Half-Life (videojáték)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Half-Life
Fejlesztő Valve Software
Kiadó Sierra Studios
Electronic Arts
Valve
Tervező Valve
Motor GoldSrc
Platformok Microsoft Windows, PlayStation 2, Sega Dreamcast, Apple Macintosh (befejezetlen maradt), Linux
Kiadási dátum Microsoft Windows
USA 1998. november 20.
Linux, OS X[1] 2013. január 25.
Műfaj FPS
Játékmódok egy- és többjátékos
Adathordozó CD, DVD vagy letöltés Steamen keresztül
Rendszerkövetelmény
Rendszer-
követelmény
Pentium 166 MHz,16 MB RAM (ajánlott minimum 24 MB),3DFX Voodoo 1

A Half-Life tudományos-fantasztikus belső nézetű lövöldözős (FPS) számítógépes játék, amelyet a Valve Software fejlesztett és a Sierra Entertainment adott ki 1998-ban. A játék a GoldSrc névre hallgató, jelentősen módosított Quake-motorra épül. A játékos Dr. Gordon Freemant, a fiatal elméleti fizikust irányíthatja, aki egy balul sikerült kísérlet káros következményeit igyekszik megszüntetni. A játékot először Microsoft Windowst futtató PC-kre adták ki, később átírták Linux, Mac OS X[1], Sony PlayStation 2 és Sega Dreamcast videojáték-konzolra is, noha az ez utóbbira készült verziót hivatalosan soha nem adták ki. Egy 99%-ban elkészült dreamcastos verzió azonban kikerült az internetre, és azóta széles körben elterjedt.

A kritikusok a Half-Life-ot mély történetvezetése miatt emelik ki, mely hatással volt a későbbi évek FPS-einek fejlődésére is. Egyike volt az első játékoknak, amelyek történetüket teljes egészében játék közben, valós időben, átvezető animációk nélkül bontották ki. A Half-Life az ellenségeket mozgató, kifinomult mesterséges intelligenciájáról is ismert. Sikerét utóbb olyan kiegészítők folytatták, mint az Opposing Force és a Blue Shift, továbbá olyan modok, mint például a Counter-Strike, a Team Fortress Classic és a Day of Defeat, nem beszélve a folytatásról, a Half-Life 2-ről. Az eredeti játék több mint nyolcmillió példányban kelt el 2006-ig. 2008. november 19-én, a játék kiadásának 10. évfordulójára a Valve jelképes egydolláros összegért tette elérhetővé játékát a Steam nevű internetes boltjában.

Egyjátékos mód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játék a kietlen Új-Mexikóban, a fiktív Black Mesa Kutatóintézet (Black Mesa Research Facility) jelentős részben föld alatti épületkomplexumában játszódik, mely sok vonatkozásban emlékeztet az amerikai Los Alamos Nemzeti Laboratóriumra és a harci repülőgépeket fejlesztő titkos bázisáról ismert 51-es körzetre is, a kézikönyv és a rejtett utalások alapján valamikor 2000 és 2009 között, egy májusi napon. A játék főhőse Gordon Freeman elméleti fizikus, túlélője (és részben előidézője) egy tudományos kísérletnek, amely félresikerül, amikor egy váratlan „kényszerrezgés-gerjedés” (resonance cascade) szétszakítja a dimenziókat elválasztó közeg szövetét, így egy Xen nevű bolygóról származó idegen lények támadják meg a Földet.

Freeman, igyekezvén elmenekülni a rendkívüli károkat szenvedett komplexumból, hamarosan rá kell, hogy jöjjön, két tűz közé került: egyrészt az idegen lények vadásznak rá, másrészt a veszélyes környezetben bevetett harci különítmény (Hazardous Environment Combat Unit), melynek feladata, hogy eltussolja a balesetet – likvidálná Freemant és a többi életben maradt tudóst. A játék során többször felbukkan egy G-Mannek nevezett rejtélyes alak, hogy megfigyelje (és irányítsa) Freeman előrehaladását. Freeman végül a túlélő tudósok és biztonságiak segítségével keresztülvágja magát a Black Mesa rejtelmes Lambda Komplexumáig (Lambda Complex), ahol átmenetileg megmenekült tudósok Xen világába teleportálják, ahol el kell pusztítania azt a lényt, amely szándékosan nyitva tartja a dimenzióhasadék ottani oldalát.

