Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Amália főhercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erzsébet Amália főhercegnő

Erzsébet Amália Eugénia Mária Terézia Karolina Lujza Jozefa (Elisabeth Amalie Eugenia Maria Theresia Karoline Luise Josepha von Österreich) (Reichenau an der Rax, 1878. július 7.Liechtenstein, 1960. március 13.), osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, Ferenc Ferdinánd trónörökös húga, házassága révén liechtensteini hercegné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet Amália főhercegnő az alsó-ausztriai Reichenau an der Rax üdülőhelyen, a Wartholz villában született. Édesapja Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos főherceg (1833–1896) volt, I. Ferenc József császár és király öccse. Édesanyja a főherceg harmadik felesége, a Bragança-házból való Mária Terézia portugál infánsnő (1855–1944) volt, I. Mihály portugál király leánya. Az 1873-ban a Majna-menti Kleinheubach-ban, a Löwenstein-Wertheim-Rosenberg hercegség székhelyén, anyjának szülővárosában kötött házasságból két leány született:

  • Mária Annunciáta főhercegnő (1876–1961), aki apja második, elhunyt feleségének keresztneveit kapta, de a családban csak „Miana”-nak hívták, és
  • Erzsébet Amália főhercegnő (1878–1960), aki Aloys (Alajos) von und zu Liechtenstein herceghez ment feleségül.

Károly Lajos főherceg második házasságából, amelyet Mária Annunciáta nápoly–szicíliai királyi hercegnővel (1842–1871), II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (1810–1859) leányával kötött, négy gyermek született, Mária Annunciáta főhercegnő féltestvérei:

Erzsébet Amália liechtensteini hercegné férjével és első gyermekükkel

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Staatswappen-Liechtensteins.svg

1903. április 20-án Bécsben feleségül ment Aloys (Alajos) Aloys Gonzaga Maria Adolf von und zu Liechtenstein herceghez (1869–1955) [1], Alfred von und zu Liechtenstein herceg (1842–1907) [2] és Henriette von Liechtenstein hercegnő (1843–1931) [3] fiához.

8 gyermekük született, valamennyien a Liechtenstein hercege/hercegnője (Prinz/Prinzessin von und zu Liechtenstein) címet viselték:

  1. Franz Joseph Maria Aloys (1906–1989), akinek keresztapja a császári nagybácsi, I. Ferenc József volt. 1939-től II. Ferenc József néven Liechtenstein uralkodó hercege lett, és 1943-ban Georgina von Wilczek osztrák grófnőt (1921–1989) vette feleségül.
  2. Maria Theresia Henriette Aloisia (1908–1973), aki 1944-ben Arthur von Strachwitz grófhoz (* 1905) ment feleségül.
  3. Karl Alfred Maria Johannes (1910–1985), aki 1949-ben Habsburg–Toscanai Ágnes főhercegnőt (* 1928), Hubert Szalvátor főherceg (1894–1971) leányát, Ferenc Szalvátor főherceg és Mária Valéria főhercegnő unokáját vette feleségül.
  4. Georg Hartmann Maria Josef (1911–1988), aki 1948-ban Maria Christina von Württemberg hercegnőt (* 1924) vette feleségül.
  5. Ulrich Dietmar Maria Franz (1913–1978).
  6. Marie Henriette Theresia Aloisia (* 1914), aki 1943-ban Pierre d'Eltz-hez (* 1909) ment feleségül.
  7. Aloys Heinrich Maria Franz (1917–1967).
  8. Heinrich Hartneid Maria Franz (1920–1993), aki 1968-ban Amélie Podstatzkit (* 1935) vette feleségül.

Liechtenstein uralkodó hercegének, I. Ferencnek (1853–1938) nem voltak gyermekei, a trón várományosának unokaöccsét, Aloys herceget, Erzsébet Amália főhercegnő férjét tartották. Aloys herceg 1923. február 26-án lemondott trónigényéről legidősebb fia, Franz Joseph javára, aki így Liechtenstein Hercegség trónörökösévé lépett elő. 1938. július 25-én I. Ferenc uralkodó herceg elhunyta után Franz Joseph herceg átvette a régensi méltóságot. Vaduzba költözött, és 1939. május 30-án II. Ferenc József néven Liechtenstein uralkodó hercegévé koronázták. Az uralkodó hercegek sorában ő volt az első, aki székhelyét a hercegségben tartotta.

Erzsébet Amália főhercegnő fiával együtt Liechtensteinben élt. 81 éves korában, 1960. március 13-án hunyt el a hercegség fővárosában, Vaduzban. Fia Liechtenstein uralkodója maradt 1989-ben bekövetkezett haláláig.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wladimir Aichelburg: Erzherzog Franz Ferdinand von Österreich-Este und Artstetten, Verlagsbüro Johann Lehner, Bécs, 2000.
  • Généalogies des rois et des princes de Jean-Charles Wolkmann Edit. Jean-Paul Gisserot (1998)
  • Peter Geiger: Krisenzeit: Lichtenstein in den Dreissigerjahren 1928-1939, 1997.
  • L.D. Beattie: Geschichte & Gegenwart, 2005.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]