Habsburg–Tescheni Frigyes Ferdinánd főherceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frigyes Ferdinánd főherceg, Johann Stadler litográfiája, 1841.

Habsburg–Tescheni Frigyes Ferdinánd Lipót főherceg, Erzherzog Friedrich Ferdinand Leopold von Österreich-Teschen, (Bécs, 1821. május 14. – Velence, 1847. október 5.), osztrák főherceg, Károly főherceg harmadik fia, altengernagy, 1844-től a császári–királyi haditengerészet főparancsnoka.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Származása, testvérei [szerkesztés]

Frigyes Ferdinánd főherceg 1821. május 14-én született Bécsben. Édesapja Károly főherceg (1771–1847), Teschen első hercege volt, II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király és Mária Ludovika császárné harmadik fia. Édesanyja Henrietta Alexandrina nassau-weilburgi hercegnő (1797–1829), Frigyes Vilmos nassau-weilburgi herceg (1768–1816) és Lujza Izabella kirchbergi várgrófnő (Burggräfin) leánya volt. Hét gyermekük közül Frigyes Ferdinánd főherceg volt a harmadik fiú. A testvérek:

Frigyes Ferdinánd főherceg apja, Károly főherceg 1809 májusában az asperni csatában legyőzte Napóleont, és jelentős része volt az 1813-as Népek Csatájában is, amely a Francia Császárság bukásához vezetett. Károly főherceget hadvezéri érdemeiért I. Ferenc császár Teschen első hercegének méltóságába emelte. Károly főherceg 1847-ben bekövetkezett halála után a tescheni hercegi címet és a hatalmas birtokadományt elsőszülött fia, Frigyes Ferdinánd bátyja, Albert főherceg örökölte.

Pályafutása [szerkesztés]

Frigyes Ferdinánd főherceget bátyjával, Albert főherceggel együtt igen gondosan nevelték, egyik tanáruk Franz Ritter von Hauslab tábornok (1798–1883) volt, a tüzérség és a térképészet kiváló szakértője, aki később (1843-tól) Ferenc József főherceget, a jövendő osztrák császárt, és annak öccsét, Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd Miksa főherceget, Mexikó jövendő császárát is oktatta.

Frigyes Ferdinánd főherceg 1836-ban belépett a császári-királyi Haditengerészethez (k.k. Kriegsmarine). Ő volt a császári ház első tagja, aki a tengerésztiszti pályát választotta. Velencében, az akkori Ausztria legnagyobb flottatámaszpontján 1837 júliusában behajózott a „Medea” fregattra, gyakorlati tengerész-kiképzésre. Hamarosan kapitányi kinevezéseket kapott. 1838-ban Velencében súlyos betegségen esett át. 1839-tól több közel-keleti utat tett Anton von Prokesch-Osten gróf tábornok (1795–1876) kíséretében. A tapasztalt diplomata, Ausztria keleti ügyeinek főmegbízottja beavatta a fiatal tengerésztisztet balkáni és a levantei hatalmi játszmák rejtelmeibe.

Emlékérem Frigyes Ferdinánd főhercegről és Szidón 1840-es ostromáról.

1840-ben részt vett a londoni szövetség Szíria elleni hadjáratában, ahol Nagy-Britannia, Ausztria, Oroszország, Poroszország és az Oszmán Birodalom együttesen léptek fel Muhammad Ali pasa (1769–1848) egyiptomi alkirály ellen, aki meghódította Szíriát és Palesztinát. Az egyiptomiak elleni harcokban a főherceg kitűnt bátorságával, különösen a szidóni erődítmény (ma: Szaida, Libanon) ostromában. Szidónt egy nemzetközi flottakülönítmény rohamozta meg, három brit hadigőzös, négy török korvett és a „Guerriera” fregatt, amelynek másodkapitánya Frigyes Ferdinánd főherceg volt. A főherceg személyesen vezette az egyik partra szálló harci egységet. Az erőd szeptember 26-án, néhány órás harc után elesett. Frigyes Ferdinánd dicsérettel harcolt Akkó (St. Jean d'Acre, ma: Akko, Izrael) elfoglalásáért vívott partaszállás és ostrom során. Ez volt Palesztina legerősebb erődítménye, melyet 1799-ben maga Bonaparte tábornok is sikertelenül ostromolt. Akkón eleste (1840. november 3.) után Mohammad Ali meghátrált, és elfogadta az európai nagyhatalmak követeléseit. Vitézségéért Frigyes Ferdinánd főherceg hazatérve megkapta a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) lovagkeresztjét.

1841-ben kinevezték a velencei partvidéki körzet (Seebezirk Venedig) parancsnokává. 1842-ben Algériába tett utazást, majd a „Bellona” fregatt fedélzetén Angliába látogatott, hogy megismerje a Brit Királyi Haditengerészet (Royal Navy) szervezetét és hadikikötőit.

1844-ben altengernaggyá léptették elő, és kinevezték a császári-királyi Haditengerészet főparancsnokává, székhelyét Velencében állítota fel. Itteni munkájával számos szervezeti reform alapját vetette meg. Az osztrák hadiflotta szervezeti felépítése még a velenceiektől örökölt, akkor már korszerűtlen mintát követte. Ferenc Ferdinánd elindította a korszerű flottaszervezést, a modern európai nagyhatalmak haditengerészeteinek mintájára. Különösen nagy gondot fordított az tengerésztisztek kiképzésének és az utánpótlás nevelésének feladataira.

1845-ben ünnepélyes keretek között felvették a Johannita Lovagrendbe. Jelölték a hadiflotta főparancsnoki tisztségére is, amikor egy korábbi sárgalázas fertőzése váratlanul kiújult, és a főherceg rövid szenvedés után 1847. október 5-én meghalt, 26 éves korában. Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el. Szervezőmunkája félbemaradt. Nőtlen volt, gyermeket nem hagyott maga után.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

  • Meyers Konversations-Lexikon, 1893-1897.
  • Constantin von Wurzbach (szerk): Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, 6. kötet, Bécs, 1860. (Online: [1] is.)
  • C. Arnold McNaughton: The Book of Kings: A Royal Genealogy, Garnstone Press, London, 1973.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Habsburg–Tescheni_Frigyes_Ferdinánd_főherceg&oldid=13461723”