A játék cselekményét eredetileg az Id Software által létrehozott Doom és Quake számítógépes játékok, Stephen King A köd című novellája és a Végtelen határok (The Outer Limits) televíziós sorozat „The Borderland” című epizódja inspirálták. Ezt fejlesztette tovább a Valve saját írója és alkotója, Marc Laidlaw, az Egyesült Államokban sikeres sci-fi regények írója. Azonban az egyjátékos mód legmérvadóbb aspektusa nem maga a cselekmény, hanem az, ahogyan az kibontakozik a játékos előtt.

A játék a történetet a játékmenetbe illesztett jelenetek segítségével adja elő az egységes élményt megszakító bejátszások helyett. E szkriptelt jelenetek sora a fő cselekményfordulatok – mint például a „resonance cascade” – megjelenítésétől tragikus momentumokig (rejtőzködő tudósok hirtelen halála) és a játékost instrukciókkal ellátó „dialógusokig” terjed. Az effajta megjelenítés szándékolt célja, hogy növelje a játékos beleélését és az egységes élmény megteremtésével ébren tartsa érdeklődését.

A Valve más eszközöket is bevet a játékélmény növelése érdekében, így többek között a játékos sohasem hallja vagy látja önmagát (a párbeszédek valójában a beszélgetőtársak monológjai, akik úgy veszik, mintha Gordon mindig a megfelelő modorban válaszolna), és a játékos szinte soha nem veszti el Gordon irányítását, még a szkriptelt jelenetek alatt sem. A játékos ilyen mértékű bevonása a játékmenetbe erős kontrasztban áll a bejátszásos (cutscene) megoldásokkal, ahol a bejátszások gyakran hirtelen változást harangoznak be a korábbi cselekményhez képest. A HL pályáit kis szekciókra is darabolták, hogy minimalizálják az egyébként gyakran hosszúra nyúló betöltési időt.

Fejezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játék cselekményvonala, eltérően az akkoriban megjelent játékoktól, fejezetekre tagolódik.

