajdonított 311 vers, melynek rövid bevezetőjét Lüqiu Yin 閭丘胤 írta. A Hanshan életéről tudott kevés információ zöme innen származik:

„Hanshan mesterről nem tudni, hová valósi. Tiantaiban, a Tangxing járás Hanyan („Hideg sziklaszirt”) hegyében lakott. Meg-meglátogatta a Guoqing kolostort. Nyírfa kérgéből készített föveget, vásznat, állatbőrt, kopott lábbelit viselt. Olykor útközben hosszan énekelt, a falvakban, mezőkön jártában danolászott. Nem tudta senki, kicsoda. Mikor Lüqiu Yin mandarin lett Danqiuban, oda indulásakor találkozott Fenggan mesterrel, aki megmondta neki, hogy a Tiantairól jött. Lüqiu ezért megkérdezte, hogy ki van azon a vidéken, aki méltó lenne arra, hogy mestere legyen? Fenggan mester így szólt: „Hanshan, aki Mandzsusrí, s Shide, aki Szamantabhadra bodhiszattva reinkarnációja. Ez utóbbi a Guoqing kolostor konyhájában a tüzet rakja.” Lüqiu megérkezvén hivatalába harmadnap meglátogatta a kolostort. Megtalálván kettejüket tisztelettel üdvözölte őket. Azok ketten nagyot nevetve megjegyezték: „Micsoda fecsegő ez a Fenggan, micsoda fecsegő! Amitábhát sem ismerné fel! Mit udvariaskodsz?” Azzal kiszaladtak a kolostorból, visszamentek a Hanshan hegyre, Hanshan mester bement egy barlangba és eltűnt, az üreg magától bezárult. Bambuszokra, fákra, kövekre, falakra írta verseit. Ezzel együtt a falusi házak falára írt szövegei háromszázegynéhány verset tesznek ki, ezeket kötetbe szerkesztették.”

(Csongor Barnabás fordítása)


Hanshan életével kapcsolatban verseinek tartalma is forrásul szolgálhat. Ezek némelyikében ő is megemlíti a Hanyan nevű barlangot a Taishan-hegyen, amely egynapi járásra volt a Tiantai buddhista iskola központjától, a Guoqing kolostortól, Kína délkeleti részén. Gyakorta itt találkozhatott két közeli barátjával is, („ A tiantaii három szent” Tiantai san sheng 天台三聖) Fenggannal és Shidevel, akik a Guoqing kolostorban éltek.


40. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Hozzászoktam régen, hogy elvonultan éljek,
de most épp Guoqing felé taposom a sarat.
Néhanap beugrom a jó öreg Fengganhoz,
a ha már ott járok remélem, Shide is fogad.
Majd magányos utam a Rideg-csúcsra veszem,
ott nincs kivel beszéljek, nem kellenek szavak.
Keresem, kutatom a Forrásanincs-csermelyt,
forrása kimerült, de vize el nem apadt.


Eltűnése előtt egy Xu Lingfu 徐灵府 nevű taoista gyűjtötte össze Hanshan műveit, amelyek különböző hegyekre, sziklákra, fákra és falakra voltak felírva. Habár ezt a gyűjteményt Xu Lingfu sosem említette írásaiban, és 825-ben abbahagyta az írást, ez meghatározhatja Hanshan halála időpontjának alsó határát. A legenda szerint Hanshan 12 évvel halála előtt tűnt el, ami sokak szerint a halálát 837 és 851 közé teszi. Se születési időpontjáról, se haláláról nincs adat. Létezik néhány önéletrajzi részlet, amiből arra lehet következtetni, hogy szülővárosa Handan 邯郸 volt, és egy tehetős, nemes családba született:


23. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Fiatal asszonyként Handanban, hol élek
csengő dalom hangja siklik, úszik lágyan.
Ide költözködtem, itt van csöndes lakom,
s ezt a régi nótát zengem mostanában:
„Becsíptél, ne mondd hát: 'Haza kéne mennem',
messzi még a reggel, s csak az minden vágyam,
ha már itt vagy nálam, maradj éjszakára,
tiéd hímes párnám, vár rád ezüst ágyam.”


Fontos megjegyezni, hogy Handan az egyetlen város, amely a két akkori fővároson kívül megjelenik a versekben, és Handan városa mellett van egy Hideg-hegy nevű hegy, bár ezt kínaiul máshogy írják, mint a költő nevét.
A következő vers utal arra, hogy Hanshan korábban jómódban élt:


279. vers (Károlyi Amy fordítása)
Nem voltam én mindig remete.
Vadonbeli ember a nevem.
Turbánban szolgáltam ostobát,
vászonba csavarom fejem.
„Ha fészket lelsz úton, foszthatod” –
Yao és Shun nem parancsol nekem.
Hivatali kalap majmoké,
tudós átlép sáron, szennyesen.


