Hússzínű vadgesztenye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hússzínű vadgesztenye
Kastanienbluete rot.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids II
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szappanfafélék (Sapindaceae)
Nemzetség: Vadgesztenye (Aesculus)
Tudományos név
Aesculus x carnea
Hayne
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hússzínű vadgesztenye témájú kategóriát.

A hússzínű vadgesztenye, piros virágú vadgesztenye vagy korcs vadgesztenye (Aesculus × carnea) a közönséges vadgesztenye (A. hippocastanum) és az Amerikában honos vörös vadgesztenye (A. pavia) hibridje.

Pontos eredete nem ismert, valószínűleg parkban történő véletlen kereszteződés során jött először létre, Németországban 1820 előtt. A hibrid mérete közepestől 20-25 méter magasságig terjed, legtöbb jellemzőjében a szülőfajok közti átlagokat hozza, pirosas színű virágai azonban az A. pavia-tól származnak. Nagyobb kertekben, parkokban található meg, legnépszerűbb fajtája a 'Briotii' cultivar (1858-ben Pierre Louis Briot, a Párizs környéki trianon-versailles-i kastély botanikusának emlékére nevezték így el), melynek 25 cm-es, mélyrózsaszín virágai vannak és kis termetű fa. Említésre méltó fajta még az 'O'Neil', melynek nagyobbak (25–30 cm-es) és élénkebb színűek a virágai, a 'Fort McNair' (kiválasztásának helyéről kapta nevét), melynek sötétrózsaszín virágainak sárga „torka” van, és ellenálló a tűzelhalással és a levélfoltossággal szemben, valamint a 'Plantierensis', melynek intenzív rózsaszín, sárga torkú virágai vannak, és nem hoz termést, ami megkönnyíti a vele való bánást.[1]

A hibrid helyett néha a közönséges vadgesztenyére ráoltott hússzínű vadgesztenye is előfordul, ennek növekedése eltér a hibridétől.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hússzínű vadgesztenye lombhullató, 15 méternél ritkán magasabb fa, a közönséges vadgesztenyénél kisebb, törékenyebb. Koronája kevésbé magasra törő, sűrűn ágas, szabályos, gömbös alakú. Törzse egyenes, a koronáig jól követhető. Egyenesen felfelé törő ágai a korona alsó részében vízszintesek vagy lefelé hajlanak, gyakran elágaznak. A fiatal fák finom csíkozású, barnásszürke kérge az idősebb fákon barnásvörösre színeződik, a közönséges vadgesztenyénél is megtalálható nagy dudorokkal. Hajtásai a közönséges vadgesztenye barnásvörös hajtásaitól eltérően világosabb szürkészöldek vagy szürkésvörösek, világos paraszemölcsökkel, nagy levélripacsokkal. A rügyek is sötétbarna helyett zöldesszürkék, 1,5–2 cm hosszúak, kb. 1 cm vastagok, nem ragacsosak. 5 levélkéből tenyeresen összetett levelei erős, akár 20 cm-nél hosszabb levélnyélen helyezkednek el. A rombusz vagy széles ék formájú levélkék levéllemezei közepükön szélesebbek (az A. hippocastanumnál a felső harmadában), 8–12 cm hosszúak, fogazott szélűek. A sötétzöld, néha enyhén ráncos vagy érdes levelek ősszel sokszor halványzölden vagy barnásan elszáradva hullanak le a fáról. A sűrűn, hosszú egyenes bugában májusban-júniusban növő húspiros vagy rózsaszín virágok szirmainak széle pelyhes-mirigyes, sárga vagy piros nektárvonal található rajtuk; a közönséges vadgesztenyéhez hasonlóan a sárga folt azt jelzi, hogy van nektár a virágban, a vörös folt pedig annak elapadását. A kissé, vagy egyáltalán nem tüskés zöldesszínű toktermésben 1-3 világosbarna, sima mag (gesztenye) található, kisebb mint a fehér virágú vadgesztenyénél.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Roth, Susan A.. Taylor's guide to trees. Boston, MA: Houghton Mifflin Harcourt, 408. o (2001. április 10.). ISBN 9780618068890 
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aesculus × carnea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995)