  • Black Mesa Inbound (Érkezés a Black Mesába) – Gordon függővasúton érkezik a Black Mesa területére, hogy megkezdje munkáját új munkahelyén. Útján sok figyelemreméltó dolgot lát, többek között speciális helyzetekben is bevethető rakodó robotokat, különböző zárszerkezeteket, egy felszálláshoz készülő katonai helikoptert és egy másik szerelvényből őt figyelő, kék öltönyt viselő, különös embert.
  • Anomalous Materials (Rendellenes anyagok) – Gordon késésben van egy fontos kísérletről. Miután felöltötte HEV-védőöltözetét, liften alászállván, hosszú folyosókon át a tesztterembe megy, hogy részt vegyen egy kísérletben, de valami nagyon balul üt ki.
  • Unforeseen Consequences (Előre nem látott következmények) – Katasztrófa történik: kényszerrezgés-gerjedés következik be, amely masszív pusztítást okoz a Black Mesában. Ám ami ennél is rosszabb, bizarr űrlények kezdenek véletlenszerűen teleportálódni szerte a komplexum területén, folyamatosan támadva a megzavarodott és halálra rémült túlélőket, akik már csak saját magukra hagyatkozhatnak. Gordonnak végig kell küzdenie magát a szörnyeken, a „fejrákok” által megszállt kollégáin, valamint a meghibásodott labor által állított akadályokon (villanyvezetékek, a meghibásodott biztonsági rendszer, és kiömlött nukleáris folyadék).
  • Office Complex (Hivatali komplexum) – Gordon a felszínre küzdi magát halálra ijedt tudósokkal és biztonságiakkal teli hivatalokból álló részlegen keresztül. Megtudja, hogy a hadsereg útban van, segítséget remél a katonáktól.
  • We’ve Got Hostiles! (Ellenség a közelben!) – A veszélyes környezetben bevetett harci különítmény (Hazardous Environment Combat Unit) átveszi az ellenőrzést a Black Mesa felett és tisztogató hadműveletbe kezd. Halomra gyilkolják az idegen lényeket, a személyzetet, és brutálisan vallatják a tudósokat. Gordon megtudja, hogy a tudóscsapat sok tagja a megerősített és viszonylag sértetlen Lambda Komplexumba vonult vissza, amely a kutatóintézet másik végén van, és megkezdi útját keresztül a Black Mesán, hogy odajusson.
  • Blast Pit (Robbantási akna)– Miután a rendes útvonal el van zárva, Gordon mélyen a föld alatt egy több emelet magas fegyverkísérleti teremben találja magát, benne három csápszerű idegen lénnyel. Körbe-körbe lopódzva gránátokat hajigálva elterelésként (mivel a lény nem lát, csak hall) beindítja a gyilkos rakétahajtóművet, és azzal elpusztítván őket az utánuk maradt üregen át távozik.
  • Power Up (Feltöltés)– Gordon egy deaktivált földalatti vasútrendszer végállomásán találja magát, ellenséges katonákkal és egy „gargantuával” szemben. Helyreállítja az elektromos áram-szolgáltatást (ami mellesleg elpusztítja a gargantuát is) és megkezdi útját a vasúton, mélyen a föld alatt.
  • On a Rail (Vasúton) – Egy biztonsági őr elmondja Gordonnak, hogy fel kell lőnie egy távközlési műholdat, hogy a tudósok a Lambda Komplexumban lezárhassák a dimenzióhasadékot. Gordon keresztülverekszi magát a vasúti rendszeren, ahol őrá leselkedő, elbarikádozott katonákkal veszi fel a harcot, majd fellövi a műholdat hordozó rakétát.
  • Apprehension (Rossz előérzet) – Freeman ismét vonatra száll, ám az új szerzemény alól a katonák kirobbantják a sínt, így a vonat belezuhan egy elárasztott terembe. Rengeteg vízalatti folyosón kell átúsznia, mikor elér egy cápakísérleti laborba, ahol egy cápára emlékeztető lény uralja a medencét. Az ottani tudós átad Gordonnak egy nyílpuskát, ami víz alatt is használható. Miután Gordon végzett a szörnyeteggel, biztonságosan folytathatja útját. Régi, elhagyatott földalatti folyosókon és raktárudvarokon járván, Gordon rejtélyes, elképesztően gyors és pontos fekete ruhás harcosokba fut. Miután legyőzi őket, a katonák csapdába csalják, elveszik minden fegyverét és egy szeméttömörítőbe vetik.