Arra is lehet következtetni, hogy nem jutott magasabb hivatali poszthoz, hiszen a felsőbb szintű hivatalnokvizsgák letételéhez önmagában nem volt elegendő a kiváló szellemi képesség, hanem a konfuciánus klasszikusok kiváló ismeretére és hibátlan fizikumra is szükség volt. Ezzel szemben számos versében említi, hogy maradandó lábsérülése volt.
Több versre hivatkozva egy kiváló amerikai Hanshan-fordító, Red Pine azt az életrajzot részesíti előnyben, mely szerint Hanshan a 8-9. században élt egy nemes család fiaként, aki egy gyaníthatóan lovaglás közben szerzett lábfogyatékosság miatt, sosem jutott magasra a hivatalnoki ranglétrán. Miután belekeveredett az An Lushan-lázadásba (755-763), elmenekült, és ismeretlenségre törekedve nevet változtatott, végül a fővárosoktól messze telepedett le a Taishan hegyen. Remeteként élve írta a verseit, amelyekről ismertté vált az utókor számára. Ez a teória igencsak spekulatív, tudományos tényként semmiképpen nem fogadható el.[3]


120. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Ki ez a kóborló öreg írástudó?
Időről-időre a fővárosba jön.
Hány éve is? Harminc, talán több is annál?
Elbukott vizsgáin, négyen vagy tán ötön.
A tarisznyájában nincs egy árva peták,
kosarában is csak sárga könyvtekercsek.
Amikor elhalad a pecsenyés előtt,
oda sem mer nézni, pedig nem is evett.

Han-san költészete [szerkesztés]

Hanshan verseit 3, 5 vagy 7 írásjegyből álló sorok alkotják, sohasem rövidebbek 2 sornál, és sohasem hosszabbak mint 34 sor. A Hanshan-féle versre jellemző, hogy nagyon lényegre törő, ami éles ellentétben áll a tipikus Tang-kori költészet komplikált szerkezetével.


286. vers (Károlyi Amy fordítása)
Szépreményű Wang diák gúnyol,
hogy verseimben sokat vétek.
Nem értek a „darázsderékhoz”,
nem értem a „darutérdet”!
Nem jól váltok „sima hangsúlyt és csavartat”,
„ahogy szóm jön” teszem verssé.
Én az ő versén mulatok:
olyan mintha vak a napot énekelné.


Hanshan erőteljesen alkalmazza a buddhista és taoista témákat, gyakran ír az élet rövid és mulandó voltáról, illetve a menekülés fontosságáról valamilyen felsőbbrendű létezés felé. Eltérően és kibővítve értekezik ezekről a témákról, valamikor a mahajána buddhizmus elemeit, máskor pedig taoizmus szimbólumait emlegeti, például a darvakat.


136. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Élnek e világon oly furcsa lények,
korhadtak, üresek, mint a fatuskó.
A szavakból semmit meg nem értenek,
azt mondják: „Valamennyi gondunk múló.”
Kérded, mi a Tao, ésszel föl nem fogják,
hogy hol van Buddha, nem érdekli őket.
Ha egyre keresed a dolgok okát,
a végtelen bánat-tenger megölhet.


228. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Csak bámulom a Tiantai csúcsát,
a tömeg felett egymaga áll.
Szél játszik fenyő-citeráján,
ha fölkél a Hold, itt a dagály.
Lepillantok a hegy tövébe,
s titkaimat felhőknek súgom.
Vadságom jól illik e tájhoz,
régi vágyam járni az Úton.


Ez a hatás valószínűleg a taoisták nagyobb befolyásának eredménye ezen a vidéken. A kiváló taoista, Ge Hong úgy áradozott a Tiantairól, hogy az a „tökéletes hely a halhatatlanság művészetének gyakorlására”.
Számos vers arról árulkodik, hogy Hanshant mélyen foglalkoztatta az emberi természet, ami nézetei szerint makacsul visszautasítja az előretekintést, és rövidlátóan megenged minden helytelen viselkedést, olyan magasra felhalmozva a bűnöket ezzel, mint a Sumeru-hegy. Ennek ellenére él benne a remény, hogy az embereket még meg lehet menteni; „Épp a minap / egy démon Bodhiszattvává vált.”


167. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
A világ sok serény embere,
hogy lásson mindenfélét tanul.
De nem tudja, mi az igazi természet,
így aztán az Úttól messze elfordul.
Ha felfogná a valóságot,
tudná, vágya csak hamis álom.
Rögvest megértené önön elméjét,
s megnyitná a Buddha-tudást, hogy lásson.


11. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
A sivatagba hajtom lovam,
a romváros ott mindig meghat.
Fenn-lenn régi lőrések sora,
szerte sokféle ódon sírhant.
Árva gyom árnya reszket maga,
dermedt a sírőrző fák hangja.
Ma már csak közönséges csontok,
kik jajongtak név nélkül halva.


268. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Hozzád szól e versem, húsevő ember,
hidd el, belehalsz zabáló létedbe.
Mostani léted a múltban ültetted,
eljövendőd a mának az érdeme!
Ha csupán a ma gyönyöreinek élsz,
ne bánd, ha jövőd szenvedéssel tele!
Akár a rizses korsóba bújt patkány,
jóllakva már nem fért ki, csak a feje.


