Habakkuk könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Habakuk könyve a 8. kispróféta, protokanonikus könyv a Bibliában, az Ószövetségben. Jelentőségét fokozza, hogy az egyes számú kumráni barlangból került elő egy Habakuk-tekercs, jelzése (1QpHab).

A szerző [szerkesztés]

Habakuk prófétálása a jeruzsálemi templom (i.e. 607) előttre tehető. Átölelést jelent a neve.

Mondanivalója [szerkesztés]

A próféta előre jelzi, hogy a káldeusok - "a vakmerő és kegyetlen nemzet" - felkel Izrael ellen. Habakuk ezt a jövőbeli támadást a nép között elterjedt erőszakkal, igazságtalansággal, törvénytelenséggel magyarázza. El fog bukni Jeruzsálem is. A káldeusokat ítéletre támasztotta Isten. De ők sem cselekszenek tisztán, így Babilon büszkesége is elvész. El fog pusztulni Babilon, népe hiába fordul bálványaihoz. Az írás utolsó részében a próféta magasztalja a Mindenhatót, és ígéri lesz irgalom azoknak akik bíznak és örvendeznek Istenben.

Forrás [szerkesztés]