  • Residue Processing (Szemétfeldolgozás) – Gordon elmenekül a kompaktorból és óvatosan végighalad a szemétfeldolgozón, a komplexum egy régi és elhagyatott, veszélyes anyagokkal és automatizált feldolgozóberendezésekkel teli ipari területén.
  • Questionable Ethics (Kérdéses etika) – Mikor Freemannek sikerül kijutnia a feldolgozóból, már teljesen a katonák által irányított komplexumban találja magát, ahol a kapun átjött lényeken kísérleteznek, valamint a sugárágyú-projekt is itt zajlik. Gordonnak be kell kapcsolnia az energiaellátókat és a kísérleti stádiumban lévő ágyú segítségével bejutni a 3 túlélő tudós rejtekhelyéül szolgáló tesztterembe. A 3 tudós segítségével kinyitja az ajtót és odakint folytatja útját.
  • Surface Tension (Felületi feszültség) – A felszín nyüzsög a lényektől és a katonáktól, akik iszonyatos mennyiségű nehézfegyverzetet telepítettek, hogy legyűrjék a xeni erőket. Gordon több tankot és helikoptert is elpusztít, ahogy utat tör a szétbombázott épületek között a felszínen, egy helyütt kilencvenfokos lejtők szűk meredélyein is egyensúlyoznia kell. Miután elmenekül egy gargantua által megszállt mélygarázsból, becsapván a katonákat légitámogatást kér és lebombáztatja a lezárt bejáratot a megerősített védelmű Lambda Komplexumba.
  • Forget About Freeman (Felejtsétek el Freemant) – A tengerészgyalogság visszavonul a Black Mesából és légicsapásokba kezd. Gordon földalatti szennyvízcsatornákon és lézengő idegenek csapatain keresztül a Lambda komplexum központjába tart.
  • Lambda Core (Lambda központ)– Amikor Gordon megérkezik a Lambda központi részébe (Lambda Core), azt kell látnia, hogy az idegenek betörtek és megölték a túlélők nagy részét. Gordon beindítja az atomreaktort és titkos laboratóriumokra bukkan, ahol teleportációval kísérleteztek; ezeken keresztül indítottak expedíciókat Xen idegen világába. A maroknyi túlélő elmondja, hogy egy rendkívül nagy hatalommal rendelkező lény nyitva tartja a két világot összekötő kaput, és hogy azt Gordonnak meg kell ölnie ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a xeni idegenek teljesen átvegyék az uralmat. Aktiválják a teleportot és Gordon a Xen bolygóra kerül.
  • Xen – A különös idegen világon Gordon sok olyan lénnyel találkozik, amilyennel már a Black Mesában is dolga volt, nem beszélve az őelőtte ideérkezett HEV-védőöltözetet viselő kutatók maradványairól. Aktivál egy teleportot és továbbmegy.
  • Gonarch’s Lair (Gonarch barlangja) – Gordon egy igen veszélyes, hatalmas pókszerű teremtménnyel találja szemben magát, amely mindig újabb és újabb fejrákoknak (headcrab) ad életet. Miután megöli, talál egy portált és keresztüllép rajta.
  • Interloper (Betolakodó) – Gordon az űrlények egy gyárához érkezik és rájön, hogy az mesterséges klónkatonákat gyárt (nyilvánvalóan a Föld megszállásához), és hogy a termelés már végső szakaszába lépett (a katonákat a szállítás céljának megfelelő tartályokba csomagolják). Keresztülverekedvén magát az egész létesítményen, Gordon újabb teleportot talál.
  • Nihilanth – Egy hatalmas barlangüregben Gordon végre szembeszállhat a hatalmas és rejtélyes lénnyel, amely nyitva tartja a dimenziókaput: Nihilanth-tal. Nihilanth olyan teleportgolyókat is képes hajigálni, mint amilyenekkel Gordonnak már volt dolga a Lambdában is. Gordon végül elpusztítja a lény sérülékeny agyát.
  • Endgame (Végjáték) – Nihilanth legyőzése után Gordon találkozik a rejtélyes G-Mannel, aki ultimátumot ajánl Gordonnak: vagy neki dolgozik, vagy ott marad a másik világban, ahol nincs esélye a túlélésre.

