Hajógyári híd
| Hajógyári híd | |
 | |
| Elhelyezkedése |  Magyarország, Budapest |
| Áthidalt akadály | Duna |
| Szerkezettípus | Befüggesztett vasbeton |
| Funkció | Közúti és gyaloghíd |
| Nyílások száma | 1 |
| Teljes hosszúsága | 55,2 m |
| Sávok száma | 2×1 |
| Tervező | Darvas Endre (UVATERV) |
| Átadás ideje | 1858, 1884, 1968 |
| Elhelyezkedése | |
 Hajógyári híd
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 32′ 30″, k. h. 19° 02′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 30″, k. h. 19° 02′ 51″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hajógyári híd témájú médiaállományokat. | |
A Hajógyári híd (ritkán rövidítve: H-híd) az Óbudai-sziget második átkelője a Duna mellékágán Budapest III. kerületében.
A K-hídhoz képest nagyobb kapacitású közúti összeköttetést biztosít.
Története
A sziget és az óbudai part között sokáig csak révátkelés volt, majd később készült egy talphíd.
Az 1800-as évek közepén egyre inkább szükség volt egy állandó kapcsolatra Óbuda központja és az Óbudai Hajógyár között. 1858-ban megépült az első állandó híd. Érdekessége hogy az egyetlen fa tolóhíd volt Magyarországon. Magasabb hajók áthaladásakor a középső nyílását el lehetett tolni a hossztengelye mentén.
Ezt követte 1884-ben egy vasból készült emelőhíd, amelynél a középső nyílást eltolás helyett megemelte egy csörlőszerkezet. Az 1930-as években már nem használták, mert magas vízálláskor a hajók már nem mentek be az ágba. Ezt a szerkezetet Remmel híd, vagy Munkás híd néven is ismerték.
Az emelőhíd felújítása helyett 1968-ban készült el a mai is látható befüggesztett vasbeton híd.
Nyaranta a Sziget Fesztivál lebonyolításában fontos szerepe van, mivel a hídon keresztül szállítják a rendezvényhez szükséges eszközöket és felszereléseket, valamint a lakóautós látogatók is itt hajthatnak be.
Lásd még
Források
- dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 963-218-690-7
