Hallucinogén gombák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hallucinogén gombáknak a pszichoaktív vegyületeket tartalmazó gombafajokat nevezik.


Varázs gomba

Biológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszichedelikus gombák is a tápanyagdús, nedves környezetet kedvelik, a többi gombafajhoz hasonlóan. Gyakran előfordulnak a trópusokon, (az esőerdőkben) de számos fajuk a mérsékelt égövben is megtalálható. Ezen gombafajok főbb hatóanyagai: pszilocibin, és még kisebb mértékben megtaláljuk bennük a baeocisztint és norbaeocisztint. Gombafajonként változik ezeknek az anyagoknak a megoszlása. A pszichedelikus hatóanyagokon kívül számos más vegyületet is tartalmaznak, amelyek rosszullétet vagy mérgezést is okozhatnak. Albert Hofmann svájci vegyész (az LSD feltalálója) izolálta először a pszilocibint, mint a Psilocybe mexicana gomba hallucinogén hatóanyagát.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Xochipilli

A hallucinogén gombák használatát, az emberiség létezésével egy időben lehet megemlíteni. Ezt bizonyítja számos régészeti lelet, és az afrikai barlangrajzok falain látható, gombafejű emberszerű lények. Közismert az a tény is, hogy az ősi törzsek szerte a világon előszeretettel használták ezeket a gombákat, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni a túlvilági szellemekkel. Az azték kultúrában megtaláljuk Xochipilli-t a virágok hercege, "virágos álmok védelmezője". A Spanyol hódítók betiltották a varázsgombák fogyasztását, mert úgy gondolták, hogy ezek a gombák az ördög művei. A tilalom nem igazán minősült hatékonynak, mivel egyes fennmaradt törzsek sámánjai a mai napig használják ezeket a gombákat, törzsi rituálék alkalmával. A pszichedelikus gombák az LSD-vel egyszerre, ismét népszerűek lettek világszerte

Fogyasztásának módjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pszilocibin elég instabil és hamar lebomlik magas hőmérsékleten, ezért a pszilocibin-tartalmú gombákat általában frissen fogyasztják. Nyersen megeszik őket, esetleg ételeket vagy teát készítenek belőlük. Kiszárítva sokáig elállnak. A szárított gombákat porrá zúzzák és ételeket szórnak meg vele vagy akár kakaóval keverik.

Hatásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gombák hatása nagyon hasonlít az LSD hatásához. Fogyasztásuk után kb. fél órával jelentkezik a hatásuk, mely átlagosan 5-6, de akár 9 óráig is eltarthat. A harmadik órában a legerőteljesebb a hatása. Az az egyetlen probléma, hogy akár jó, akár rossz “az utazás”, nem lehet leállítani. Az utazás minősége, jó vagy kellemetlen mivolta a fogyasztó lelkiállapotától függ. Míg az első jele egy nagyon vidám közérzet és nagyon mély nyugalom, ez hirtelen megváltozhat, gyakran rosszullétbe fulladhat. A harmadik órában teljes önkívületbe eshet a fogyasztó, csukott szemmel hallucinációkat láthat, személyisége megváltozhat. 5 óra elteltével veszít erejéből a szer, de a befolyásoltság érzése még napokkal a tapasztalat után is megmarad egyeseknél. Az anyag az összes érzékszerv működését megzavarja de fizikai függőséget nem okozhat.

Törvényi szabályozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gombák nyersen való fogyasztása nem számít bűncselekménynek, de ha szárítva, főzve vagy teának elkészítve használjuk az már illegális cselekedetnek számít. Ilyen módon való fogyasztása pénzbírsággal és/vagy börtönbüntetéssel sújtható. Hollandiában néhány éve még szakboltokban is kaphatóak voltak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

http://web.axelero.hu/attys/drog/gombak.html

http://adsite.uw.hu/anyag06.htm

http://iqdepo.hu/dimenzio/15/15-15-13.html

http://drugs.atw.hu/kabszer_teljes.pdf