Haggenmacher Károly
| Haggenmacher Károly | |
 | |
| Született | 1835. március 13. Svájc, Winterthur |
| Elhunyt | 1921. augusztus 8. (86 évesen) Magyarország, Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  svájci |
| Házastársa | Szalay Gizella Julianna |
| Foglalkozása | malomgépész, feltaláló |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Farkasréti temető (46/49-díszsor-19. sírbolt)[1][2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haggenmacher Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Haggenmacher Károly, (Winterthur, 1835. március 13. – Budapest, 1921. augusztus 8.) svájci származású magyar malomgépész, feltaláló.
Családja[szerkesztés]
Svájcban született, nagyapja, apja szintén molnár szakmát tanultak. Református vallásúak voltak. Nevük (lefordítva: "szakállaspuska-készítő") mutatja, hogy régi, céhes hagyományokkal rendelkező kézműves família voltak. David Emmanuel Haggenmacher (1795–1862), az apa, sikertelen malombérleti és vendéglátóipari próbálkozás után a malom működési elvére épülő kartonpapír-gyártással alapozta meg vagyonát. Édesanyja: Anna Barbara Wiedmann (1800–1882) volt. Elsőként a legidősebb fiú, Kaspar Emmanuel (1822–1886) jött Magyarországra (1843/44-ben Debrecenben, 1851-ben Nagyváradon dolgozott, mint molnár), de 1854-ben végleg hazatelepült.
Bátyja, Heinrich Jacob, a későbbi Haggenmacher Henrik (1827–1917), az 1850-es évek elején jött Magyarországra. Előbb a malomiparban, majd a söriparban is vállalatot alapított. Az ő fia volt ifj. Haggenmacher Henrik (1855–1917).
Tanulmányai[szerkesztés]
Az elemi iskola elvégzése után polgári iskolában, majd szakiskolában tanult, mindvégig kitűnő eredménnyel. A finommechanikai műszerészi tanonckodástól nagymérvű rövidlátása miatt hamar búcsút kellett vennie, molnár-gyakornokként a leideni malomban helyezkedett el.
Pályafutása[szerkesztés]
A szakma elsajátítása után mint molnár, először Csehországban vállalt munkát, majd bátyját követve 1856-ban került Magyarországra. A Pesten élő testvérek (Károly és Henrik), a svájci szülők anyagi támogatásának köszönhetően, elhanyagolt malmok feljavításával és eladásával alapozták meg tőkéjüket. Előbb a Henrik által bérelt Teréz-külvárosi Ördögmalomban dolgozott, majd 1863-tól az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Társaság szolgálatába lépett főmolnárként. 1869-ben házasságot kötött Szalay Gizella Juliannával (1845–1929), s ugyanekkor műszaki és kereskedelmi igazgatóvá nevezték ki. Ezt a tisztséget csaknem 50 éven keresztül, haláláig betöltötte. (Helyettese 1870-ig Julius Maggi, a híres nyugat-európai Maggi cég alapítója volt).
Találmányai[szerkesztés]
Életművét a szakmatörténeti jelentőségű 15 malomipari találmánya jelentette. Első találmányát 1873-ban, az utolsót 1907-ben szabadalmaztatta. A találmányok közül hetet síkszitára, hetet daratisztító gépre, egyet a gabona felületének tisztítására adott be. Találmányai közül a síkszita hozta meg számára a világhírt, amelyre Haggenmacher 1883-ban, illetve továbbfejlesztett változatára 1887-ben kapott szabadalmat. 1887 óta a malomiparnak nélkülözhetetlen gépévé vált a síkszita. A budapesti Wörner-gyár készítette és forgalmazója Fischer Adolf mérnök volt. A Wörner-gyár alig egy év alatt 200 db síkszitát készített, ami a múlt században kiváló gyártóteljesítménynek számított. A Haggenmacher malmaiban alkalmazott kiterjedt osztályozás eredményeként a termékek széles skáláját: több mint húszféle lisztet és korpát állítottak elő. Ilyen gazdag termékválasztékot manapság sehol sem érnek el.
Alapításai, adományai[szerkesztés]
Haggenmacher Károly emberi nagysága más területen is kiemelkedett, számos jótékonysági akcióban vett részt, jelentős támogatást nyújtva ezekhez. Ő alapította a „Bethánia református árvaházat”, mely a második világháborúban megsemmisült. Műgyűjteményének jó részét a budapesti Iparművészeti Múzeumnak ajándékozta. Az első világháborút követő bizonytalan hazai üzleti és pénzügyi viszonyok miatt vagyonának négyötödét svájci jótékonysági intézményekre hagyta és a "Karl Haggenmacher"-alapok jótékony céllal (öregek, rászorultak megsegítése, gyermekek és árvák gondozása, fiatal tehetségek és művészek ösztöndíjjal való támogatása) máig léteznek.
A Magyar Fővárosi Malomegyesület tiszteleti tagja volt.
Halála[szerkesztés]
Hosszú, eredményes életútja tragikusan ért véget: 1921. augusztus 8-án budai villájában önkezével vetett véget életének. A Farkasréti temetőben nyugszik a 46-47-48-49. parcellacsoportot övező díszsor 19. sírboltjában.