Fegyverek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Half-Life-ban tizennégyféle fegyver áll a játékos rendelkezésére, mind az egyjátékos, mind a többjátékos módban. A kiegészítőben, az Opposing Force-ban több új fegyver is szerepet kap. Sok, a Half-Life-fal foglalkozó kritika kiemeli a fegyverek ragyogó funkcionalitását és használhatóságát. Minden fegyver sebzése más és más, egyik sem felesleges vagy túlságosan erős; mindegyiknek megvan a maga előnye adott szituációban. A fegyverek a HL-ben (magában a játékban, a kiegészítések nélkül):

  • Feszítővas (crowbar): Egyszerű közelharci fegyver, mely mára már szinte elválaszthatatlan jelképe lett Gordon Freemannek és a Half-Life-nak.
  • Pisztoly (GLOCK 17, Beretta 92F/FS pisztoly a High Definition packben): Az első és legegyszerűbb lőfegyver. Pontos célzást tesz lehetővé és lövésenként többet sebez, mint az MP5-ös, de hátránya, hogy kicsi a tűzgyorsasága, ezért érdemes gyenge célpontok, például fejrákok vagy lézeres aknák (laser trip mine) ellen bevetni. Víz alatt is használható. Az elsődleges tűz minden lövésnél pontos; a másodlagos gyorsabb, de kevésbé pontos. Mesterlövész-fegyverek hiányában a türelmesebb játékosok gyakran arra is használják a GLOCK 17-est, hogy távolról elimináljanak célpontokat, mivel a legtöbb ellenség nem tud nagyon messziről támadni.
  • .357 Magnum (Colt Python revolver): Rendkívül erős és pontos fegyver; hattöltényes tárral rendelkezik. Hosszú az újratöltési ideje. Érdemes az ellenfelek egyetlen lövéssel, távolból való elpusztítására használni. Többjátékos módban a másodlagos funkciója ráközelít a célra.
  • Gépkarabély (Heckler & Koch MP5, M16A1 gyalogsági gépfegyver a High Definition packben): Közelharcra kiváló. Tűzgyorsasága igen nagy, amely kompenzálja gyenge sebzését és pontatlanságát. Másodlagos funkcióban becsapódáskor robbanó gránátot bocsát ki.
  • Sörétes puska (shotgun; Franchi SPAS-12): Közeli célpontokon súlyos sebet ejt, de távolra gyenge a nagy szórása miatt. A teljes újratöltés sok időt vesz igénybe. Másodlagos funkcióban kétszeres töltetet lő.
  • Nyílpuska (crossbow): Mesterlövészfegyver nagy sebzéssel és pontossággal, de alacsony tűzgyorsasággal és hosszú újratöltési idővel. Akárcsak a pisztoly, a nyílpuska is működik víz alatt. A másodlagos funkció a célra közelít. Többjátékos módban a nyílpuska másképp működik: robbanó nyilakat lő.
  • Darázsvető (hornet gun; idegen fegyver): élő „darazsak” állandóan „újratöltődő” fészke; ugyanezt használják az alien gruntok is. Elsődleges üzemmódban legfeljebb 8 darazsat vet, melyek meg tudnak támadni szegletek mögött rejtezkedő, nem látható ellenségeket is. Másodlagos üzemmódban egyenesen repülő, nem célkövető darazsakat lő, amelyek gyorsabban repülnek és nagyobb tűzgyorsasággal, mint a célkövetők.
  • Rakétavető (ATGM-4000 RPG Launcher): Rakétája komoly sérüléseket és károkat okozva robban. Másodlagos funkcióban célkövető és nem célkövető üzemmódok között vált. Egyszerre egy rakéta lehet betöltve, és legfeljebb öt másik tartalékban.
  • Gluon (Egon) gun: Ez a kísérleti fegyver hasonlóan néz ki és működik, mint az, amelyet a Szellemirtók című film szereplői használnak. Rendkívül erős sebzésű, de rengeteg értékes lőszert fogyaszt.
  • Gauss gun: Ez a másik kísérleti fegyver; nagy tűzsebességgel a falakról is visszaverődő tau-részecske-nyalábokat vet. Másodfunkcióban a fegyver feltöltődik, és erősebb nyalábot vet, amely áthatol a vékonyabb falakon is, használóját pedig az ellenkező irányba löki. A visszarúgás szándékosan túlméretezett Többjátékos-módban, így a játékos, ha a másodfunkció használatával a padlóba lő, nagyon magasra „ugorván” rejtett helyeket fedezhet fel, és elmenekülhet ellenfelei elől. Ha a fegyver túl sokáig pörög feltöltve, túltöltődik és kárt okoz használójában.
  • Kézigránát: repeszgránát, mely elhajítása után néhány másodperccel robban.
  • Lézeres akna (laser trip mine): Nagyot robbanó aknaszerű, falra illeszthető eszköz. Akkor robban, ha sérülés éri, vagy valami/valaki áthatol az általa kibocsátott lézersugáron.
  • Táskabomba (satchel charge): Durva robbanószerkezet, amely rövid távolságra eldobva akkor robban fel, ha a játékos megnyomja a tüzelés-gombot. Másodfunkcióban a játékos több táskabombát is elszórhat, majd egyszerre robbanthatja fel őket.
  • Snarkok (idegen fegyver): Apró, de agresszív lények, melyek üldözőbe veszik, gyötrik és harapdálják céljukat, míg pár másodperc után – vagy ha lelövik őket – fel nem robbannak. Ha nem találnak ellenséges célpontot, az őket elszabadító játékos ellen fordulnak. Többek között rejtőzködő ellenfelek kiugrasztására alkalmas.

Mindezen felül, a hosszú ugrás modul segítségével növelni lehet az ugrások távolságát és sebességét. Az így megnövelt mozgékonyságnak köszönhetően könnyebb elmenekülni az esetleges szorult helyzetekből és elérhetővé válnak távoli platformok is. Bizonyos helyeken csak ennek segítségével lehet továbbjutni.

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Half-Life volt a Washington állambeli Kirkland központú Valve Software játékfejlesztő cég első terméke, mely utóbbit 1996-ban a Microsoft két korábbi dolgozója, Mike Harrington és Gabe Newell alapított. Úgy döntöttek, készítenek egy félelmetes 3D-s akciójátékot, és megvásárolták a Quake motorjának használati jogát az Id Software-től. A Valve végül nagymértékben módosította a motort, például vázanimációt (skeletal animation) és Direct3D-támogatást épített bele. A cég először nehézségekbe ütközött, nem talált kiadóra, mert sokan úgy gondolták, projektjük túl ambiciózus egy olyan stúdió számára, amely épp csak újonc a videojáték-iparban. A Sierra Entertainment már rég szeretett volna egy 3D-s akciójátékot, főleg olyat, amelyik Quake-motoron alapszik, így szerződést kötött velük egy játékra.

A játék kódneve a fejlesztés alatt „Quiver” volt. Gabe Newell egy interjú alkalmával elmondta, hogy a Half-Life nevet (mely magyarulfelezési időt” jelent) azért választották, mert érzelmileg rávezet a játék témájára, nem klisészerű, és vele együtt adta magát a görög λ (lambda) szimbólum, mely a felezési időt leíró egyenletben a bomlási állandó jele.

