Hacilar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Színes kerámiaedény (i.e. 6. e.) ACM, Ankara

Hacilar újkőkori település feltárt lelőhelye Törökországban, 25 km-re a mai Burdur-tól délnyugatra. A feltárt emberi települési nyomok az i.e. 7040-tól származnak. A régészeti terület több őskori perióduson át lakott volt.

A régészeti hely ismertetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az őskori település végleges megszűnte után a terület elhanyagolt sima halommá (tell,höyük) vált és így is maradt 1956-ig. Ebben az évben egy helyi tanár mutatta meg a dombot a brit James Mellaart régésznek, aki 1957-ben megkezdte a lelőhely feltárását. A régészeti kutatások Mellaart irányításával 1960-ig folytak. A feltárt leletek jelenleg az ankarai Anatóliai Civilizációk Múzeumában kerültek bemutatásra. Hacilar régészeti jelentőségét az adja, hogy az állandó emberi település Catalhöyüköt követő közvetlen fejlődési folyamatát reprezentálja.

A Hacilarban feltárt lakóépületek fejlettebb, de a catalhöyükiekhez hasonló kialakításúak. A helyiségek belső udvar köré vannakcsoportosítva. Minden lakóépület – az eső- és talajvíz elleni védekezés érdekében - kőalapozással épült.

Az épületek felmenő falszerkezete – a nálunk is ismert népi építészeti módon – patics-, vagy égetés nélküli, napon szárított agyagtéglából készült, sártapasztással és meszeléssel. Az épületek lapostetősek voltak. A födémet fegerendákból készítették, faoszlop-alátámasztással. A régészek úgy vélik hogy ezek a házak fából készített emeleti szinttel rendelkeztek.

A belső terek díszítés nélküli sima meszelt agyagvakolatúak és csak ritkán festették őket. Idővel változások történtek a lakóegységek kialakításánál: agyaghabarcsból készített padlóburkolás készült. A falakban szekrények részére jól hasznosítható bemélyedéseket készítetek. A konyha kikerült a nappali helyiségből, az épület felső szintjét magtárnak, és / vagy munkahelynek használták.

Çatalhöyükkel szemben itt a halottakat a városon kívül temették el. A házakban Hacilarban is megtalálhatók az anyaistennő-ábrázolások, ülő-, vagy álló pózban, terrakottából. Az itt talált színezőanyag maradványok alapján az sem zárható ki, hogy itt textilszövést is folytattak.

A hacilari - jól kiégetett, polírozott – cserépáruk vörös, barna és vöröses-sárga színezésűek. Magas fényre polírozott agyagkorsók, vörös színárnyalattal, nőifej- és számos más formára kialakított, állatformájú szakrális célú korsók (szarvas, disznó, madár) szemlélhetők a tárlókban. Növényi maradványok és a tűzkőszerszámokon található nyomok alapján tismert, hogy Hacilar lakói földműveléssel foglalkoztak.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ACM Munkacsoport: Museum für Anatolische Zivilisationen (Museumführer), - ACM 1997. (magyarra fordította: KT: KT_ARCHIV_VeML) - ISBN 975-7423-33-X
  • Sebastiano Soldi: Az Ókori Közel-Kelet művészete, A művészet története 1. - Corvina Kiadó, 2006 - ISBN 963-13-5554-3
  • Békési B. István: Törökország (p.482-489) - Panoráma-könyvek - ISBN 963-243-150-2
  • M. Roaf: A mezopotámiai világ atlasza - Bp. Helikon K.1998. - ISBN 963-548-790-8
  • T. Cornell - J. Matthews:A római világ atlasza - Helikon K. Bp.1991. - ISBN 963-208-626-0
  • JM. Norets: A szétváhagyományok kora (Képes történelem 4.k.) Magyar Könyvklub 1999. - ISBN963 548 967 6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hacilar témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap