Hajnalpírlepke
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A hím |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Anthocharis cardamines (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hajnalpírlepke témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnalpírlepke témájú médiaállományokat. |
A hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A hajnalpírlepke elterjedési területe Európa, az északi sarkkörig. Hiányzik Krétán, Elbán, Észak-Afrikában és Spanyolország déli részén. Korábban gyakoribb volt.
Alfajai [szerkesztés]
- Anthocharis cardamines alexandra (Hemming 1933)
- Anthocharis cardamines cardamines
- Anthocharis cardamines hayashii (Fujioka 1970)
- Anthocharis cardamines hibernica (Williams 1915)
- Anthocharis cardamines isshikii (Matsumura 1925)
- Anthocharis cardamines kobayashii (Matsumura 1925)
- Anthocharis cardamines koreana (Matsumura 1925)
- Anthocharis cardamines meridionalis (Vérity 1908)
- Anthocharis cardamines phoenissa (von Kalchberg 1894)
- Anthocharis cardamines progressa (Sovinsky 1905)
- Anthocharis cardamines septentrionalis (Wnukowsky 1927)
Megjelenése [szerkesztés]
A hajnalpírlepke elülső szárnya 1,6-2,5 centiméter hosszú. A hím elülső szárnyának csúcsán nagy narancsszínű folt („hajnalpírfolt”) van, a nőstényen ez az ismertetőjegy hiányzik. A lepke alapszíne felül szürkés- vagy sárgásfehér. Az elülső szárny fekete szegélyfoltja egységes, legfeljebb a szárnyrojt mellett látunk apró, fehér foltokat. A középsejt fekete zárófoltja kicsiny, néha hiányzik. A hátulsó szárny fonákja sárgászöld márványozású.
Hernyója kékeszöld, fekete pontokkal, oldalán fehér csíkkal. Alsóteste sötétzöld.
Életmódja [szerkesztés]
A hajnalpírlepke erdők ritkás, félárnyékos részein, erdőszéleken él, de nyílt területeken, virágos réteken és kertekben is megtaláljuk, a hegyvidékeken 2000 méter magasságig.
A korai lepkék közé tartozik; már az első melegebb időszak után repül — többnyire április elejétől júniusig, az Alpokban még augusztus elején is. A növényeken megpihenő lepke összecsukja szárnyait, ezért nehéz észrevenni.
Évente egy nemzedéke kel ki.
|
|
Petéit virágbimbókba rakja, és a kikelő hernyók először a magtokokat fogyasztják. Hernyóidőszaka június-július. A hernyók tápnövényei:
- réti kakukktorma (Cardamine pratensis),
- szapora zsombor (Sisymbrium officinale),
- kányazsombor (Alliaria petiolata),
- borzas ikravirág (Arabis hirsuta),
- vadrepce (Sinapis arvensis),
- holdviola (Lunaria sp.)
és más keresztesvirágúak. A hernyók májusban jelennek meg, és többnyire júliusban bábozódnak be. Bábja zöld vagy barnás, fejrésze sarló alakúan görbült. A bábot fonal erősíti övszerűen a növény szárához, amin áttelel.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 27.
