Hajnalpírlepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hajnalpírlepke
A hím
A hím
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Fehérlepkék (Pieridae)
Alcsalád: Pierinae
Nemzetség: Anthocharini
Nem: Anthocharis
Faj: A. cardamines
Tudományos név
Anthocharis cardamines
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hajnalpírlepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnalpírlepke témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnalpírlepke témájú kategóriát.

A hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajnalpírlepke elterjedési területe Európa, az északi sarkkörig. Hiányzik Krétán, Elbán, Észak-Afrikában és Spanyolország déli részén. Korábban gyakoribb volt.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajnalpírlepke elülső szárnya 1,6-2,5 centiméter hosszú. A hím elülső szárnyának csúcsán nagy narancsszínű folt („hajnalpírfolt”) van, a nőstényen ez az ismertetőjegy hiányzik. A lepke alapszíne felül szürkés- vagy sárgásfehér. Az elülső szárny fekete szegélyfoltja egységes, legfeljebb a szárnyrojt mellett látunk apró, fehér foltokat. A középsejt fekete zárófoltja kicsiny, néha hiányzik. A hátulsó szárny fonákja sárgászöld márványozású.

Hernyója kékeszöld, fekete pontokkal, oldalán fehér csíkkal. Alsóteste sötétzöld.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajnalpírlepke erdők ritkás, félárnyékos részein, erdőszéleken él, de nyílt területeken, virágos réteken és kertekben is megtaláljuk, a hegyvidékeken 2000 méter magasságig.

A korai lepkék közé tartozik; már az első melegebb időszak után repül — többnyire április elejétől júniusig, az Alpokban még augusztus elején is. A növényeken megpihenő lepke összecsukja szárnyait, ezért nehéz észrevenni.

Évente egy nemzedéke kel ki.

Hím példány egy réti kakukktormán
és egy nőstény

Petéit virágbimbókba rakja, és a kikelő hernyók először a magtokokat fogyasztják. Hernyóidőszaka június-július. A hernyók tápnövényei:

és más keresztesvirágúak. A hernyók májusban jelennek meg, és többnyire júliusban bábozódnak be. Bábja zöld vagy barnás, fejrésze sarló alakúan görbült. A bábot fonal erősíti övszerűen a növény szárához, amin áttelel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.  
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 27.