Hajómértékek
Hajómértékek alatt a hajók különféle műszaki adatainak (tömeg, űrméret, vízkiszorítás, hordképesség, merülés, hosszúság, sebesség) mértékeit értjük.
Tartalomjegyzék |
Vízvonal [szerkesztés]
A vízbe merülő hajó testén a (hullámmentes) vízfelszín által érintett vonal.
Merülés [szerkesztés]
A hajó vízbe legmélyebben merülő pontjának vízszinttől számított függőleges távolsága.
Egyes helyeken a tengeren is, de különösen a folyókon rendkívül fontos ismerni, hogy a hajó milyen mélyen merül a vízbe. Ezért a hajók oldalán – általában több ponton – merülési mércét helyeznek el. Korábban ezt szegecselték, majd egy ideig a festett jelölés volt használatban, manapság hegesztik.
A merülési mércéről leolvasott adatok alapján kiszámítható a hajóba berakott rakomány mennyisége.
A merülési mérce segítségével pontosan ellenőrizhető a hajó úszáshelyzete is, ennek révén kiküszöbölhető az oldalra dőlés, illetőleg előre vagy hátra bólintás (orr- vagy fartrimm).
Vízkiszorítás [szerkesztés]
Amint azt Arkhimédész törvénye alapján tudjuk, minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya. A felszínen úszó hajó így értelemszerűen a saját tömegével megegyező tömegű vizet szorít ki.
Ebből következik, hogy a vízbe merülő hajó által elfoglalt térfogat alapján meghatározható a hajó saját tömege.
A vízkiszorítás értéke tehát tulajdonképpen a hajó saját tömegét adja meg.
Egyes hajótípusoknál (például személyhajók, vontatók, hadihajók) a hordképesség elhanyagolható, illetőleg érdektelen. Ezeknél a hajóknál jellemző értékként a vízkiszorítást szokás megadni.
Hordképesség [szerkesztés]
A hordképesség a hajóba berakható tömeget méri tonnában mérve. A bruttó hordképesség a teljes teherbírást jelenti, amibe az árun kívül a gépek, berendezések, üzemanyag is beletartoznak, míg a nettó hordképesség csak a hasznos kapacitást (a szállítható rakomány tömegét) fejezi ki.
Űrméret [szerkesztés]
A hajók térkapacitásának mérésére két rendszer van használatban: a bruttó és nettó regisztertonna illetve az 1982-es hajómérték konvenció alapján a konvencióhoz csatlakozó államokban azt felváltó bruttó és nettó tonna.
Bruttó/nettó regisztertonna [szerkesztés]
A regisztertonna – neve ellenére – nem tömeg-, hanem űrmérték. 1 regisztertonna = 100 köbláb = 2,8316846592 m³. A hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény óta az aláíró országokban nem használatos.
A bruttó regisztertonna (BRT) az egész hajó űrtartalmát méri.
A nettó regisztertonna értéket a BRT-ből képzik úgy, hogy kivonják belőle a következőket:
- személyzeti szállás
- parancsnoki híd
- gép- és fűtőházak
- üzemanyagtartály
- ballaszttartályok
- szivattyú
- éléskamra
- műhelyek és készletraktár
Bruttó űrtartalom [szerkesztés]
A fogalmat a 56/1982. (X. 22.) MT rendelet (a hajók köbözésére vonatkozó 1969. évi nemzetközi egyezmény kihirdetéséről) írja le.
Egy hajó bruttó űrtartalmát (GT = gross tonnage) a következő képlet alapján kell meghatározni:
GT = K1 x V
ahol:
V = a hajó valamennyi zárt terének össztérfogata köbméterben,
K1 = 0,2 + 0,02 x log10V
A bruttó űrtartalom egy, a hajók összes belső térfogatát jellemző dimenzió nélküli mérőszám.
Legnagyobb bemerülés jele – Plimsoll mark – Lloyd-karika [szerkesztés]
1875-ben Samuel Plimsoll angol parlamenti képviselő javaslatára a nemzetközi forgalmú hajók oldalára festik az u.n. Plimsoll jelet, amely a víz sótartalmától és hőmérsékletétől függően jelzi a hajó maximális merülését (terhelhetőségét). Korábban sok baleset történt abból az okból, hogy a berakodás kedvezőtlen esetben hideg, nagy sótartalmú tengeren történt, míg a hajóút meleg édesvízen keresztül vezetett, ahol a hajó sokkal mélyebbre merült. Időnként az is előfordult, hogy a hajót szándékosan túlterhelték, hogy a tulajdonosok bezsebelhessék a biztosítás összegét. Előfordult az is, hogy az Európából Amerikába bevándorlókat szállító hajók elsüllyedtek a túlterhelés miatt.
Plimsoll javaslatára 1875-tól figyelembe vették a szállítás ezen körülményeit. A magyar hajósnyelvben a Plimsoll név helyett a "Lloyd karika" elnevezés használatos.
A Plimsoll az alábbi merülési jeleket festette fel a hajók vízvonalára:
- TF – Tropical Fresh Water – trópusi édesvíz
- F – Fresh Water – édesvíz
- T – Tropical Seawater – trópusi tengervíz
- S – Summer Seawater – nyári tengervíz
- W – Winter Seawater – téli tengervíz
- WNA – Winter North Atlantic – téli Észak-atlanti tengervíz
A jelzések figyelembevételével biztosítható, hogy a hajó minden várható körülmény között is normálisan tud üzemelni. Télen általában viharosabb tengeren kell hajóni, mint nyáron, és az Atlanti-óceán északi részén is átalában rosszabbak az időjárási körülmények, mint a trópusi tengereken. Az édesvízre vonatkozó jelzések azt veszik figyelembe, hogy a kevésbé sós vízben a hajó mélyebre merül.
Hosszúság [szerkesztés]
Sebesség [szerkesztés]
- Lásd még: csomó (mértékegység)
