Hólyagmoszat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hólyagmoszat
Hólyagmoszatok a dél-angliai Isle of Wight tengerpartjainál
Hólyagmoszatok a dél-angliai Isle of Wight tengerpartjainál
Rendszertani besorolás
Ország: Chromalveolata
Törzs: Sárgásmoszatok (Heterokontophyta)
Osztály: Barnamoszatok (Phaeophyceae)
Kjellman
Rend: Fucales
Család: Fucaceae
Nemzetség: Fucus
Faj: F. vesiculosus
Tudományos név
Fucus vesiculosus
L., 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hólyagmoszat témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hólyagmoszat témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hólyagmoszat témájú kategóriát.

A hólyagmoszat (Fucus vesiculosus) a Chromalveolata országának és a sárgásmoszatok (Heterokontophyta) törzsének egyik faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

egyéb algák társaságában

A Brit-szigetek partjain, a hólyagmoszat a legelterjedtebb algaféle.[1] Ez a barnamoszat még megtalálható Európa atlanti-óceáni partjain, Oroszország északi részén, a Balti-tengerben, Grönlandon, az Azori- és Kanári-, Madeira-szigeteken és Marokkó partján.[2][3] Észak-Amerika keleti partjain is fellelhető, az Ellesmere-szigettöl és a Hudson-öböltől egészen Észak-Karolináig.[4]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a hólyagok a nyúlványokon nőnek

A moszat nyúlványain, jól kiemelkedő, majdnem teljesen gömb alakú hólyagok vannak. A fiatal példányoknak hiányozhat a hólyagja. A nyúlványok sima szélűek és párosan nőnek. A faj könnyen összetéveszthető a Fucus spiralisszal, amellyel keveredik is.[5]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Littorina obtusata támadása alatt

A hólyagmoszat a védett árapálytérséget kedveli.[4] A nyílt helyeken nemtelepszik meg, mivel ott könnyenmegsérül és elveszti hólyagjait.[6] Ezt az algát néhány állat igen kedvel, mivel búvóhelyet és táplálékot biztosít számukra. Ilyenek például: a Spirorbis spirorbis (mészcsőféreg), a Idotea-fajok (növényevő ászkarákok) és a Littorina-csigák. A Littorina obtusata[5] és a közönséges particsiga (Littorina littorea) nagy hólyagmoszat fogyasztók, emiatt az alga phlorotannint termel, támadói ellen.[7]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hólyagmoszat nem egynemű lény, hanem a különböző nemeket más-más példány képviseli. Az ivarsejteket a csendes tengervízbe bocsájtják ki a moszatok. A peték külső megtermékenyítéssel termékenyülnek meg.[5] A Maine partjain végzett kutatások szerint, a megtermékenyítés 100 százalékos, úgy a védett helyeke, mint a nyíltabb helyeken is.[5][8]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fucus vesiculosus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. F. G. Hardy & M. D. Guiry. A Check-list and Atlas of the Seaweeds of Britain and Ireland. London: British Phycological Society (2003). ISBN 0-9527115-1-6 
  2. M. D. Guiry & Wendy Guiry: 'Fucus vesiculosus Linnaeus. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway, 2007. január 12. (Hozzáférés: 2012. április 22.)
  3. Charlotta A. Nygård & Matthew J. Dring (2008.). „Influence of salinity, temperature, dissolved inorganic carbon and nutrient concentration on the photosynthesis and growth of Fucus vesiculosus from the Baltic an Irish Seas”. European Journal of Phycology 43 (3), 253–262. o. DOI:10.1080/09670260802172627.  
  4. ^ a b W. R. Taylor. Marine Algae of the Northeastern Coast of North America. University of Michigan, Ann Arbor (1957). ISBN 0-472-04904-6 
  5. ^ a b c d Marine Life Information Network
  6. C. S. Lobban & P. J. Harrison. Seaweed Ecology and Physiology. Cambridge University Press, Cambridge (1994). ISBN 0-521-40897-0 
  7. J. A. Geiselman & O. J. McConnell (1981.). „Polyphenols in brown algae Fucus vesiculosus and Ascophyllum nodosum: chemical defenses against the marine herbivorous snail, Littorina littorea”. Journal of Chemical Ecology 7 (6), 1115–1133. o. DOI:10.1007/BF00987632.  
  8. E. A. Serrao, G. Pearson, L. Kautsky & S. H. Brawley (1996.). „Successful external fertilization in turbulent environments”. Proceedings of the National Academy of Sciences 93 (11), 5286–5290. o. DOI:10.1073/pnas.93.11.5286. PMID 11607682.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]