A Half-Life először 1997 elején jelent meg a nagyközönség előtt, az azévi Electronic Entertainment Expo (E3) egyik nagy durranása volt; a készítők főleg az animációra és a játék mesterséges intelligenciájára hívták fel a figyelmet. A Valve alkalmazta a tudományos-fantasztikus regényeket író Marc Laidlaw-t 1997 augusztusában, hogy segítsen a játék szereplői és a pályák megjelenésének kidolgozásában. A Half-Life-ot eredetileg 1997 végén akarták piacra dobni a Quake II konkurenseként, de végül a Valve elhalasztotta a megjelenést, mert úgy találta, jelentős átdolgozásra szorul a játék. A megjelenést megelőző évben a stúdió teljesen újraalkotta a mesterséges intelligenciát és a pályákat. Az 1998-as E3-on a „legjobb PC-s játék” és a „legjobb akciójáték” kategóriákban megkapta a játékkritikusok díját, a Game Critics Award-ot. 1998-ban többször elhalasztották a megjelenési időpontot, mígnem az év novemberében megjelent a Half-Life.

A megjelenés előtt két hivatalos demót adtak ki. A Day One csak bizonyos videokártyák tulajdonosainak járt referenciaként, az Uplink pedig nyilvános demó volt, főként a fegyverzet és a mesterséges intelligencia demonstrálása volt a cél. Ebben a változatban olyan pályaelemek is találhatóak, melyek a végleges játékból kimaradtak.

Portolások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Half-Life-ot 2001-ben portolta át PlayStation 2-re a Gearbox Software. Alapos módosítások érték mind a karaktermodelleket, mind a fegyvereket, fejlesztették és kibővítették a pályákat és a térképeket. Ráadásként egy kooperatív kiegészítés is helyet kapott a csomagban Half-Life: Decay címen. Ez utóbbiban egyetlen játékos a két karakter között folyamatosan váltogatva, vagy két játékos egyszerre, osztott képernyőn két női tudós, dr. Gina Cross és dr. Colette Green szempontjából nézve élhette át a Black Mesában történteket.

Gyakorlatilag elkészültek a Sega Dreamcastre és Apple Macintosh-ra készült verziók is[2][3], de soha nem kerültek kereskedelmi forgalomba.

2013 január 25-én megjelent Linux és Mac OS X rendszerekre.

A Dreamcast-verzió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha soha nem jelentették meg hivatalosan, a Dreamcastre készült, teljesen játszható verzió letölthető volt az internetről; tartalmazza a Half-Life-ot és a Blue Shiftet, mindkettőt High-Definition packben (utóbbi erről a portról terjedt el), de képfrissítése némileg egyenetlen – noha soha nem a játszhatatlanságig –, és az áttöltési idők hosszabbak (körülbelül 10 másodperc, míg egy átlagos PC egy új szakaszt másfél másodperc alatt betölt); a mentéssel is gondok vannak.

A játék támogatja az egeret és billentyűzetet, ha a felhasználó azt választja a gamepad helyett. A gamepad használatával történő játék esetén a könnyebb célzás érdekében, ha az ellenség a játékos látómezejének középpontja közelébe kerül, a célkereszt automatikusan rátart. A billentyűzetkiosztás/irányítás variálható; nincs többjátékos-mód, és nem lehet „szelídebb”, azaz kevésbé véres megjelenítést beállítani. Azonban bizonyos jelszavak bevitelével érdekes cheatek aktiválhatók, például az „Otis Loves Dreamcast” isten-módot ad, a „Fear and Gravity” rögtön Xenre ugrik a Half-Life-ban, és a „Barney Goes To Work” átugorja a Blue Shift intróját.

További fejlesztések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Half-Life folytatása, a Half-Life 2 csupán mendemonda volt a 2003. májusi E3-ig, de az erős bemutatkozás azonnal a mindaddig talán leginkább várt játékká tette. A játékos újra Gordon Freeman szerepét veszi magára, immár a kelet-európai „City 17” disztópiájában, jó néhány évvel a Black Mesában történt katasztrófa után, hogy az idegen uralom elleni lázadás részeseként harcoljon. Több ellentmondásos esemény és halogatás után 2004. november 16-án adták ki.