Nehéz határozottan megállapítani Hanshan vallási hovatartozását. Nem volt chan szerzetes, bár néha megjelennek chan fogalmak műveiben. Kritizálta a Tiantai kolostorbeli buddhistákat, mégis sok buddhista gondolatot és kifejezést használt. Taoista sem volt, mivel őket is bírálta, bár nem okozott neki problémát a taoista írások idézése, és a taoista nyelvezet használata, amikor hegyeket írt le a verseiben.


274. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Gondoltam, Guoqingba megyek,
hisz húsz éve, hogy eljöttem onnan.
A kolostorban így fogadtak:
„Lám itten jön a bolond Hanshan!”
Hát vajon tényleg bolond lennék?
Kételyek közt morfondíroztam:
magamat még én sem ismerem,
ők meg mégis tudják, de honnan?
Ha kérdeztek, én nem feleltem,
érdeklődtem: melyikük hogy van.
Némelyik csak pocskondiázott,
dehogy ismernek, most már tudtam.
S lám csak elégedettek voltak,
noha én még egy szót sem szóltam.


302. vers (Károlyi Amy fordítása)
Buddhista nem ügyeli már a törvényt,
a taoista sem nyeli varázsszerét.
Valahány bölcs volt hajdanában,
mind a zöld hegyek lábához tért.


311. vers (Tokaji Zsolt fordítása)
Ha otthonodban Hanshan vers van,
többet ér, mint bújni a szútrát.
Ide írom ni, redőnyödre,
hogy időről-időre fusd át!

Han-san hatása [szerkesztés]

Hanshan verseiről Kínában még csak-csak tudnak, nevét ismerik, ám sikere vitathatatlanul nagyobb Japánban, sőt ami meglepő az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Hanshan és Shide japán megbecsülése mondhatni természetes, hiszen a Japánban zen néven ismert kínai eredetű chan buddhista irányzat korai képviselőiről (japánul Kanzan és Jittoku) van szó, még ha félig-meddig legendás alakok is. A két félnótás, örökké vigyorgó figura a mai napig kedvelt témája a zen festőknek.
Hanshant a leggyakrabban szútratekerccsel kezében jelenítik meg, amely a buddhista elméletre utal, Shide viszont kezében söprűt tart, s így a buddhista gyakorlatot szimbolizálja.
Hanshan ázsiai kontinensen kívüli népszerűsége nem utolsó sorban köszönhető a hatvanas években megjelent beat-nemzedék olyan jeles művészeinek, mint Gary Snyder[4] és Jack Kerouac. Kerouac az 1958-ban The Dharma Bums (A Dharma csavargók) címen megjelent regényét egy Hanshannal kapcsolatos látomással zárja, sőt Snyder javaslatára az egész regényét neki ajánlja.

Han-san magyarul [szerkesztés]

Hanshan 311 költeménye közül először Csongor Barnabás válogatott ki és fordított le 28-at Károlyi Amy részére, aki a Klasszikus kínai költők[5] című antológia számára a műfordításokat elkészítette. 1998-ban ugyanez a 28 műfordítás a Terebess Kiadó gondozásában megjelent A bölcs vigyor című antológiában, amely kiegészült a Tokaji Zsolt által válogatott és klasszikus kínai nyelvből fordított további 107 vers műfordításával.
2010-ben Tokaji Zsolt Hanshan műfordításai, további darabokkal kiegészülve ismét megjelentek A remete és a lelenc c. antológiában, amelyben már Shide és Fenggan összes költeménye is szerepel.

Források [szerkesztés]

  1. ↑ Wu Chi-yu 1957.
  2. ↑ Pulleyblank 1978.
  3. ↑ Red Pine 1983.
  4. ↑ Snyder 1958.
  5. ↑ KKK II. köt. 13-21. o.

Felhasznált irodalom [szerkesztés]

  • A bölcs vigyor. Terebess Kiadó, Budapest 2007. ISBN 963-85723-7-X
  • A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából. A verseket válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Tokaji Zsolt. Budapest, Fapadoskonyv.hu 2010. ISBN 978-963-329-159-7
  • Klasszikus kínai költők I-II., Európa Könyvkiadó, Budapest 1967.
  • Pulleyblank, Edwin G., Linguistic Evidence for the Date of Hanshan. in Mioa, Ronald C., ed. Studies in Chinese poetry and poetics, Vol I. (1978) San San Francisco: Chinese Materials Center.
  • Red Pine. The Collected Songs of Cold Mountain. Port Townsed, WA: Copper Canyon Press, 1983.
  • Snyder, Gary. „Cold Mountain Poems.” Evergreen Review 2:6 (Autumn 1958): 68-80. Reprinted in Riprap and Cold Mountain Poems. San Francisco: Four Seasons Foundation, 1965.
  • Wu Chi-yu. „A Study of Han-shan.” T’oung Pao XLV (1957): 392-450.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]

m • v • sz
Kínai irodalom
Témakörök
Legfontosabb személyek
Legfontosabb művek
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Han-san&oldid=13284260”