HP200A

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A HP-200 oszcillátor előlapja
A HP-200 oszcillátor belseje

A HP200A oszcillátor volt a Hewlett-Packard cég első kereskedelmi terméke. A készülék Bill Hewlett ötletén alapul, amit még a Stanford Egyetemen, az 1930-as években dolgozott ki. A hangolható oszcillátorok ötlete a harmincas évek végén már nem volt új, azonban új ötlet volt, hogy a Wien-hidas oszcillátor amplitúdóstabilitását izzólámpával oldotta meg, így a szerkezet az akkoriban megszokottaknál egyszerűbb, üzembiztosabb és olcsóbb lett.

A HP200B felépítése a frekvenciameghatározó elemek kivételével megegyezik a HP200A típusú oszcillátorral, a frekvenciatartománya azonban eltér.

A típusszám azt a benyomást volt hivatott erősíteni, hogy a HP egy nagy múltú cég.[1]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bill Hewlett a megoldásra 1939. július 11-i dátummal szabadalmi igényt jelentett be, amit 1942. január 6-i dátummal meg is kapott.[2]

Az első nagyobb megrendelést a Walt Disney Companytól kapták, 8 darab HP200B variánsra, amelyekkel az új Fantasound hangrendszerük tesztelését, behangolását végezték.[3]

Amíg konkurens termékek ára 200 és 800 dollár között mozgott, a HP200A árát 54,40 dollárban határozták meg, amit nem valamilyen gazdaságossági kalkulációval állapították meg, hanem egy 1844-es jelszóra utalt. "54.40 or Fight!" (54° 40' vagy háború!)[4][5]az Egyesült Államok északnyugati határainak megerősítésének érdekében.

A készülék továbbfejlesztett változatát, a HP200CD-t 1952-ben kezdték gyártani. 1953-ban a HP200A gyártását befejezték. A két típust összesen 33 évig gyártották.[6]

A prototípust egy diák találta meg 1985-ben. A műszert a HP múzeumában állították ki.[3]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elektroncsöves felépítés (a kor műszaki színvonalának megfelelően)
  • Izzólámpás amplitúdószabályozás
  • 1:10 frekvenciaátfogás minden sávban, az LC oszcillátoroknál megszokott 1:3 helyett.
  • Forgókondenzátoros hangolás, mivel abban az időben a forgókondenzátorok elérhető élettartama, illetve a hangolás pontossága kedvezőbb volt, mint a potenciométereké.
  • Alacsony torzítás[7]

A műszer logikailag három részre bontható:

  • Oszcillátor
  • Kimeneti erősítő
  • Tápegység

Az oszcillátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két közös katódú kapcsolású erősítővel felépített erősítő, a pozitív visszacsatoló ágában Wien-osztó biztosítja a frekvenciafüggő visszacsatolást, a negatív visszacsatoló körbe kötött 3 W teljesítményű izzó az amplitúdóstabilizálást.

A frekvencia hangolása 1:10 frekvenciaátfogással forgókondenzátorral történik, illetve a sávok közötti váltás a Wien-osztó ellenállásainak átkapcsolásával.

A kimeneti erősítő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terhelés leválasztására az oszcillátor kimenetéről egy teljesítményerősítő gondoskodott, amelynek a kimenetén az impedanciaillesztést transzformátor biztosította.

A tápegység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tápellátást egy akkoriban szokásos középleágazásos transzformátorral táplált duódás[8] egyenirányítóból álló kétutas egyenirányítás után egy π szűrőből álló kapcsolás biztosítja. Az elektroncsövek a transzformátor külön szekunder tekercséről kapják a 6,3 V-os fűtőfeszültséget, valamint erről a tekercsről táplálják a bekapcsolt állapotot jelző izzót.

A duóda közvetlen fűtésű, egy 8 V-os szekunder tekercsről kap fűtőfeszültséget.

Specifikáció:
Jellemző HP200A HP200B
Frekvencia átfogás 35 Hz-35 kHz 3 sávban
X1: 35-350 Hz
X10: 350-3500 Hz
X100: 3500- 35 000 Hz
20 Hz-20 kHz 3 sávban
X1: 20-200 Hz
X10: 200-2000 Hz
X100: 2000- 20 000 Hz
A hangolótárcsa skálázása 35-350 20-200
Kalibrációs hiba 2% alatt 2% alatt
Kimeneti teljesítmény 1 W 500 Ω terhelésnél 1 W 500 Ω terhelésnél
Torzítás 1% alatt 35 Hz és 15 kHz között normál terhelésnél 1% alatt 35 Hz és 15 kHz között normál terhelésnél
Kimeneti impedancia kisebb mint 75Ω 15 kHz alatt kisebb mint 75Ω 15 kHz alatt
Tápellátás 115 V 50-60 Hz 60 W 115 V 50-60 Hz 60 W

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bekapcsolás után 20-30 perc szükséges a tejes bemelegedéshez.

Ezután a „Range” feliratú sávváltó kapcsolóval és a beállító tárcsával a kívánt frekvenciát beállítjuk, illetve az „Ampl” feliratú kezelőszervvel a kimeneti jel amplitúdója állítható be.

A használati útmutató[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 10 oldalas használati útmutató a műszer használatán kívül részletezi a karbantartási, kalibrációs feladatokat. Közli a készülék kapcsolási rajzát, az egyes elemek elhelyezkedését fényképeken magyarázza, értékük külön táblázatba van foglalva.[9]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. tipusszám
  2. HP patent
  3. ^ a b HP Múzeum
  4. Fifty-Four Forty or Fight!
  5. 54° 40' or Fight
  6. 60. Évforduló
  7. Bill Hewlett and his Magic Lamp
  8. Duoda: Két dióda közös katóddal, az elektroncsöves technika elterjedt egyenirányítója.
  9. Manual

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]