HMS Indefatigable (repülőgép-hordozó)
| HMS Indefatigable | |
.jpg) |
|
| Hajótípus | Repülőgép-hordozó |
| Üzemeltető |  Brit Királyi Haditengerészet |
| Hajóosztály | Implacable osztály |
| Pályafutása | |
| Építés kezdete | 1939. november 3. |
| Vízre bocsátás | 1942. december 8. |
| Szolgálatba állítás | 1944. május 3. 1950 |
| Szolgálat vége | 1946. december 1954. szeptember |
| Sorsa | 1956 novemberében szétbontották |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 23 825 t 32 624 t (teljes terhelés) |
| Hossz | 233,6 m |
| Szélesség | 29,18 m |
| Merülés | 8,8 m |
| Sebesség | 32 csomó (59 km/h) |
| Hatótávolság | 20 000 km 14 csomós (26 km/h) sebesség mellett |
| Fegyverzet |
|
| Repülőgépek | 73 db (1944-ben) |
|
|
|
| Legénység | 1400 fő (repülőgépek legénységével együtt) |
A HMS Indefatigable a Brit Királyi Haditengerészet egyik Implacable osztályú repülőgép-hordozója volt.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A hajó építését 1939. november 3-án kezdték a skóciai Clydebankben, a John Brown & Company hajógyárában. Az Indefatigable vízre bocsátására 1942. december 8-án, hadrendbe állítására pedig 1944. május 3-án került sor. A hajót pályafutása elején a Honi Flottához vezényelték. A repülőgép-hordozó első parancsnoka Q. D. Graham kapitány volt.
A hajó első küldetése egy, a német Tirpitz csatahajó elleni támadás volt, a norvég fjordoknál. A bevetés nem volt túl sikeres, hiszen a hajó számos berendezésénél problémák jelentkeztek.
Ezt követően a hajó problémáit kijavították, majd 1944. november 19-én az Indefatigable elindult a Távol-Keletre, hogy csatlakozzon a Brit Csendes-óceáni Flottához. A repülőgép-hordozó itt a Brit Csendes-óceáni Flotta parancsnokának, Philip Vian ellentengernagynak (aki egyben HMS Cossack egykori kapitánya) a zászlóshajója lett. 1944. december 10-én, mikor a flotta Colomboba ért, a zászlóshajó szerepet a HMS Indomitable vette át.
1945. április 1-jén, mikor az Indefatigable az okinavai hadműveleteket támogatta, a hajó felépítményét kamikaze-támadás érte. A támadás során tizennégyen vesztették életüket. Köszönhetően a repülőgép-hordozó páncélozott fedélzetének, a támadás után öt órával a hajó már ki is tudta szolgálni a repülőgépeit.
Az Indefatigable azon hajók egyike, mely jelen volt szeptember 2-án a Tokiói-öbölben, ahol aláírták a japánok kapitulációját. A háború után ez a hajó is részt vett a Japánban lévő szövetséges hadifoglyok hazaszállításában, ezt követően pedig szemtanúja volt az Egyesült Államok későbbi, Csendes-óceánon végzett nukleáris kísérleteinek.
A háború után a hajót kivonták a hadrendből, de 1950-ben kiképzőhajóként ismét hadrendbe állították. Később a hajót ismét - ekkor már véglegesen - kivonták a hadrendből, majd 1956-ban szétbontották.
A hajó repülőszázadai [szerkesztés]
A hajón szolgáló repülőszázadokban számos repülőgép-típus megfordult. Ilyenek többek között a Supermarine Seafire, a TBF Avenger és a Fairey Firefly. 1944 novemberében az Indefatigable 73 repülőgéppel rendelkezett: 40 Seafire-rel, 21 Avengerrel és 12 Firefly-al.
Források [szerkesztés]
- Ireland, Bernard. The Illustrated Guide to Aircraft Carriers of the World. Hermes House, London, 2005. ISBN 1-84477-747-2 (Angol)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Maritimeques HMS Indefatigable fotógaléria (angolul)
- Darrell V. Bumby RN Collection on MaritimeQuest (angolul)
További információk [szerkesztés]
|
||||||||