Hogy első kézből megtapasztalja, mi teendői is akadnának az új motorral dolgozó moddereknek, a Valve a Half-Life-ot (Half Life: Source) és a Counter-Strike-ot átportolta új Source-motorjára. A Half Life: Source egy-az-egybeni átportolás, nincs benne semmilyen új tartalom és nem is a Blue Shift High Definition Packjével fut; azonban kihasználja az új motor vertex és pixel shadereinek előnyét a jobb vízeffektek érdekében, nem beszélve a realisztikusabb fizikáról. A Half-Life 2 sok más előnyös tulajdonságát is hozzáadták, beleértve a fejlett dinamikus lightmap-, vertex map- és shadowmap-rendszert, mely tisztább és nagyobb felbontású képeket eredményez, specular texture- és normal-mapeket, render-to-texture szórt árnyékok felhasználását és fejlesztett skybox-technikát a régi 16 bites bitmap képekkel megjelenített éghez képest. Újratervezték a nyílpuskát is, mely már képes akár a célba vett ellenséget a falhoz is szegezni. A Half-Life: Source-ot a Half Life 2 különleges kiadásaiban dobták piacra. A Day of Defeat Source-os verziója 2005. szeptember 26-án jelent meg.

2005. június 10-én jelentette be a Valve steames hírszolgálatán keresztül a Half-Life többjátékos Deathmatch-ének átportolását, ami később a Half-Life 2: Episode One mellé csomagolva jelent meg.

Jelenleg is készülőben van a Black Mesa mod, amelynek célja az, hogy maximálisan kihasználva a Source-motor képességeit, az alapoktól kezdve újra felépítsék a Half-Life-ot, a lehető legnagyobb hűséggel. A Half-Life: Source-tól abban különbözik, hogy mindent a Source-os követelmények szerint fognak újraalkotni, nemcsak egyszerű átportolás lesz. A mod fejlesztését pontosan azért kezdték el a fejlesztők, mert szerintük a Half-Life: Source messze elmaradt a rajongók elvárásaitól.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Half-Life zenéjét Kelly Bailey szerezte.

Számlista:

  • 1. „Adrenaline Horror” – 02:09
  • 2. „Vague Voices” (Black Mesa Inbound) – 02:11
  • 3. „Klaxon Beat” – 01:00
  • 4. „Space Ocean” (Echoes of a Resonance Cascade) – 01:36
  • 5. „Cavern Ambiance” (Zero Point Energy Field) – 01:39
  • 6. „Apprehensive Short” – 00:23
  • 7. „Bass String Short” – 00:08
  • 8. „Hurricane Strings” (Neutrino Trap) – 01:33
  • 9. „Diabolical Adrenaline Guitar” (Lambda Core) – 01:44
  • 10. „Valve Theme [Long Version]” (Hazardous Environments) – 01:22
  • 11. „Nepal Monastery” – 02:08
  • 12. „Alien Shock” (Biozeminade Fragment) – 00:36
  • 13. „Sirens in the Distance” (Triple Entanglement) – 01:12
  • 14. „Nuclear Mission Jam” (Something Secret Steers Us) – 02:00
  • 15. „Scared Confusion Short” – 00:16
  • 16 „Drums and Riffs” (Tau-9) – 02:03
  • 17 „Hard Technology Rock” – 01:40
  • 18 „Steam in the Pipes” (Negative Pressure) – 01:55
  • 19 „Electric Guitar Ambiance” (Escape Array) – 01:24
  • 20 „Dimensionless Deepness” (Dirac Shore) – 01:24
  • 21 „Military Precision” – 01:20
  • 22 „Jungle Drums” – 01:49
  • 23 „Traveling Through Limbo” (Singularity) – 01:17
  • 24 „Credits / Closing Theme” (Tracking Device) – 01:39
  • 25 „Threatening Short” (Xen Relay) – 00:37
  • 26 „Dark Piano Short” – 00:17
  • 27 „Sharp Fear Short” – 00:08

Kiegészítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két kiegészítő csomagot jelentetett meg a Gearbox Software fejlesztőcég a PC-s verzióhoz: az egyik az 1999-es Half-Life: Opposing Force, a másik a Half-Life: Blue Shift. Az előbbi a Half-Life cselekményvonalának Black Mesa-beli eseményeihez viszi vissza a játékost, de most a baleset következményeinek eltüntetésére érkezett amerikai tengerészgyalogosok szemszögéből élhető át a pusztítás. Újabb fegyverek, mint a M249 SAW könnyűgéppuska és egy kézre illeszthető barnacle, azaz egy ragadós nyelvű, eredetileg plafonon csüngő lény, újabb nem-játékos karakterek, barátságosak és ellenségesek egyaránt (Otis, a biztonsági őr és az X-faj [race X aliens] egyedei) és a komplexum korábban nem látott, új területei kapnak szerepet a játékban. A kiegészítés rövidebb, mint maga a Half-Life, 11 fejezetből áll az utóbbi 17 fejezetével szemben.

