Haageocereus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Haageocereus
bimbózó Haageocereus pacalaensis
bimbózó Haageocereus pacalaensis
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Trichocereeae
Nemzetség: Haageocereus
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Haageocereus témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Haageocereus témájú kategóriát.

A Haageocereus a valódi kaktuszok (Cactaceae) Trichocereeae nemzetségcsoportjának egyik dél-amerikai oszlopkaktusz nemzetsége mintegy ötven fajjal. A nemzetség nevét az erfurti Haage családról kapta: ők apáról fiúra öröklött kertészetükben a kaktuszok és pozsgás növények gazdag gyűjteményét alakították ki, jelentősen hozzájárulva ezek európai elterjesztéséhez.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetség fő elterjedési területe Peru északnyugati része: a Csendes-óceán partvidékétől az Andokban mintegy 2300–2400 m magasságig. Egyes fajok Peru déli részére, sőt, Chilébe is áthúzódnak.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törzse elágazó, karcsú. Egyes fajok valóban oszloposak, mások hajtásai elfekszenek a földön.

Tölcsér alakú, szőrös-hajas csövű virágai többnyire csak az idősebb növényeken nyílnak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül szárazságtűrő kaktuszok: a partvidék szinte teljesen esőtlen sivatagában nedvességigényüket zömmel ködszitálásból fedezik a mélyedések úgynevezett köd-oázisaiban. Gyakran zuzmókkal élnek szimbiózisban.

Kis nedvességigényük miatt többnyire igen lassan nő, de sokáig: az idősebb, oszlopos példányok többnyire egy–másfél méter magasak. Legerőteljesebben ősszel nő.

Virágai délután nyílnak és másnak reggelig virítanak.

Nyáron nagyon fényigényes. Teleltetni 10–12°C-on, világos helyen célszerű.

Magról, sarjakról vagy oltással egyaránt jól szaporítható.

Ismertebb fajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szűcs Lajos: Kaktuszok, pozsgás növények. Gondolat Kiadó, Budapest, 1960. 146 p.
  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 p. ISBN 963-281-264-6