Érdekességek[szerkesztés]
Festői környezetben áll Budán, a Tündérhegynek nevezett XII. kerületi részen a Szilasy út 3. szám alatt az egykori sörgyáros Istenszeme vendégfogadó, egy óriási park közepén. A 19. század közepén Haggenmacher Károly szerezte meg a zugligeti uradalom tulajdonát, ahol 1864-ben még vendégfogadó üzemelt.
Károlynak szívügye volt a majorság sorsa. Hatalmas parkjában tó is volt, de erről már csak a leírásokból értesülhetünk (Králich András helytörténész). Gyönyörű kertté varázsolta a tóra néző épület környékét, felismerve, micsoda természeti kincs ez a tengerszemre hasonlító tavacska a karsztos hegyoldalban. Partjára szelídgesztenyefákat ültettetett: csak itt találhatók ilyenek a budai hegyekben. Ezért, és mert a tó különleges elhelyezkedése miatt különleges a mikroklímája is, élvez ma a kert kiemelt védettséget a budai park természetvédelmi övezetén belül. A klasszicista stílusú épület timpanonjában óriási szem volt látható, valamikor Istenszem vendéglő néven csábította a gyönyörű vidékre a budai polgárokat. A Haggermacher család utolsó, még Magyarországon élő rokona, Pekár Zsuzsa így emlékszik vissza a Károly korabeli villára a Turul című folyóirat hasábjain: "… Az a ház színes, berakott üvegablakaival, régi svájci kályháival olyan volt, mint egy ékszer az erdő mélyén…" (A házat Dreher-villának is titulálják, mivel a tulajdonosnak, Károlynak a fivére Dreher lányt vett feleségül, így egyesítvén a sörgyártó dinasztiákat.) Haggenmacher Károly 1921-ben itt lett öngyilkos, talán megvakulása miatt. Gyermektelenül hunyt el. Örököse és unokahúga, Haggenmacher Bertha Luisa - Dreher Jenő sörgyáros felesége - nem sokkal később a fővárosra bízta a nyaralót egy feltétellel: területén gyermekintézetet hozzanak létre.[3]
Budapest székesfőváros birtokolta azontúl az épületet. Külön nevezetessége még a villának, hogy Budapest első Kossuth-szobrát a kertjében állították föl 1913-ban, azon szomorú esemény emlékéül, hogy Kossuth Lajost e ház közelében fogták el az 1837-ben a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt.
A háború után Kossuth Lajos Gyermekotthon és Általános Iskola néven működött: pszichoorganikusan sérült gyerekek laktak és tanultak benne.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Sipos Zoltán: Istenszeme a Svábhegyen, Népszabadság, 2004. július 16. [1].
- ↑ Magyar Nemzet, 2000. július 7. 4. oldal
Források[szerkesztés]
- Réz Gyula: Haggenmacher Károly In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok A-H. Online: Magyar Mezőgazdasági Pantheon [2]
- Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók) [3]
- Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 358–359. o. ISBN 963-85433-5-3
- Halmos Károly: Haggenmacher Henrik és Károly. In: Sokszínű kapitalizmus. Szerk.: Sebők Marcell, HVG Kiadó Rt., Budapest, 2004, 74–83. o.
Irodalom[szerkesztés]
- Haggenmacher Károly életrajza
- Haggenmacher Károly. Molnárok Lapja, 1921. 33. sz.
- Theibsz József: Malomipar. (Malomgépek.) Budapest, 1942.
- Vajda Pál: Hungarian pioneers of technics and industry, (Hungarian Foreign Trade), 1956
- Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók. Budapest, 1958.
- Szőke Béla: Műszaki nagyjaink. Budapest, 1983. II.
- Évfordulóink a műszaki- és természettudományokban. Budapest, 1985.
- Ganz és társa Vasöntő- és Gépgyár RT Budapesten. Budapest, 1986.
- Magyar életrajzi lexikon [4]
- Pénzes István: Haggenmacher Károly In: Évfordulók a műszaki és természettudományokban, 1985. 61-62.
- Pekár Zsuzsa: Megemlékezés Haggenmacher Károlyról születésének 150. évfordulóján In: Gabonaipar 32. 1985. 2. 41-45.
- Pénzes István: Haggenmacher Károly malomgépészetéről - születésének 150. évfordulóján In: Gabonaipar 32. 1985. 3. 111-119.
- Pekár Zsuzsa: A Magyarországra bevándorolt Haggenmacher család. A Haggenmacher nemzetség svájci eredete In: Turul 66. 1993. 3. 1-25.
- Pekár Zsuzsa: Haggenmacherek Magyarországon In: Turul 67. 1994. 1-2. 35-41.; 3. 83-94.
- Haggenmacher Károly budapesti lakos őrlő anyagok osztályozására nyert szabadalmának meghosszabbítása kegyelmi úton. Magyar Szabadalmi Hivatal, Iparjogvédelmi dokumentumok. 215. A Magyar Országos Levéltár, Kereskedelmi Minisztérium, Ipar és Belkereskedelmi Osztály K 231 - 1898 - 13 - 2969 [5] Megtekintve: 2020-02-25.