A Blue Shiftben harmadszor élhető át a Black Mesa katasztrófája, ez alkalommal az intézet egyik kék ruhás biztonsági őre szerepében. A kiegészítés eredetileg a dreamcastos verzió bónuszküldetése lett volna. A Blue Shift a szabadon választható ún. High Definition Packkel együtt jött ki, amely át tudta alakítani a Half-Life, az Opposing Force és az új Blue Shift kinézetét. Növelték a modellek poligonszámát és a textúrák részletességét, és némileg változattak a hangokon, legészrevehetőbben a sörétes puskáén. A Blue Shiftben az Opposing Force-hoz képest kevés volt az új tartalom: néhány új modellen - felsőkabát nélküli tudósok és biztonságiak, Otis és dr. Rosenberg - kívül mindenfajta tartalom már jelen volt a Half-Life-ban is.

A Half Life: Decay a PlayStation 2-re portolt Half-Life-hoz a Gearbox által készített kiegészítő; kooperatív játékmenetet tartalmaz, mely során a két játékos együtt old meg feladatokat és pusztít ellenségeket.

Modok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-as megjelenése óta – nem kis részben a Valve támogatásának és biztatásának hatására – szívesen dolgoznak a Half-Life-fal a független játékfejlesztők. A játék készítése során használt pályaszerkesztőt, a Worldcraftot a játékkal együtt adták. Voltak olyan tervek, hogy a Worldcraft önállóan is megvásárolható lesz majd, bár ez utóbbira nem került sor. A Valve egy szoftverfejlesztő-csomagot is kiadott, lehetővé téve a fejlesztők számára, hogy átalakítsák a játékot és modokat készítsenek; mindkét eszközt korszerűsítette a 1.1.0.0 verziójú patch. Sok kisegítő eszközt, többek között textúra-, modell- és pályaszerkesztőket készítettek vagy tettek alkalmassá arra, hogy a Half Life-on lehessen dolgozni velük.

Nyilvános a Half-Life MOD készítéséhez szükséges részének forráskódja valamint a különféle segédeszközök (például pályák árnyékainak kiszámításához szükséges segédeszközök, textúracsomagolók, modell konvertálók) forráskódja is, és emezt is felhasználták sok mod készítéséhez, például a rendkívül népszerű multiplayer modhoz, a Counter-Strike-hoz. Egyéb népszerű multiplayer modok: Natural Selection (NS), Team Fortress Classic (TFC), The Specialists, Day of Defeat (DoD), Deathmatch Classic (DMC), Action Half-Life, Firearms. A TFC-t és a DMC-t maga a Valve fejlesztette. Egyéb modok, mint például a Counter-Strike, a Specialists és a Day of Defeat, melyek független fejlesztők (modderek) keze nyomán jöttek napvilágra, később segítséget kaptak a Valve-től. Sok egyjátékos modot is készítettek, a legfontosabbak: They Hunger (1999-2001; túlélő-horror trilógia, mely teljesen különbözik az eredeti játéktól [teljes konverzió]), Poke 646 (2002; az eredeti Half-Life történetének folytatása fejlettebb grafikával), USS Darkstar (1999; egy zoológiai kutatóűrhajó fedélzetén játszódó futurisztikus akciókaland) és Half Life: Absolute Redemption (2000; négy új fejezet Gordon Freemannel és újabb találkozás a G-Mannel).

Néhány Half-Life modot önálló játékként is árusítanak; a Counter-Strike négy különböző kiadásban jelent meg (köztük az egyjátékos módot is tartalmazó Counter-Strike: Condition Zero). A Gunman Chronicles-t és a Day of Defeatet is kiadták önállóan.

A Gunman Chronicles, ami egy futurisztikus westernfilmszerű teljes konverzió, önálló játékként került ki a Rewolf software kezei közül és a Half-Life motorját használta. Viszont pár perces munkával, könnyen be lehetett hozni az eredeti Half-Life alá, mint MOD, habár néhány apróbb hibával.

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]