Hübrisz
A hübrisz ókori görög fogalom, amelyet leginkább a gőg, elbizakodottság szóval szokták fordítani. Eredetileg túlkapást, áthágást jelöl, másvalaki szférájába ártva behatolást jelentett.
A klasszikus Athénban azonban konkrét büntetőjogi fogalom is volt: az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele, amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért. Erkölcsileg a legnagyobb bűnt jelentette: azt a bűnt, hogy az ember elfeledkezik az istenek elsőségéről, és önmagát hiszi mindenhatónak. A túlvilági lét szempontjából a vallási hagyomány szerint két morális választási lehetőség létezett: a szophroszüné azaz a jámborság erénye szerint élő ember túlvilági boldogságra számíthatott, ha viszont a hübrisz határozta meg magatartását, része az alvilági szenvedés lett.[1] Istenek közül Nemeszisz, a megtorlás istennője legfőképpen ezt büntette.
Athéni jog[szerkesztés]
A mai jogértelmezésünkkel ellentétben, ahol a bűncselekmény fogalma a tényállásra vonatkozik, az athéni hübrisztörvény „elsődlegesen nem sajátos cselekedetekkel és a belőlük származó károkkal foglalkozik, hanem inkább a mögöttük álló szándékkal; azzal a szándékkal, hogy szégyent és következésképpen a becsület elvesztését idézzék elő.”[2] Mivel az elkövető nemcsak az áldozatot, hanem a társadalmi rendet is megsértette, a büntetésnek nyilvánosnak kellett lennie.
Azokban az esetekben, amelyek során hübrisz miatt emeltek vádat, az alábbi közös vonások lelhetők fel:
- Az áldozat megalázása vagy megszégyenítése súlyosabb volt, mint maga a fizikai bántalom.
- Az elkövető nem tett szert nyereségre, vagy a nyereség mértéke igen csekély volt.
A két leghíresebb hübrisz-vád Démoszthenész beszédeiben maradt fenn: az egyik a Meidiászé, aki arculütötte Démoszthenészt a színházban, a másik pedig Konóné, aki fia és barátai társaságában részegen belekötött egy emberbe.
Görög irodalom és mitológia[szerkesztés]
Mitológia[szerkesztés]
- Héraklész, Prométheusz, Ikarosz, Niobé, Arakhné, Bellerophón
Homéroszi eposzok[szerkesztés]
Az Iliasz I. énekében a szó Agamemnónra, a görög fővezérre vonatkoztatva bukkan fel, aki először megsérti Apollón papját (lányát nem akarja visszaadni neki), majd Akhilleusznak a zsákmányrészét követeli. Pallasz Athéné közbelép, hogy megfékezze Akhilleuszt. Az istennőt a sértett Akhilleusz így vonja kérdőre:
- „Pajzstartó Zeusz lánya, miért jöttél ide ismét?
- Tán, hogy dölyfét lásd Agamemnón Átreidésznak?”
Az Odüsszeiában Pénelopé kérőivel kapcsolatban fordul elő a szó, akik Odüsszeusz távollétében házában dőzsölnek és vagyonát pusztítják :
- (a kérők) „szörnyű dölyfe az érc égboltig is elhat”
Mivel ez a magatartás nem csak az emberi, hanem az örök normákat is sérti, természetes, hogy a kérőkkel való leszámolás után Odüsszeusz idős apja az isteni igazságszolgáltatást látja végkifejletben:
- „Zeusz atya, éltek még az Olümposzon, isteneink, ti,
- hogyha elérte a hetyke kevély kérőket a bosszú.”
Hésziodosz[szerkesztés]
Aiszkhülosz[szerkesztés]
Aiszkhülosz Perzsák című műve szerint (i. e. 472) perzsák mérhetetlen hübriszük miatt szenvedtek vereséget a görögöktől:
- „A hullatornyok néma szóval hirdetik
- a harmadik méd nemzedék szemének is:
- mértéktelen ne szőjön az ember terveket.
- A gőg, virágozván, csapás-kalászt terem,
- s arat belőle keserű sirámokat.”
A fenti sorokban megjelenő metafora azt érzékelteti, hogy a bűn (hübrisz) és bűnhődés ugyanolyan szoros kapcsolatban áll, mint a virág és termés.
Szophoklész drámái[szerkesztés]
- Kreón / Antigoné
- Oidipusz / Oidipusz király
- Aiasz / Aiasz
- Trakhiszi nők
Keresztény értelmezés[szerkesztés]
A hübrisz a Biblia szerint nem egy a bűnök közül, hanem a bűn a maga teljes formájában (Ez 28,12–19), vagyis az embernek az isteni központtól önmagához való odafordulása. Törvényt szab, ahelyett, hogy alkalmazkodna hozzá.[3]
Ézs 13,11: És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom.
Lásd még[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Horváth Pál: Vallástörténet. [2007. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 29.)
- ↑ Murray, Oswyn: The Solonian law of hubris. In: Nomos. Essays in Athenian Law, Politics and Society, Ed. Cartledge, Paul – Millett, Paul – Todd, Stephen. Cambridge University Press, 1990.
- ↑ Hegyi András: A misszió isteni megbízás, emberi feladat, de egyben kísértés is, Szolgatárs, Baptista lelkészi szakfolyóirat, a Magyarországi Baptista Egyház lapja, 2007/1
Források[szerkesztés]
- Aiszkhülosz drámái. Ford. Devecseri Gábor, Jánosy István, Kerényi Grácia, Trencsényi-Waldapfel Imre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996.
- Homérosz: Iliász. Ford. Devecseri Gábor, Budapest, 1990.
- Homérosz: Odüsszeia. Ford. Devecseri Gábor. Budapest, 1990.
- Szophoklész drámái. Ford. Babits Mihály, Devecseri Gábor, Jánosy István, Kerényi Grácia. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983
- Fisher, Nick: The law of hubris in Athens. In: Nomos. Essays in Athenian Law, Politics and Society, Ed. Cartledge, Paul – Millett, Paul – Todd, Stephen. Cambridge University Press, 1990.
- Frisk, Hjalmar: Griechisches Etimologisches Wörterbuch. Vol. II. Heidelberg, 1970.
