Hadrianopolisi csata (324)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hadrianopolisi csata
Konfliktus I. Constantinus és Licinius közötti polgárháború
Időpont 324. július 3.
Helyszín Hadrianopolis közelében, Római Birodalom
Eredmény I. Constantinus győzelme
Szemben álló felek
I. Constantinus csapatai:130000 gyalogos, 10000 lovas Licinius csapatai:150000 gyalogos, 15000 lovas
Parancsnokok
I. Constantinus Licinius
Szemben álló erők
130 000 165 000
Veszteségek
ismeretlen 34 000

A 324. július 3-án vívott hadrianopolisi csata I. Constantinus és Licinius seregei között zajlott.

Constantinus seregei a szarmaták ellen folytatott hadjárat során átlépték a Duna vonalát és ezzel betörtek Licinius területére. Ez volt az indíték, ami Liciniust támadásra késztette. Licinius serege ugyan számbeli fölényben volt, viszont Constantinus katonái között sok harcedzett veterán szolgált. Az ellenfelek a Marica folyó két partján napokig néztek egymással farkasszemet. Constantinus július 3-án meglepetésszerűen megkezdte az átkelést, és a kibontakozó ütközetben veteránjai vereséget mértek ellenfele gyakorlatlan katonáira, és Licinius arra kényszerült, hogy Byzantium falai mögé vonuljon vissza. Licinius később meg is adta magát Constantinusnak, miután Constantinus megígérte neki, hogy életben hagyja, azonban egy évvel később összeesküvés vádjával mégis kivégeztette.

Constantinus törekvése, hogy kiprovokálja a polgárháborút, sikerrel járt, és ezután a Licinius elleni hadjárat is az ő győzelmét hozta. Seregei több csatában is legyőzték Licinius seregeit, beleértve a flottáját is. Constantia kérésére először meghagyta sógora életét, azonban néhány hónappal később elrendelte a kivégzését, megszegve ezáltal ünnepélyes esküjét. Az ifjabb Licinius, aki korábban apja mellett volt caesar, szintén Constantinus haragjának vagy gyanakvásának lett az áldozata. Ezután már Constantinus volt a Római Birodalom egyetlen és megkérdőjelezhetetlen uralkodója. Megvolt a hatalma, hogy megalapítsa az 'Új Rómát', azaz az új fővárost Byzantiumban, ami a 'régi Róma' köztársasági és pogány hagyományait már nem viselte magán.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona. Maecenas Könyvkiadó 2000. ISBN 963 645 080 3

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]